A tudományos diskurzus színterén Csaba László az Orbán-beszéd tartalmát és hatásait elemezve mélyreható gondolatokat oszt meg. A 24.hu hasábjain bemutatott érvelései nem csupán politikai szempontból érdekesek, hanem szociológiai és pszichológiai aspektuso
A becslések szerint az MTA-tagok körében körülbelül egyharmad támogatja Orbánt, egy másik harmad inkább távolságot tart a politikai állásfoglalásoktól, míg a harmadik harmad úgy érzi, hogy már nem maradhat csendben.
Csaba László akadémikus is elfogadta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának állásfoglalását, amelyben arra figyelmeztettek, hogy Orbán Viktor március 15-i beszéde után többen kivonulhatnak, ha a kormányfő elmegy az ünnepi közgyűlésre. Freund Tamás MTA-elnök szerint ez megosztotta az akadémiai közösséget, a közgazdász ugyanakkor a Hírklikknek azt mondta: a nyilvánosság az utolsó eszközük érzékeltetni, mekkora a baj.
Baj pedig nem a mi megszólalásunkkal van. (...) Ez egy egyértelmű történet. Nem arról van ugyanis szó, hogy egy közszereplő hirtelen felnéz a papírjából és mond valamit, hogy meggondolatlanul kicsúszik valami a száján. Ilyen mindenkivel előfordulhat.
Itt azonban nem meggondolatlanságról volt szó, hiszen már 2010-ben elindult a kultúrharc azok ellen, akik nem értenek egyet Orbán Viktorral.
Állásfoglalásukról azt mondta: 75-ből hatan nem értettek egyet azzal, hogy a kormányfő túllépett egy határt. Csaba László szerint a kultúrharc új szakaszába lépett, annak része Döbrentei Kornél, Takaró Mihály, Vészabó Noémi idei kitüntetése is.
A becslések szerint az MTA tagjai között körülbelül egyharmad támogatja Orbánt, míg egy másik harmad tartózkodik a véleménynyilvánítástól. A fennmaradó harmad viszont úgy érzi, hogy ideje megszólalni, és nem maradhatnak néma tanúk.
Úgy véli, hogy a hivatalos állásfoglalásuk hátterében áll az a körülmény is, miszerint az akadémia vezetősége - a tagság véleményének kikérése nélkül - küldte el a meghívót Orbánnak az ünnepi közgyűlésükre. Ő maga abban reménykedik, hogy a nyilatkozatukkal sikerült hangsúlyozniuk:
Az ország szellemi elitje komoly problémának tartja a stílus és a tartalom hiányát.
Az esetleges következményekkel kapcsolatban úgy nyilatkozott: a kormány már nem rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel jelentős mértékben befolyásolhatná az akadémiai közösséget. Az akadémiai tagság többsége ráadásul nem függ az állami megrendelésektől vagy kinevezésektől, így viszonylag védett helyzetben van.
