A töki pompos titkos összetevője egy igazán különleges ízélményt nyújt.

Nevét Pest vármegye Tök településéről nyerte, ahol a hagyományos receptet krumplival gazdagították, ezzel különleges ízvilágot teremtve.

A töki pompos, amit a magyar konyhában langallónak vagy kenyérlángosnak is nevezünk, egy igazi kulináris kincs, amelynek gyökerei a XIV. századra nyúlnak vissza. Eredetileg a kenyérsütés napján készítették, amikor az asszonyok a dagasztás során megmaradt tésztát a kemence forró falain sütötték meg. Ez a hagyományos étel nem csupán ízletes, de a múltunk egy darabját is magában hordozza, így minden falatja egy utazás az időben.

Készítettek egy különleges vastag tésztát, amelyet langallónak, vagy az újabb elnevezés szerint pomposnak hívnak. Ez az ízletes étel már délben készen állt, így a mezőn dolgozó férfiak és a gyerekek örömmel fogyaszthatták levesük mellé. E szívderítő étel hagyományosan a szegények asztalán volt jelen, hiszen a feltétek gyakran egyszerű, de laktató hozzávalókból álltak: disznó- vagy kacsazsírból, lisztből készített tejfölből, tojásból és szalonnapörcből, ha éppen akadtak ezek az alapanyagok.

A XIX. században, a sörélesztő elterjedésének hatására ez az étel már nem csupán a kenyérsütés során készült el. A gyorsabb kelesztési idő révén a háziasszonyok számára lehetővé vált, hogy bármikor nekiálljanak az elkészítésének. Az 1950-es évektől, amikor a házi kenyérsütés egyre inkább háttérbe szorult, ez a finomság továbbra is megőrizte népszerűségét, különösen a vásárok és piacok színes forgatagában.

A Pest vármegyei Tök településén a kenyérlángost különleges néven, pomposként emlegetik. E hagyomány friss szellőjét Szklenár Zsuzsa hozta el a köztudatba, amikor 20 évvel ezelőtt bemutatta az ételt a Mesterségek Ünnepén. Azóta a töki pompos igazi népszerűségnek örvend, nem csupán ízletes voltával, hanem különleges receptúrájával is kitűnik a hagyományos kenyérlángosok közül. A tésztájába rejtett burgonya nemcsak gazdagítja az étel textúráját, hanem új dimenziókat ad ízélményéhez is.