Bármi is legyen ennek a konfliktusnak a kimenetele, Ukrajna már most is dicsőséget nyert, míg Magyarország szégyenben maradt.
Az ukrán frontról és a hátországból érkező hírek egyre aggasztóbbak. Kimerültség, veszteségek, morzsolódás, csökkenő létszám, lőszer- és harci kedv hiánya, nehézkes mozgósítás, vezetői válság, korrupció, dezertálás, fogcsikorgatás, tél és rosszkedv gyötri a hadsereget. Az ukrán társadalom energiái sajnos kimerülőben vannak. Nem meglepő ez a helyzet: három éve indította el Putyin hadserege a támadást, de a háború valójában már több mint egy évtizede, 2014 óta tart. Azóta az ország, amely Európa legszegényebb területei közé tartozik, a nyugati támogatással küzd a világ legnagyobb területű birodalma és második legerősebb hadserege ellen.
Az elemzők egy része azt latolgatja, hogy a jelentős túlerő hány hónapon belül fogja megtörni az ukrán ellenállást, különösen figyelembe véve, hogy a nyugati támogatás mögött egyre inkább meginganak a biztosítékok. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az ukránok nem kapták meg azt a lőszert, fegyvert és pénzügyi segítséget, amire számítottak, miközben az oroszok mögött stabilan áll a Kína-Észak-Korea-Irán szövetség. Érdemes megemlíteni, hogy Észak-Korea már több lőszert juttatott Oroszországnak, mint amennyit a nyugati országok összesen biztosítottak az ukránok számára.
Magyarországon Vlagyimir Putyin sikere nem csupán véletlen egybeesésen fog múlni.
Oroszország legszorosabb uniós szövetségeseként, a szlovákok mellett, minden lehetséges eszközt bevetettünk a győzelem érdekében és Ukrajna meggyengítésére. Magyarország igyekezett gátat vetni az orosz ellenes szankcióknak, amennyire csak tudta. A NATO bővítését, különösen Finnország és Svédország csatlakozását, a lehető leghosszasabban hátráltattuk. Ukrajna pénzügyi támogatásának megnehezítésére minden erőnket latba vetettük. Kirill moszkvai pátriárkát, aki korábban KGB-ügynökként tevékenykedett és háborús uszítóként ismert, sikerült megóvnunk a szankcióktól. Itthon és külföldön egyaránt aktívan terjesztettük a Kreml háborús dezinformációit. A pártsajtó folyamatosan és egyre élesebben támadja a védekező ukrán népet és Zelenszkijt.
A helyzet nem csupán pragmatikus és érdekalapú politizálásról szól, hanem mélyebb lelki szálak is fűzik a gyilkosokhoz. Szimbolikus ügyekben is világosan kiderül, hogy az orosz fél támogatása prioritást élvez. Például, Szijjártó Péter a meggyilkolt ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij moszkvai temetésének napján, amikor az egész nyugati világ gyászolt, egy díszvacsoráról posztolt, ahol az orosz külügyminiszterrel, Lavrovval nevetgéltek. Ezen felül, amikor a Parlamentben egyperces néma felállással emlékeztek Navalnijra, Orbán Viktor és pártjai szándékosan ülve maradtak. Ezek a gesztusok csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen Orbán Viktor szerepe ennél sokkal jelentősebb. Közvetítőként és finanszírozóként kapcsolatokat épít az EU-ellenes szélsőjobboldali pártokkal, valamint az oroszbarát politikai erőkkel, Grúziától a Balkánon át egészen Spanyolországig. Ez a hálózat nem csupán politikai érdekeket szolgál, hanem egyfajta ideológiai szolidaritást is tükröz.
