A szívószálpápa a miniszterelnök időszakának záróakkordjáról fogalmazott meg gondolatokat | 24.hu

Felföldi József üzent Tiborcz Istvánnak is. Arra kérte: ne akarjon példakép lenni.

A debreceni szívószálpápa közösségi oldalán kifejezte véleményét a Válasz Online legújabb cikkével kapcsolatban, amely arról számol be, hogy a kormány a közelgő választások előtt jelentős, műemlékeket is érintő ingatlaneladásra készül – mindezt Tiborcz István belpesti vadászterületén. Felföldi József üzenetet intézett a miniszterelnök vejének is, ezzel is hangsúlyozva álláspontját.

Az üzletember véleménye szerint az Orbán-kormánynak fel kell készülnie arra, hogy 2026 tavaszán távoznia kell.

Ha már elkerülhetetlen a távozás, akkor nem indulnék el üres zsebbel, hiszen 15 évnyi, határozottan rendszeresített eltulajdonítás nem éppen csekély eredmény. A Nemzeti Együttműködés Rendszere már nem fedi álcák mögé magát, és nem is titkolja a szándékait. Egyszerűen csak lop.

A Nemzetgazdasági Minisztérium álláspontja szerint az állami ingatlanok értékesítése mögött az a szándék húzódik, hogy a hivatalok és minisztériumok korszerűbb, költséghatékonyabb irodakomplexumokba költözzenek. Ezzel párhuzamosan, akárcsak Magyar Péter, az üzletember is kifejezte aggodalmát a belvárosi paloták magánosításának következményeivel kapcsolatban.

Ez a pillanat egyfajta szimbolikus záróakkordja annak az orbáni rendszernek, amely másfél évtizede a közérdeket a magánérdek álcájaként használja. A lopás itt nem csupán anyagi vonatkozású. (...) Ez a korszak végjátékának jele, amely nem a közjóra, hanem a saját fennmaradására összpontosít, akár az ország vagyonának áruba bocsátása árán is.

Felföldi József levezette, miként jutottunk ide.

Kezdetben a közbeszerzések világában csupán ismerős vállalkozók domináltak, akik túlságosan sok megbízást nyertek el. Ahogy telt az idő, ezek az ismerősök oligarchákká fejlődtek, majd stratégiájukat a kormányzati kapcsolatokra alapozva partneri státuszra emelkedtek. Az állam, ahelyett, hogy a felügyeleti funkcióját betöltve biztosította volna a tisztességes versenyt, inkább közvetítő szerepet vállalt, összekapcsolva a közpénzeket a kiválasztott kezekkel.

Szerinte a kormányzó elit már nem az ország jövőjét formálja, hanem inkább a saját távozásukhoz szükséges kárpótlást igyekszik megteremteni. Azonban a társadalom nem hagyja magát megvezetni.

Látható, hogy a mostani hatalom már nem a jövő építésén fáradozik, hanem inkább a meglévőt rombolja. Nincsenek tervek, csak a folyamatos menekülés. Nem a köz szolgálatáért dolgozik, hanem a saját érdekeit szolgálja ki. Ez a felismerés, bármennyire is körülvesz minket a kiábrándultság, a fásultság és a félelem, előbb-utóbb egy új rend születését fogja elindítani.

Azt írja az utolsó nagy lopás lehet egy korszak vége, de kezdete is, amikor a közgondolkodás ismét komolyan veszi a közpénzt, a közvagyont, a közérdeket, amikor nem az a kérdés, ki mit tud kiszedni az államból, hanem az, mit tud hozzátenni a nemzethez.

Tiborcz István nemrégiben határozottan elutasította azt a vádat, miszerint politikai kapcsolatai hozzájárultak volna a meggazdagodásához. Felföldi reagálásában megjegyezte, hogy aki valóban saját erejéből ért el sikereket, annak nem szükséges ezt folyamatosan bizonygatnia.

Úgy tűnik, Ön számára hatalmas erőfeszítést jelent, hogy elhiggye, amit elért, az kizárólag a saját intelligenciájának, kitartásának és tehetségének eredménye.

Kár a fáradságért! Engedje meg, hogy elmondjam: kívülről szemlélve ez a túlhajtott teljesítményigazolás nem csupán hiteltelen, hanem kifejezetten méltatlan is. Elsősorban saját magával, másodsorban pedig azokkal a magyar emberekkel szemben, akiknek az áldozatai révén Ön „önerejéből” megvalósított egy valóságos gazdasági csodát.

Felföldi József kifejezte, hogy ő valóban a semmiből indult el, mindenféle állami vagy családi támogatás nélkül. Személyesen tapasztalta meg, milyen érzés a nulláról felépíteni valamit, amikor csupán saját magára, a munkájára, a kitartására és az ösztöneire támaszkodhat.

Egy komoly vállalkozónak elengedhetetlen, hogy tisztában legyen a saját gyökereivel, valamint azzal, hogy milyen úton jutott el a jelenlegi helyzetéig. Ez a tudatosság önismeretet, önreflexiót és egy adag józan belátást igényel. Sajnos úgy tűnik, hogy ezek a tulajdonságok Önből – legalábbis a közszínen – gyakran hiányoznak.

Az üzletember szerint már az Elios-ügy idején is világos volt, hogy nem éppen az ösztönösen sikeres vállalkozóként kezdi pályafutását, Tiborcz István projektje megbukott volna, ha apósa nem lép közbe, és nem fizetteti vissza az uniós támogatást a magyar adófizetőkkel.

Az Európai Unió intézményei világosan kifejezték álláspontjukat: nem hajlandók támogatni az ottani eseményeket, és vissza kívánják vonni a támogatásokat. Ha Orbán Viktor nem lenne a színen, most valószínűleg egy irodában dolgozna, havi pár százezer forintért, aminek egyharmadát minden hónapban elvinné a végrehajtó a korábbi, grandiózus vállalkozói tervei miatt. De a dolgok másképp alakultak. Az após barátunk mentette meg a helyzetet.

(A Financial Times újságírójának Tiborcz István erről a minap azt mondta: az EU politikailag elfogult volt, a magyar ügyészség nem talált semmilyen szabálytalanságot.)

Felföldi József szerint ugyanakkor a vagyonát egy év alatt megduplázó vállalkozó sikerét nem szorgalmának, teljesítményének, hanem politikai kapcsolatainak köszönheti. Ezért azt javasolta Tiborcz Istvánnak, ne akarjon példakép lenni. Felföldi József olyan vállalkozóként köszönt el, aki nem a kormányfő vejével ellentétben nem "jókor volt jó helyen", hanem mindig ott volt, ahol dolgozni kellett.

A 70. születésnapján tavaly Felföldi Józseffel mélyreható beszélgetést folytattunk, amelynek középpontjában a harcok, az üzleti világ, a múlt emlékei, a jelen kihívásai, a kommunizmus hatásai, a nők szerepe és a művészetek álltak – mindezek a nagybetűs élet gazdag szövetét alkotják.