Sokan aggódnak amiatt, hogy a kormány szándékai között szerepel a gimnáziumi oktatás leépítése, ami miatt rengeteg diák kényszerülhet arra, hogy elhagyja ezt a képzési formát.

Horn Dániel közgazdász véleménye szerint nem elítélendő, ha a kormány a középfokú oktatást a szakmai képzések irányába tereli, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a megvalósítás nem megfelelő. Szerinte a lényeg az érettségizők számában rejlik, míg az igazi kihívást a alapvető készségek fejlesztése jelenti.

„Az a gimnázium, amelyik kötelezőként kezeli a minimum felvételi pontokra vonatkozó ajánlást, vagy súlyosan félreértette a helyzetet, vagy pedig rendkívül elszánt abban, hogy megfeleljen a kívánalmaknak” – fogalmazott egy névtelenséget kérő igazgató a 444-nek, utalva arra, hogy több intézmény is alkalmazza a Klebelsberg Központ elnökének javasolt kritériumait.

Az iskolák tavaly ősszel megkapták az ajánlást, hogy az írásbeli felvételi során...

A diákoknak a 100-ból kell teljesíteniük ahhoz, hogy bejussanak a gimnáziumba.

Az iskolák kínálata között széles skálán mozog a követelmények szintje: míg egyes intézmények esetében jelentős pontszámot kell elérni a sikeres felvételihez, más helyeken a központi felvételi vizsga teljesítése sem kötelező.

A 2023/24-es tanév során a nyolcadikosok írásbeli teljesítménye átlagosan 51,2 pontot ért el, ugyanakkor a diákok közel fele gyengébben teljesített.

A Szülői Hang közössége éppen ezért petíciót indított az ajánlás ellen, mivel aggályaik vannak a kormány szándékaival kapcsolatban. Félnek attól, hogy a gimnáziumi képzés szándékos leépítése következik be, ami számos diákot hátrányosan érinthet. Úgy vélik, hogy ez a lépés arra irányul, hogy a fiatalokat a szakképzés irányába tereljék, ezzel pedig mesterségesen korlátozzák a gimnáziumi lehetőségeket. Az ügy kapcsán leveleztek Hajnal Gabriellával, a Klebelsberg Központ elnökével is, aki hangsúlyozta, hogy az ajánlás nem kötelező utasítás, és az igazgatók számára nincs lehetőség az ilyen irányú kötelezésekre.

Azt fogalmazta meg, hogy nem az a szándék, hogy adminisztratív módszerekkel befolyásolják a diákok szakképzési irányultságát, hanem az, hogy minden tanuló olyan középiskolába kerüljön, amely összhangban áll a képességeivel. Hajnal érvelése szerint az ajánlás az középiskolai felvételi eljárás során szerzett adatok elemzésén alapul.

Megkerestük a Klebelsberg Központot és a Belügyminisztériumot azzal a kérdéssel, hogy a jövőben kötelezővé tehetik-e a jelenleg ajánlott minimumpontszámot. Jelenleg azonban még nem érkezett válasz tőlük.

Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke és a győri Révai Gimnázium igazgatója kifejezte, hogy nem tudja támogatni a kötelező pontszámok bevezetését, és abban bízik, hogy a jövőben csupán ajánlásként fognak szerepelni.

Szerinte ezt a megoldást nem lehet így bevezetni, mivel az évek során jelentős eltérések mutatkoznak az átlagpontszámokban, akár 20 pontos különbségek is előfordulhatnak. Ezen kívül az egyéni helyzeteket sem lenne lehetőség figyelembe venni.

Az ajánlás elméleti aspektusával kapcsolatban egyetért azzal, hogy kiemeli: "A diákok számára elengedhetetlenek bizonyos készségek ahhoz, hogy a gimnáziumi éveket sikeresen, túlzott terhelés nélkül, és a fiatalságuk szépségét megélve tudják teljesíteni. Nem mindenki alkalmas a gimnáziumi tanulmányokra, ha csupán 28 pontot ér el, mert valószínű, hogy a négy év során nehézségekkel fog szembesülni."

