Már 1000 napja tapasztaljuk a háborús helyzet fenyegetettségét, és egyelőre nem látszik, hogyan készül a kormány arra, hogy megóvjon minket. A bizonytalanság és az aggodalom mindennapjaink részévé vált, de a válaszok és a konkrét lépések hiánya csak fokoz
"A háború öl. Valaki fegyverrel a kézben hal meg. Valaki menekülés közben. Valaki bombázásban. Valaki az ellenség börtönében. Valaki járványban. Valaki éhen hal. Van, akit megkínoznak. Van, akit megerőszakolnak. Van, akit elvisznek rabszolgának. Számolatlanul sorakozó sírok. Fiaikért zokogó anyák. Férjeiket sirató nők. Megannyi odaveszett élet. Egy dolgot tudunk: ahova a háború beteszi a lábát, ott nincs menekvés. A háború utolér. Nem tudsz kitérni, nem tudsz elbújni előle."
Orbán Viktor tavaly júniusban, mindössze néhány nappal az EP- és önkormányzati választások előtt, fejtette ki gondolatait. Ezt megelőzően egy zavarba ejtő és szürreális felvezető esemény zajlott, ahol a színpadon futkározó gyerekek hangosan kifejezték, hogy nem kívánnak háborút. Az erőteljes képek után valóban hatásos szavakat használt.
Teljesen természetes, hogy az ember agyában időnként felmerülnek bizonytalan kérdések, mint például, vajon tényleg minden úgy van-e, ahogyan a miniszterelnök állítja. Ha képesek vagyunk egy kicsit eltávolodni Orbán szavaiból fakadó ízléstelen kontextustól, és csupán a mondanivalóra fókuszálunk, akkor nyilvánvaló, hogy bizonyos értelemben igazat mondhat. A háború, mint tudjuk, rombol, pusztít, és rengeteg embert dönt nyomorba – ezt a szomszédos Ukrajnában mindenki láthatja.
Teljesen érthető lenne, hogy bármelyik kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy – miután egy atomhatalom megtámadta a szomszédos országot, és bekövetkezett az, ami a 21. századi Közép-Európában sokáig elképzelhetetlennek számított – alaposan felkészüljön minden lehetséges forgatókönyvre, hogy védje az országot és annak lakosságát. Különösen logikus ez egy olyan kormány esetében, amelynek vezetője nyilvánvalóan vonzódik a katonai kérdésekhez (bár a pocakos tábornokokat nem éppen kedveli). Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány idején, számos módon megmutatkozott a veszélyhelyzeti felkészületlenség. Röviden szólva: nem sokat tanultunk, de amit igen, azt büszkén hangoztattuk.
