A fémes illat és a siker édes íze - így fest egy példaértékű generációváltás.

Rigó Péter: Édesapám 1990-ben alapította meg szerszám- és formakészítő egyéni vállalkozását, amely később, két év múlva kft.-vé alakult. Az ő víziója az volt, hogy felújítsa a külföldről beszerzett használt gépek szerszámait, majd újakat is készítsen. A vállalkozás kezdetét egy kis garázsban vette, ahol beszerzett egy maró- és esztergagépet, és elindította a munkát. A kft.-vé válás után nem sokkal egy német partnerrel közösen indítottak projektet, ám néhány év elteltével édesapám kivásárolta őt. Ezt követően egy olasz cég kereste meg őt, mivel alkatrészeket szeretett volna gyártani könyvkötő gépeihez. Ekkor lépett a következő szintre: nemcsak szerszámokat, hanem hegesztett szerkezeteket is elkezdett készíteni, majd belefogott az összeszerelésbe is. Így indult el egy új fejezet a cég történetében. A kétezres évek elejéig a szerszámgyártás volt a cég fő tevékenysége, de ezt követően a nyomdaipari gépek gyártására helyeztük a hangsúlyt, ami mára a fő profilunkká vált. 2001 óta gépeinket a világ 76 országába értékesítjük, az elmúlt húsz évben pedig több mint 10 ezer nyomdagépet gyártottunk le. Egy fontos mérföldkő is fémjelzi a cég életét: 1998-ban édesapám megvásárolta a martfűi cipőgyár egyik üzemcsarnokát, ahol 2010-ig gyártottuk a cipőkészítéshez szükséges szerszámokat.

A RIGO Kft. több mint három évtizede írja a sikertörténetét. Mi a titok?

Rigó Zoltán: Nulláról indulva, 35 év leforgása alatt sikerült egy másfél milliárd forintos bevételt elérnünk. Ez nemcsak egy keretet ad, hanem egyfajta irányt is, amely Péter számára is példaként szolgálhat a munkájában. Mindent, amit eddig elértünk, arra összpontosítottunk, hogy a vállalat fejlődjön. A megtermelt anyagi javak jelentős részét mindig a bővítésre fordítottuk.

A cég történetében számos profilváltás történt, amelyek sokféle kihívást és lehetőséget hoztak. Néhány váltás viszonylag zökkenőmentesen zajlott, míg mások komoly nehézségekkel jártak. Az egyszerűbb átmenetek során a csapat gyorsan alkalmazkodott az új irányvonalhoz, míg a nehezebb időszakokban komoly stratégiai újragondolásokra és a munkatársak támogatására volt szükség. Minden egyes váltás tanulságokkal szolgált, formálva a cég identitását és jövőbeni céljait.

R.P.: Nem mondhatnám, hogy mindig simán mentek a dolgok. A cipőipar jól tükrözi ezt a helyzetet: amikor a gyártás központja keletre került, azt igazán nehezen tudtuk feldolgozni, hiszen mindez mindössze egyetlen szezon alatt történt. Nem volt időnk megfelelően felkészülni. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra értesítették a gyártók, hogy a termelést Kínába, Vietnámba és Kambodzsába helyezik át. Különösen 2009 táján éreztük ezt a nehézséget, amikor a válság súlya ránk nehezedett.

Hogyan találták meg a kiutat ebből a helyzetből?

R.P.: Az innováció és a fejlesztés mindig is középpontban állt a munkánkban. Hadd meséljek egy érdekes történetet. 2013-ban kezdtem el a 3D modellezést a gépeink számára, és ez a folyamat teljesen új dimenziókat nyitott meg előttünk. Egy nap, amikor édesapámmal a gépeink előtt ültünk, éppen azon ötleteltünk, hogyan lehetne még tovább fejleszteni a termékeinket, amikor hirtelen egy csavar beesett a gépbe. Az egyik kollégánk előkapta a lámpáját, hogy megkeresse a csavart, és ekkor történt valami különleges: a lézervágással készült feliratok fénye ragyogóan megvilágította a gép designját. Ebből az élményből született az ötlet, hogy a gépeink világító feliratai még inkább hangsúlyozzák a formatervezést és a technológiai újításokat. Ez a figyelemfelkeltő újítás nem csupán esztétikai szempontból bizonyult sikeresnek, hanem új partnerkapcsolatokhoz is vezetett, ami még inkább megerősítette a vállalatunk pozícióját a piacon.

Milyen cégvezetési filozófia öröklődött át a generációváltás során?

R.P.: Az apám filozófiája arra épül, hogy amennyiben lehetséges, mindent a saját házunkban végezzünk el, ezzel is biztosítva, hogy az értékteremtési folyamatok minél rövidebbek legyenek. Ennek köszönhetően képesek vagyunk olyan szolgáltatásokat kínálni partnereinknek, amelyek a speciális igényekre is reagálnak. Ennek nyomán jelentős beruházási hullám indult el a vállalatunknál, és a gépvásárlások révén komoly kapacitásokra tettünk szert. Ha a termelést házon belül tartjuk, a hozzáadott érték nálunk marad, ami továbbra is irányít minket és vezérel minket a jövőben.