Az ajánlott 50 pontos ponthatárt a gimnáziumok esetében viszonylag fairnek tartja, és úgy véli, hogy a legtöbb diák számára ez nem okozhat problémát. Ugyanakkor nem látja indokoltnak, hogy a nyelvi előkészítő osztályok esetében 60 pontra emeljék a követelményeket, és a hatosztályos gimnáziumoknál javasolt 70 pontot is túlzónak tartja. "Ez egy jelentős teljesítmény, nálunk, a Révai Gimnáziumban általában körülbelül ennyi a bejutási határ."

Azt nem tudni, hány iskola tartotta kötelezőnek Hajnal ajánlását, de kezdetben sokan megijedtek tőle. Mostanra viszont úgy tűnik, hogy a többség már tisztábban látja a helyzetet. Megkerestük a Gimnáziumok Országos Szövetségét is az ügyben, de eddig még nem érkezett válasz tőlük.

Radó Péter, az oktatáskutatás szakértője, úgy véli, hogy a legjobb gimnáziumok, melyek a rangsorok élén állnak – körülbelül 100-120 intézmény – nem érzik a Klebelsberg Központ elnöke által javasolt minimumponthatárok hatását. Ezekben az iskolákban már eleve óriási a verseny a bejutásért, és a diákok már jóval magasabb pontszámokkal nyernek felvételt. Ezzel szemben a "második ligába" tartozó iskolák számára létfontosságú, hogy elegendő diákot tudjanak beiskolázni. Radó figyelmeztet: ha itt is alkalmazzák a ponthatárokat, akkor a tanulók jelentős része kiszorulhat a rendszerből.

Radó véleménye szerint nem meglepő, hogy bizonyos iskolák kötelezőnek tekintették az ajánlást. "Amikor egy korlátlan hatalommal bíró, bürokratikus intézmény fogalmaz meg egy ajánlást, az igazgatók, akik folyamatosan nyomás alatt állnak, kénytelenek azt követni."

Radó véleménye szerint, ha az ajánlásokat széles körben alkalmaznák, az jelentősen korlátozná a gimnáziumi továbbtanulás lehetőségeit. Emellett nem lehet kizárni, hogy ha a jövőben nem tartják be elegen ezeket az ajánlásokat, a ponthatárok kötelezővé tétele is megtörténhet.

A hátrányos helyzetű tanulók jelentős része már kiszorult a gimnáziumi oktatásból, és egy ilyen lépés csak tovább mélyítené azt a drámai közoktatási hierarchiát, amely az elmúlt másfél évtized során alakult ki.

Radó véleménye szerint szakmai szempontból is megkérdőjelezhető a ponthatárok ilyen módon történő meghúzása. Úgy gondolja, hogy a középiskolai felvételi rendszer alapvetően igazságtalan, és egy ilyen intézkedés csupán fokozná a már meglévő problémákat.

A közoktatási felvételi rendszere nem egységesített szabványokra épül, vagyis nincsenek nyilvánosan elérhető vizsgakövetelmények, amelyek alapján az általános iskolák hatékonyan felkészíthetnék a diákokat a felvételire. Ráadásul a 6 és 8 osztályos gimnáziumok esetében az általános iskolák érdekeltsége a sikeres felvételiben nem feltétlenül van összhangban, ami tovább bonyolítja a helyzetet.

Ezeknél a gimnáziumoknál a legnagyobb a verseny, és a szülőkre hárul a feladat, hogy felkészítsék a gyerekeket. Van, aki meg tudja fizetni az "árnyékoktatást", de az alacsony státusú, tehetséges gyerekek kiszorulnak.

Radó Péter szerint

Azokban az országokban, ahol bőségesen állnak rendelkezésre nyersanyagok és megfizethető munkaerő, nem igazán van szükség arra, hogy a globális piacon kiemelkedő értéket képviselő termékekkel és szolgáltatásokkal jelenjenek meg. Magyarország esetében viszont, ahol se nagy mennyiségű olcsó munkaerő, se jelentős nyersanyagkészletek nincsenek, az ország versenyképessége azon múlik, hogy képes-e innovatív, magas hozzáadott értéket képviselő termékeket és szolgáltatásokat létrehozni.

