A hetes cikkes eljárás irányítója: Minél hevesebben támadják hazánkat...
Tineke Strik, a zöldpárti EP-képviselő, már második ciklusát tölti, és újra a magyar jogállamiság helyzetét érintő jelentéssel állt elő az Európai Parlamentben. Ez a dokumentum képezi a Magyarország ellen indított hetes cikkes eljárás alapját. Legutóbb a parlament jogállami kérdésekkel foglalkozó LIBE bizottságának küldöttségét vezette Budapestre, ahol lehetőségünk nyílt interjút készíteni vele.
A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a jelenlegi misszió során nem volt lehetőség találkozók lebonyolítására különböző intézményekkel és szereplőkkel. Az EPP-s kolléga kifejezte aggodalmát, miszerint néhány résztvevő kifejezetten udvariatlan és agresszív magatartást tanúsított. Ez a jelenség valóban szokatlan egy tényfeltáró küldöttség esetében, amely általában az együttműködés és a párbeszéd szellemében működik.
Amit hallottam a négy évvel ezelőtti misszióról, az alapján a légkör akkor teljesen más volt. Most azt érzem, hogy az ellenségesség mértéke nőtt velünk szemben, mintha ellenséges szereplőként lennénk beállítva. Ez megjelenik a közösségi médiában is, és a találkozókon is érződött. Mintha utasítás vagy szándék lenne arra, hogy mindig azt a benyomást keltsék, mintha kettős mércét alkalmaznánk Magyarországgal szemben, elfogultak lennénk, vagy előítéleteink lennének. Szerintük más országokban nem beszélünk a hibákról. És ilyenkor mindig azt mondom: ez nem segít az információszerzésben - pedig éppen ezért vagyunk itt. Ha előítéleteink lennének, maradhattunk volna otthon, és megírhattuk volna a jelentést onnan. Nehéz megérteni, miért ezt az attitűdöt választják.
Említene neveket, kiket éreztek különösen udvariatlannak?
Talán a legemlékezetesebb találkozó a Szuverenitásvédelmi Hivatalban zajlott. A helyszínt nagyméretű mikrofonok, reflektorok és kamerák uralták, ami szokatlan volt számunkra. Amikor jeleztük, hogy mi nem így szoktunk megbeszéléseket folytatni, hiszen számunkra a zárt ajtók mögötti véleménycsere a megszokott, a válasz meglehetősen provokatív volt: „Akkor önök ki akarják zárni a magyar állampolgárokat? Azt hittük, az átláthatóság mellett állnak.” Ez a beszélgetés minden eddiginél ellenségesebb légkörben zajlott.
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy milyen folyamatok zajlanak egy tényfeltáró misszió során. Vajon megkísérlik a kutatók a kormányzat álláspontját is megérteni és figyelembe venni?
Természetesen, ezt a tapasztalatot csalódásként éltem meg. Számos információt gyűjtöttünk össze azoktól a szereplőktől, akikkel találkozhattunk, beleértve az önkormányzati képviselőket is. Azonban a hatóságok láthatóan vonakodtak attól, hogy érdemi válaszokat adjanak a lényegi kérdésekre. Még a tényekhez való hozzájutás is kihívást jelentett, nem is beszélve arról, hogy megértsük az ő nézőpontjukat. Nem tudom, hogyan lehetne ezt a helyzetet feloldani - egyedül annyit tehetünk, hogy folytatjuk a párbeszédet és próbálunk hídakat építeni.
Kísérletet tettek arra, hogy kapcsolatot teremtsenek kormánypárti civil szervezetekkel is, még akkor is, ha ez a megnevezés elsőre ellentmondásosnak tűnik.
Igen, a miniszterhelyettes (Zsigmond Barna Pál, Európai Uniós Ügyek Minisztériuma - a szerk.) is azt mondta, hogy rengeteg más civil szervezet van, és mi mindig ugyanazokkal találkozunk. A misszió programját az összes parlamenti frakció javaslatai alapján állítjuk össze. Az ECR és a Patrióták például nem akartak részt venni, de javaslatokat sem tettek. Igyekszünk olyan civil szervezetekkel is kapcsolatba lépni, amelyek részt vesznek az éves jogállamisági jelentés elkészítésében, mert jól ismerik a rendszert. Örömmel beszélnénk kormánypárti NGO-kkal is, ha azok is átláthatók és megbízhatók. Számunkra nem az számít, hogy ki milyen oldalhoz tartozik, hanem az, hogy tényeket és érveket kapjunk.
Ön a hetes cikkes eljárás jelentésének harmadik felelőse az Európai Parlamentben. A megváltozott helyzetek, mint például a Pride események betiltása, komoly kihívásokat jelentenek a jogállamiság és az alapvető jogok védelmében. A folyamatba való beépítés érdekében javaslom, hogy készítsen egy részletes elemzést a helyzetről, amely figyelembe veszi a társadalmi és politikai kontextust is. Első lépésként fontos, hogy adatokat gyűjtsön a betiltás okairól és következményeiről, beleértve a helyi közösségek reakcióját és a jogi kereteket is. Ezt követően fogalmazzon meg ajánlásokat, amelyek célja a jogi védelmi mechanizmusok megerősítése és a diszkrimináció elleni fellépés. A jelentésbe érdemes belefoglalni a hasonló esetek elemzését más tagállamokban, valamint a legjobb gyakorlatokat, amelyek segíthetnek a helyzet kezelésében. Emellett fontos, hogy a Parlament figyelmesen kövesse nyomon a jogállamisággal kapcsolatos fejleményeket, és szükség esetén sürgősen lépjen fel az érintett közösségek védelme érdekében. Végül, a jelentésben hangsúlyozni kell a közösségi párbeszéd fontosságát, hogy a jogvédelmi intézkedések mellett a társadalmi érzékenyítést is előmozdítsuk, ezzel biztosítva, hogy a jövőbeli események szabadon megvalósulhassanak.
Az eljárás hatásköre széleskörű, és alapvetően az Európai Unió fundamentális értékein nyugszik. A jelentés a korábbi megállapításokra épít, de fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben a felmerülő problémák nem kerülnek orvoslásra, úgy ezek továbbra is az eljárás középpontjában fognak állni. Amit jelenleg tapasztalunk, az nem egy újkeletű jelenség – a hanyatlás folyamata folyamatos és észlelhető. A büntetlenség kérdése különösen aggasztó, hiszen az EU reakciója késlekedett, mivel nem volt felkészülve egy ilyen irányú visszafejlődésre.
Az Európai Bizottság számos eljárást indított, és Magyarország kulcsszerepet játszott a kondicionalitási rendelet bevezetésében. Azonban ez önmagában nem elegendő a helyzet megoldásához. A tagállamoknak is cselekedniük kell – nem folytathatják a be nem avatkozás politikáját végtelenségig. Fontos eszközök állnak rendelkezésükre, amelyeket érdemes lenne aktívan alkalmazni, hiszen ezek akár Orbán Viktor visszatérését is eredményezhetik a politikai színtérre.