A RIGO számára a több lábon állás kiemelkedő erősséget jelent. Ennek oka, hogy a különböző területek piaci igényeinek kiszolgálása lehetőséget teremt a stabilitásra és a rugalmasságra. A diverzifikáció révén a vállalat képes alkalmazkodni a változó piaci környezethez, csökkenteni a kockázatokat, és maximálni a növekedési lehetőségeket. Ezen kívül a különböző szektorokban szerzett tapasztalatok és tudás kölcsönhatása új innovációkhoz és megoldásokhoz vezethet, így a RIGO mindig egy lépéssel a versenytársak előtt járhat.

R.P.: 2016-ban döntöttünk úgy, hogy bérgyártásban is termelünk, kihasználva a felesleges kapacitásainkat. Nem akartunk egy lábon állni, de azt sem, hogy csak két iparágban legyünk jelen. E helyett próbáltunk mindenhonnan vevőket találni. Most is ez vezérel minket. Dolgozunk az autóiparnak, de sok alkatrészt gyártunk az élelmiszeriparnak, a mezőgazdaságnak és a vasútnak is egyre többet. Azt szerettük volna elérni, hogy az egységnyi gyártási költségünk csökkenjen, és ez sikerült. A dolgozók létszámának növelése most a célunk, hogy a munkákat rövidebb idő alatt végezzük el.

A több lábon állás valóban erősségünk, ugyanakkor gyengeségünkké is válhat. Ha egyetlen területre összpontosítanánk, valószínűleg sokkal jelentősebb és sikeresebb eredményeket érhetnénk el. Ugyanakkor, mivel több iparágban tevékenykedünk, a kiszolgáltatottságunk szétszóródik. A jelenlegi gazdasági helyzetben aktívan keresünk új partnereket különböző szektorokban, például a gyógyszeriparban. Vannak olyan iparágak, amelyeket a 2025-ös recesszió még nem érintett, de a jövőben várhatóan hatással lesznek rájuk. Kiemelten fontos, hogy addig is okosan navigáljunk, amíg egy másik szektor kilábal a válságból.

A gépek beszerzésénél is hasonló elvek érvényesülnek?

R.Z.: Mindig új, korszerű gépeket vettünk, mert a versenyképességünket ez határozza meg. Egy alkatrész gyors és pontos legyártásához ilyen gépekre van szükség. Kialakult egy olyan gépparkunk, aminek átlagéletkora öt évnél kevesebb. Mindenfajta technológiai megoldásra van gépünk. Ez adja az alapot annak, hogy gyorsan váltsunk, ha szükséges. Azt akarunk gyártani, amit a piac igényel. Ahol piaci igény van, mi ott akarunk dolgozni.

Az utódlás gyakran bonyolult családi feszültségekhez vezethet, azonban Önök esetében ez egy valódi sikertörténetté alakult. Milyen folyamatok és tapasztalatok segítették a generációváltást a cég irányításában?

R.P.: Nagyon hosszú munka volt. Mind a ketten tudtuk, mi a cél, és ha egy-egy feladat végrehajtásában nézeteltérésünk is keletkezett, akkor azt kölcsönös megoldáskereséssel meg tudtuk oldani. Az irány az, hogy fejlődjünk, és ne az, hogy megálljunk - ebben mind a ketten egyetértünk. Eszembe jut a 2022-es energiaválság, ami előtt mi úgy vettünk egy új lézervágó gépet, hogy előtte nem sokkal újítottuk fel a másikat. Nem értettem, miért kéne újat vennünk, végül azonban beigazolódott édesapám vásárlási javaslata, az újjal ugyanis lényegesen olcsóbban és termelékenyebben tudtunk dolgozni.

R.Z.: Tudatosan terveztem, hogy a gyermekeim átveszik a vállalkozást. Péter már 2000 óta itt dolgozik, szinte belenőtt a vezetési feladatokba és a munkafolyamatokba. Én voltam a mentora, irányítottam őt a kezdetektől fogva. Körülbelül tíz éve már átruháztam a tulajdonjogokat Péterre, és most már teljes mértékben ő felel a cég termeléséért. Mindemellett azonban nap mint nap bejárok dolgozni, ahol a fejlesztésekre és néha a gyártástechnológiai folyamatokra koncentrálok.

Mi tehát a sikeres generációváltás kulcsa?

R.P.: Az, hogy a célunk változatlan maradt, talán az egyik legfontosabb dolog. Mindig is vágytam arra, hogy irányítsam ezt a vállalkozást. Tudtuk, hogy a 35 éve alapított céget nem lehet csak úgy félretenni vagy elhanyagolni. Édesapám által kijelölt ösvényt szeretném továbbvinni, és remélem, hogy én is hasonló értékeket és tanulságokat tudok majd átadni a gyermekeimnek, mint amilyeneket ő nekem adott.

Péter esetében teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő lesz a cég új vezetője.

R.P.: Igen, én is erre a pillanatra vártam. Az egyetem befejezése után azonnal csatlakoztam a csapathoz. A fém illata mindig is vonzott, különösen az, ami itt körülöttem lebeg. Amikor beleszagolok, az érzés, hogy hazataláltam, azonnal magával ragad.