A világűr végtelen kiterjedésében aligha létezik még egy olyan galaxis, amely a miénkhez hasonlítható lenne.

Csupán néhány törpegalaxis kering a közelünkben, és ezek közül a felükben már megállt az új csillagok születése. Ez pedig fontos információt nyújt a sötét anyag rejtélyes természetéről.

Az emberiség már az ókorban is tisztában volt azzal a csodálatos ténnyel, hogy az éjszakai égbolton megjelenő Tejút valójában csillagok hatalmas gyűjteménye. A huszadik század eleje óta azonban már azt is tudjuk, hogy mindez nem csupán a mi galaxisunk, hanem egyike a végtelen sok másiknak is. A Tejútrendszer egy impozáns, százezer fényév átmérőjű, és körülbelül pár száz milliárd csillagot magában foglaló küllős spirálgalaxis. Ma már ez a képzet szinte természetesnek számít, és a galaxisok keletkezésével foglalkozó elméleteink is ezen alapok köré épülnek.

A közelmúltban azonban három olyan tudományos beszámoló látott napvilágot, amelyek szerint Tejútrendszer evolúciója és környezete miatt is kilóg a hozzá hasonló méretű és szerkezetű galaxisok sorából. Mindhárom dolgozat a galaxisok körül keringő, szateliteket vizsgáló SAGA kutatási program eredménye. A SAGA-t a Stanford Egyetem asztrofizikusai, Risa Wechsler professzor és a Yale Egyetem professzora, Marla Geha alapították.

A kutatás alapját az a megfigyelés képezi, hogy a világegyetem csupán 5 százalékát alkotja az általunk ismert és tapasztalható anyag. A fennmaradó részt sötét anyag és sötét energia foglalja el, amelyekről jelenleg csak annyit tudunk, hogy rejtélyes módon körülölelik és stabilizálják a galaxisokat. Ezek a rejtett erők gravitációs hatásaikkal jelentős szerepet játszanak az anyag elrendeződésében, megakadályozva annak szétszóródását, és így formálják a világegyetem nagy léptékű struktúráit.

Wechsler véleménye szerint a sötét anyagról szerzett mélyebb megértéshez elengedhetetlen, hogy alaposabban szemügyre vegyük a galaxisokat kísérő kisebb társaik viselkedését. Ez a megközelítés állt a SAGA kutatás középpontjában. A professzor megjegyezte, hogy korábban nem vállalkoztak hasonló kutatásokra, mivel az ilyen ambiciózus célkitűzések a tűkereséshez hasonlíthatók a szénakazalban.

A teleszkópos megfigyelések során 101 olyan galaxist elemeztek, amelyek a Tejútrendszerhez hasonló tulajdonságokkal bírnak, továbbá felfedeztek 378 kisebb galaxist is, amelyek ezek körül keringenek. A galaxisok körül keringő törpegalaxisok száma változó, és nullától egészen 13-ig terjedhet.

A Tejútrendszer különleges helyzetben van, hiszen mindössze négy szatellitgalaxissal bír. Ezek közül csupán kettő, a Nagy Magellán-felhő és a Kis Magellán-felhő (ismertebb nevükön LMC és SMC), látható szabad szemmel. Ez a szám meglehetősen alacsony az átlaghoz képest, hiszen a Magellán-felhőkhöz hasonló, jelentősebb tömegű kísérőgalaxisként általában több keringő galaxis is található. Így a Tejút kísérőinek száma és típusa is szembeötlően eltér a galaktikus normáktól.

A második kutatás a törpegalaxisok csillagait vette célba. Ezek olyan területek, ahol a csillagok születése továbbra is zajlik. A Tejútrendszer szempontjából a Nagy Magellán-felhő és a Kis Magellán-felhő mellett a törpegalaxisokban a csillagképződés folyamata leállt.

Itt van egy rejtvény. Mitől állt le a csillagképződés ezekben a törpegalaxisokban? Lehet, hogy öregebb és fiatalabb galaxisok keringenek a Tejútrendszer körül, és a fiatalabb, aktívabb LMC és SMC csak nemrég került bele a galaxisokat körülvevő sötét anyagba

- vetette fel Wechsler.

A tudósok véleménye szerint a csillagképződés leállásának egyik lehetséges magyarázata az, hogy a keringő galaxis egyre közelebb kerül a központi galaxis sötét anyagának gravitációs vonzásához, ami jelentős hatással lehet a csillagok születésére.

Richie Wang doktori hallgató a harmadik tanulmányában egy egyedülálló számítógépes modellt fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy vizualizáljuk a 109 naptömegű galaxist körülvevő sötét anyag határait. Ez a kutatás rámutatott arra, hogy ezek a határok milyen távolságban gátolják az új csillagok keletkezését.

A csillagászok előtt még rengeteg feladat áll, hiszen a kísérő galaxisok színképeinek részletes vizsgálatával mélyebb betekintést nyernek az univerzumban zajló folyamatokba.