A minisztérium továbbra is képtelen megóvni önmagától azokat, akik 15 ezer...
Mi áll a háttérben, hogy még mindig senki sem segít azoknak a magyaroknak, akik 15 ezer forintért adják el az egészségüket? Ezt a dilemmát vetettük fel egy tapasztalt szakembernek, aki régóta a vérplazmabiznisz világában mozog. A válasza egyértelmű volt: "Az alapvető probléma a tudatlanság. Vagy inkább a hanyagság. Valójában súlyos felelőtlenség. Azok a donorok, akik kétségbeesetten keresnek plusz pénzt, súlyosan kockáztatják az egészségüket."
Éppen egy év telt el azóta, hogy a magyarországi vérplazmagyűjtés témájában riportot készítettünk, fókuszálva a plazmaadók széles spektrumára. Különös figyelmet fordítottunk arra a jelentős számú, mélyszegénységben élő emberre, akik nem csupán jótékonyságból, hanem a megélhetésük érdekében fordulnak a plazmaadás lehetőségéhez. Számukra a véradás olykor az egyetlen biztos bevételi forrást jelenti, amely nélkülözhetetlen a mindennapi életük fenntartásához.
Észak-borsodi faluban, a 29 éves Marcsinál kezdtünk. Nyolc gyereke van, három vele és az urával él, öt nevelőszülőnél, utóbbiakat arra hivatkozva vette el a gyámügy, hogy kicsi az a húsz négyzetméteres, egyetlen szobából álló házrész, ahol lakik a család.
Marcsi Miskolcon dolgozott egy étterem konyháján, ahol minden feladatot elvállalt napi tizenkétezer forintért. Hetente négy műszakot teljesített, műszakonként tizenkét órában, reggel kilenctől egészen éjfélig, mire végre hazaért. A család havi bevétele, beleértve a családi pótlékot, körülbelül háromszázezer forintra rúgott, amit Marcsi alkalmanként vérplazmaadással is kiegészített, mintegy tizenötezer forintért.
Marcsi azonnal beszippantotta a könnyednek látszó pénzkereseti lehetőség.
Noha közölték vele, hogy az egészsége érdekében legföljebb háromnaponta adhat plazmát, az éves maximum pedig 45 alkalom, simán kijátszotta az eleve kijátszhatóra kalibrált rendszert: az utolsó négy évben a limit sokszorosát "teljesítve" több mint ötszázszor adott vérplazmát.
Egy plazmagyűjtő cég ózdi állomásán kezdett donorkodni: adott plazmát hétfőn, aztán kedden és szerdán regenerálódott, csütörtökön ismét adott, pénteken és szombaton pihent, vasárnap adott. Ez eddig szabályos. Csakhogy Ózdon több cég is gyűjt plazmát, és a vállalkozások nem látnak rá egymás adatbázisára. Így Marcsi megtehette, hogy kedden egy másik plazmagyűjtőnél adott, ott szerdán és csütörtökön pihent, majd pénteken adott ismét. S hogy lefedje a hét minden napját, a harmadik cégnek is odatartotta a vénáját: ott szerdán adott, csütörtökön és pénteken pihent, szombaton megint adott.
Tehát hétfőn az első vállalat következik, kedden a második, szerdán a harmadik, csütörtökön újra az első, pénteken megint a második, szombaton újfent a harmadik, vasárnap pedig ismét az első, és ez így folytatódik, mint egy végtelen ciklus. Ráadásul néha, mintha egy elborult sci-fi világába csöppentünk volna, pénz- és vérplazmatermelő üzemmódba kapcsolja magát.
Több alkalommal is előfordult, hogy reggel nyolckor indultam az első órára, aztán tizenegykor átsétáltam a második helyszínre, végül délután kettőre már a harmadik helyszínen voltam. Így egyetlen nap alatt három napnyi teendőt sikerült letudnom.
Tehát reggel 8 és délután 3 óra között a férfi hat liter véréből három és fél liter vérplazmát vontak le, amelynek során háromszor nyolc deciliter plazmát távolítottak el. Ez körülbelül két és fél liternyi plazmát jelent. Közben folyamatosan ki- és bepumpálták a vörösvértesteket, fehérvérsejteket és vérlemezkéket, így a plazmaadás során a vér "sűrű" része visszakerült a szervezetébe, hasonlóan a hagyományos véradáshoz.
Marcsi egy ideig bírta a terhet, de aztán kezdett elfáradni.
