2025-re elérkezett az a pillanat, amikor Brüsszel hatalmának illúziói végleg szertefoszlottak. Az addigi biztosnak tűnő elképzelések és remények helyébe a valóság riasztó képe lépett, felfedve a város mögött rejlő gyengeségeket és ellentmondásokat.

Az Európai Központi Bank korábbi elnöke szerint a hirtelen kíméletlenné váló geopolitikai környezet a napnál is világosabbá tette, hogy hatalmas piaca ellenére, az unió képtelen komoly tényezővé válni, és így - korábbi jóslatának megfelelően - sodródás vár rá, hacsak nem képes összeállni, és közösen vállalni a terheket a versenybekerüléshez szükséges pénz előteremtésére.

Az Európai Unió hosszú időn át abban a hitben élt, hogy 450 millió fogyasztójának gazdasági ereje elegendő ahhoz, hogy geopolitikai befolyást gyakoroljon a nemzetközi kereskedelmi színtéren. Azonban erre az évre úgy tekinthetünk, mint a pillanatra, amikor ez a vágyálom végleg megbomlott.

Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke és Olaszország volt vezetője, e szavakkal indította beszédét a legutóbbi Rimini Találkozó éves eseményén.

Dragi tavaly bemutatta a versenyképességi jelentését, amely Ursula von der Leyen bizottsági elnök felkérésére készült. A dokumentum célja, hogy az Európai Unió jobban megérthesse saját gyengeségeit, valamint iránymutatást adjon arra nézve, milyen lépéseket kell tennie ahhoz, hogy ismét meghatározó szereplővé váljon a globális gazdasági versenyben.

A szituáció nem volt túl rózsás, hiszen 27 olyan ország, amelyek saját stratégiáikat követik, nem képesek versenyre kelni Kínával vagy az Egyesült Államokkal. Ezekben az országokban sok iparágban csupán néhány kulcsszereplő tudja magához vonzani az összes magán- és állami befektetést.

Ez a kihívás egészült ki idén Donald Trump amerikai elnök beiktatásával, aki "brutális ébresztőként" hatott az uniós elitre.

Bár az Európai Bizottság képviselői rendszerint próbálják csitítani a hangulatot, mára számukra is világossá vált, hogy katonai képességek nélkül nem garantálható a biztonság, és amíg ez az erőt nem tudja felmutatni az EU, addig csak udvariasságból hívják meg a tárgyalóasztalokhoz, de valódi beleszólása nem lesz a dolgokban.

Ez világosan tükrözi, hogy noha az EU anyagilag a legnagyobb támogatója Ukrajnának, Trump béketerveiben csupán "marginalizált" szerep jut neki. A gázai konfliktusban pedig leginkább csak megfigyelőként van jelen. Ráadásul Kína nemrégiben kifejezte, hogy nem tekinti Európát egyenrangú partnernek, ami tovább árnyalja a helyzetet.

Jelenlegi állapotában az EU nem áll készen arra a világra, ahol...

A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok alapjait nem csupán a hatékonyság, hanem sokkal inkább a geoökonómiai szempontok, a biztonsági tényezők és az ellátási láncok megbízhatósága képezik.

Draghi szerint ennek tudatában a védelmi kiadásokat valószínűleg mindenképpen növelni kellett volna, de nem előnyös, hogy ebbe most az USA játékszabályai szerint kell belemenni, ahogyan az sem helyes, hogy az uniónak le kellett nyelnie "legnagyobb kereskedelmi partnerének és régi szövetségesének" könnyelműen kivetett vámjait.

A véleménye szerint mindezeknek mély gyökerei vannak a történelemben: a világháborúk után az Európai Uniót azért hozták létre, hogy megakadályozza a szomszédos országok közötti erőszakos konfliktusokat, melyek gazdasági érdekek mentén alakulhatnak ki. Ennek érdekében fokozatosan csökkentették az állami beavatkozás mértékét, miközben a piacot egyre inkább nyitottá tették.

Ez a feladat viszont egyrészt a mai napig nyitott, másrészt pedig senki sem számolt azzal, hogy a világ más tájain bármikor eltérhetnek ettől a nézőponttól.

Draghi arra a lényeges pontra világított rá, hogy a belső piac tényleges megvalósítása kulcsfontosságú. Az EU tagállamai közötti adminisztrációs terhek és egyéb korlátozások eltüntetésével nem csupán az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem csökkenésének jelentős részét lehetne kompenzálni, hanem bizonyos előrejelzések alapján akár...

A kontinens termelékenysége a közeljövőben akár 7 százalékkal is emelkedhet.

Ezek a belső kereskedelmi akadályok nemcsak a fegyverkezési törekvések elé állítanak komoly kihívásokat, hanem jelentős hátrányt is jelenthetnek. Míg az EU tagállamai 2031-ig 2 billió eurós növekedést terveznek katonai fejlesztéseik terén, a belső korlátaink 64%-os vámteherrel sújtják a haditechnikai felszereléseket, míg a szükséges fémek esetében ez a terhelés akár 95%-ot is elérheti.

Ugyan a még három évig tartó Trump elnökség alatt, a tagállamok legtöbb katonai kiadásából várhatóan az USA fog profitálni, Draghi szerint elengedhetetlen, hogy az EU közös kölcsönt vegyen fel a védelemre, kutatás-fejlesztésre, közös infrastruktúrákra és a valóban formabontó technológiákra fordított kiadások növelése érdekében, hiszen a hosszú távú terveit csak ezen az úton tudja finanszírozni az unió.

Draghi elmondásában pusztán nemzeti erőfeszítésekkel soha nem lehetne ezeket megvalósítani, ezért a kormányoknak döntéseket kell hozniuk az ipari és kereskedelmi politikákról, csökkenteniük kell a korlátokat, és meg kell egyezniük arról, hogyan finanszírozzák a jövőben szükséges jelentős beruházásokat.

Szerinte ez évente körülbelül 1-2 billió eurót tesz ki, ami megegyezik az Európai Unió következő hét éves költségvetésének összegével.

Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, Draghi véleménye szerint az EU vezetési struktúráját sürgősen át kell alakítani, hiszen az eredeti célja a kormányok támogatása volt. Ez a naiv, de jóhiszemű megközelítés az elmúlt évtizedek során sok szempontból elegendőnek bizonyult, és az unió így is sokkal messzebbre jutott, mint ahogy tagállamai külön-külön elérhették volna. Ugyanakkor komoly politikai reformokra van szükség, mert Draghi megfogalmazása szerint...

A mai kor kihívásainak hatékony kezeléséhez az Európai Uniónak aktívan át kell alakítania szerepét, és a háttérből a középpontba kell lépnie, kulcsszereplővé válva a globális színtéren.