"Gazdaságpolitikai értelemben irracionális, ami zajik. A kormányzat 15 éve próbálja a szakképzés felé tolni a diákokat, de a szülők ezt lábbal leszavazzák."

Radó hangsúlyozza, hogy az egyház számára is kulcsfontosságú, hogy minél több diák válassza a szakképzést, mivel ebben a területen is jelentős mértékben jelen van az egyházi hozzájárulás.

A HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, Horn Dániel máshogy látja. Ő nem tartja fontos kérdésnek a középfokú felvételi ponthatárok kérdését. Szerinte nem az a nagy probléma, hogy gimnáziumba mennek-e a diákok, vagy sem, hanem az, hogy megszerzik-e az érettségit.

"A gimnázium nem csupán a szakképző iskola alternatívája; valójában a technikum is egy kiváló lehetőség, ahol szintén lehetséges az érettségi megszerzése."

Horn szerint jó a trend: az elmúlt évek adatai szerint a szakképző (régi nevén szakmunkás) iskolákba járók száma jelentősen csökkent, míg a másik két kategóriába járóké nőtt. Ezt nem érintik a felvételi ponthatárok, és Horn szerint "lényegében mindegy, hogy hol szerzik meg az érettségit, hiszen van nagyon jó technikum és rossz gimnázium is."

Amennyiben valakinek hiányzik az érettségi bizonyítvány, jelentős hátrányba kerülhet a munkaerőpiacon.

A szabályozói szempontokat figyelembe véve nem találja indokoltnak az ajánlás rendszerét, hiszen ha egy iskola úgy dönt, hogy felvesz egy tanulót, akkor azt meg fogja tenni. Összességében úgy véli, hogy ez csupán "vihar egy pohár vízben".

Egyáltalán nem találja elítélendőnek, hogy a kormány a középfokú oktatást a szakmai képzés irányába terelje.

Európában két markáns megközelítés létezik e téren: az egyik az angolszász vagy skandináv modell, amely szerint az állam csupán az alapvető készségek fejlesztésével foglalkozik egészen 16 éves korig. A szakmai kompetenciák megszerzését viszont a vállalatokra bízza. Ez a megközelítés alacsony adókulccsal párosul, így a cégek a megmaradó forrást képzésekre fordíthatják.

A másik modell, amely Németországban, Svájcban és Ausztriában is elterjedt, egy erős államra épít, amely jelentős adóterheket ró a vállalatokra, viszont cserébe magas színvonalú szolgáltatásokat kínál számukra. A szakmai szervezetek ebben a rendszerben kulcsszerepet játszanak, mivel képesek befolyásolni az állam politikáját, hogy milyen típusú szakmákban és területeken képezzenek megfelelő munkaerőt.

A duális képzés kiemelkedő eszköz a szakmai felkészítésben, melyet a magyar kormány is támogat. Ennek lényege, hogy a vállalatok aktívan részt vesznek a tanulók oktatásában, párhuzamosan az iskolai tanulmányokkal. Így a diákok olyan készségeket sajátítanak el, amelyekre a munkaerőpiacon valóban szükség van. Ez a megközelítés hazánkban mély gyökerekkel rendelkezik, és a hagyományainkban is jól megfigyelhető.

A szakmai vagy céges képzés sajátossága, hogy jelentősen csökkenti a különböző szakterületek közötti átjárhatóságot.

Horn Dániel véleménye szerint problémát jelent, ha az irányvonal helytelen, különösen akkor, ha a dolgozók alapképességeit nem fejlesztik megfelelően, és csupán az összeszerelő üzemek számára képeznek szakembereket.

Szerinte sok általános iskola képzési színvonala hagy maga után kívánnivalót, mivel a pedagógusok egyre idősebbek, és a tanárképzés nem mindig a legjobb minőségű. Ennek következtében az alapkészségek fejlesztésére is komoly problémák nehezednek, ami a szakképző iskolákban is megmutatkozik, és ez idézi elő a legnagyobb nehézségeket.