A Nemzeti Közszolgálati Egyetem egy innovatív lépést tett az új tanárképzési programja keretében, és bevezetett egy fiktív egyetemi címet, amely célja a jövő pedagógusainak felkészítése. Ez a kreatív kezdeményezés új dimenziókat nyit a tanárképzés világáb
2025. szeptember elsején elstartol a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) osztatlan tanárképzése, amely gyakorlatilag a semmiből bontogatja szárnyait. Ez a kezdeményezés már most is érzékelhető hatásokat gyakorol a képzésre. Az új tanárképző program ellen hónapok óta tiltakoznak az oktatási szervezetek, akik úgy vélik, hogy a Közszolgálati Egyetem tanárképzése mögött egy komplex politikai, ideológiai és gazdasági stratégia áll.
Bár a közszolgálati egyetem az állami egyetemekéhez képest sokkal nagyobb fizetésekkel próbálja magához csábítani az egyetemi oktatókat, ez nem minden tanszéken látszik úgy, hogy maradéktalanul sikerülne. Eredetileg arról volt szó, hogy első körben csak magyar-, történelem-, angol- és némettanár-képzéseket indítanak, később pedig többek között földrajztanárokat és integrált természettudományos tanárokat is képeznek majd, a felvi.hu szerint mégis most szeptembertől elindulnak ezek a szakok. Lesz:
Az NKE hivatalos weboldala alapján már létrejött az NKE tanárképző karán a Földrajz és Természettudomány Tanszék. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a tanszék munkatársai menüpont alatt számos érdekes információt találunk. Meglepő módon csupán földrajzszakos oktatókat soroltak fel, miközben a természettudományos tantárgyak közé tartozik a fizika, a kémia és a biológia is. Ez felveti a kérdést, hogy ki fogja oktatni ezeket a tantárgyakat a természettudomány-környezettan szakon tanuló jövőbeli tanárok számára. Megkerestük az NKE-t a témával kapcsolatban, de sajnos válaszra sem méltattak minket.
A másik különös szempont a néhány oktató neve mellett feltüntetett titulus: közszolgálati docens. Bár a felsőoktatással kapcsolatos írásaim során már számos címzéssel találkoztam, ezzel a kifejezéssel eddig sosem futottam össze. A megszokott terminológiák között, mint a docens, főiskolai docens vagy egyetemi docens, sőt még a habilitált egyetemi docens is megtalálható, de a közszolgálati docens teljesen ismeretlen számomra. Az első keresésem során semmilyen találatot nem kaptam a közszolgálati docensekkel kapcsolatban; a Google és a Wikipédia is némán hallgatott erről a megnevezésről. Az NKE 2020-as működési szabályzatában sem bukkan fel ez a titulus, pedig a többi hagyományos felsőoktatási cím, mint tanársegéd, adjunktus, egyetemi docens és egyetemi tanár, szépen szerepel benne.
A 2024-es új szabályzatban már megtalálható a kifejezés, bár nem teljesen úgy, ahogy a tanszéki honlapon olvasható. Itt a "közszolgálati docens" helyett a pontos megfogalmazás: "közszolgálati egyetemi docens". A dokumentum részletezése szerint:
A szenátus az óraadó oktatók esetében, ha b) országosan elismert szaktekintélynek számít, címzetes egyetemi vagy főiskolai docens, illetve címzetes egyetemi vagy főiskolai tanár státuszt biztosíthat.
**Címadás Művészete: Az Egyediség Felfedezése** A címadás nem csupán egy egyszerű feladat; ez egy kreatív folyamat, amely lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük a tartalom lényegét és karakterét. Legyen szó könyvről, cikkről vagy műalkotásról, a megfelelő cím kiválasztása kulcsfontosságú a figyelem felkeltésében és az érdeklődés fenntartásában. Az egyedi címek képesek megragadni az olvasó figyelmét, elmondani egy történetet, vagy éppen ellenkezőleg: kérdéseket ébreszteni. A címadás során érdemes figyelembe venni a célközönséget, a téma hangulatát és a közvetíteni kívánt üzenetet. A címadás művészete tehát nem csupán a szavak összerendezéséről szól, hanem arról is, hogy egyedi és emlékezetes módon tükrözzük a tartalom lényegét. Engedjük szabadjára a kreativitásunkat, és adjunk életet különleges címeknek!
Ez azt jelenti, hogy az egyetem szenátusa jogosult arra, hogy egy óraadó oktatónak címzetes egyetemi vagy főiskolai docensi, valamint címzetes egyetemi vagy főiskolai tanári titulust adományozzon. Ez a lehetőség akkor áll fenn, ha az oktató szakmai elismertsége nem csupán a helyi szinten, hanem országos szinten is széles körben elismert.
Magyarul ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy valaki közszolgálati egyetemi docenssé válhasson, nem szükséges korábban egyetemi docensi ranggal rendelkeznie. Tehát, ha valaki nem bír hivatalos egyetemi docensi státusszal, de elismert szakértő a saját területén (legyen az más egyetemeken, intézményekben vagy kutatási közösségekben), akkor is jogosult lehet a közszolgálati egyetemi docensi cím elnyerésére.
A cím megszerzésének követelményeiről, amelyről a szenátus dönt, a következőket lehet olvasni:
A klasszikus egyetemi docensnek viszont ennél sokkal több mindennek kell megfelelnie:
Tehát ahhoz, hogy valaki úgynevezett közszolgálati docens legyen, nem kell többek között sem fokozattal, sem pedig felsőoktatási tapasztalatokkal rendelkeznie, míg az egyetemi docensnek igen. Ehhez egyébként a kellő jogszabályi hátteret is megalkották abban a tavalyi híres rendeletben, ami azt is lehetővé tette, hogy elinduljon az NKE tanárképzője három évig tanterv és akkreditációs jóváhagyás nélkül.
A 2011. évi CXXXII. törvény a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról (16/E §) törvényben azt is írják, hogy a címzetes elnevezést viselő személy "rektori megbízás kivételével bármilyen vezetői megbízást kaphat, azzal, hogy rektorhelyettesi, dékáni, tanszékvezetői, kutató-intézetvezetői megbízást abban az esetben kaphat, ha rendelkezik tudományos fokozattal."
Ráadásul a jogszabály világosan stipulálja, hogy azok, akik elnyerik ezt a címet, "a tudományos fokozattal és a megfelelő szakterületi szakmai kompetenciával bíró oktatóként" kerülnek elismerésre. Ez azt jelenti, hogy az ilyen státuszú személyek ugyanolyan jogokkal bírnak, mint egy valódi egyetemi docens.
A szükségességét ennek a helyzetnek jól tükrözi a Földrajz és Természettudomány Tanszék munkatársainak összetétele. Az ottani oktatók közül hatból négy viseli a közszolgálati docens címet, ami különösen figyelemre méltó, hiszen még a tanszékvezető is ezzel a titulussal büszkélkedhet. Más tanszékeken is előfordul, hogy találkozunk ezzel a ranggal, ám ezek aránya jelentősen alacsonyabb. Például a Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszéken hat oktató közül csupán egy rendelkezik közszolgálati docens címmel.
Egyébként a földrajztanszék honlapján feltűnik még egy kitalált egyetemi cím, ez pedig a közszolgálati egyetemi tanár. Az egyetemi tanár a docens után következő egyik legmagasabb egyetemi oktatói cím, amihez normális egyetemeken nemcsak fokozattal, de habilitációval és többek között rengeteg tudományos publikációval kell rendelkezni. Ezt az NKE szabályzata is majdnem két oldalon keresztül, 17 pontban sorolja, míg a közszolgálati egyetemi tanárnál a feltételek fél oldalt sem tesznek ki, mindössze 7 feltételnek kell megfelelni.
A címek megalkotásának szükségessége mögött rejlő okokat csupán feltételezni tudjuk. Ugyanis, ha nem lennének ezek a megkülönböztető nevek, a nem megfelelő képesítéssel bíró óraadó tanárok ugyanúgy végezhetnék oktatói tevékenységüket. Azonban valószínű, hogy a földrajztanszéken nem nézne ki túl jól a helyzet, ha a tanári kar többsége csupán óraadóként szerepelne, és nem rendelkezne elismert tudományos címekkel.
Miért okoz ez problémát? Azért, mert a jövő tanárait olyan oktatók fogják képezni, akik nem rendelkeznek a szükséges tudományos hátterekkel. Ez természetesen nem csupán a képzés színvonalát befolyásolja, hanem a hallgatók tudására is kedvezőtlen hatással lesz. A kormányt valószínűleg ez a két tényező nem izgatja: egyrészt abban bízhatnak, hogy az állami egyetemek, például az ELTE fokozatos leépítésével, a természettudományos tantárgyakat oktató egyetemi tanárok átigazolnak az NKE-hez a magasabb bér reményében. Másrészt ez éppen az a terület a tanárképzésben, ahol a hiányosságok olyan mértékűek, hogy a tudományos megalapozottság aligha áll a kormány prioritásai között – elég, ha az oktató, mondhatni, tisztában van azzal, hogy Magyarország a Kárpát-medencében helyezkedik el.
Ez a probléma azonban csak három év múlva fog igazán éreztetni a hatását (ha addig nem sikerül megfelelő egyetemi docenseket felvenni a tanszékre). Ekkor ugyanis meg kell felelniük az Oktatási Hivatal és a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) által támasztott követelményeknek. A MAB ugyanis előírja, hogy a szak indítása során a tantárgyak felelőseinek legalább 50%-ának tudományos fokozattal kell rendelkeznie. Ha ez a feltétel nem teljesül, a képzés nem nyerheti el az Oktatási Hivataltól az akkreditációt, ami azt jelenti, hogy a szakon végzett hallgatók diplomája nem lesz akkreditált, tehát nem államilag elismert, és lényegében semmilyen értéket nem képvisel.
A jelzett probléma orvoslása érdekében az NKE-nek még egy év áll rendelkezésére, mivel az egyetem működésére vonatkozó jogszabály 2024-re tervezett módosítása értelmében az új képzések eltérhetnek a tanárképzéshez kapcsolódó követelményektől. Ráadásul a programok első három évében a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság engedélye sem szükséges a működéshez.
