A munkavállalók zöme frusztrált és motiváció nélkül dolgozik.
Bár a munkahelyi légkör nagyban befolyásolja a dolgozók elégedettségét, a vállalatok nem szentelnek kellő figyelmet annak, hogyan érzik magukat a dolgozók a munkaidejük alatt. Ennek következményeképp az alkalmazottak közel fele mostanra teljesen elveszítette a motivációját, a helyzet pedig egyre romlik.
A legfrissebb adatok szerint tovább csökkent a elégedett és motivált munkavállalók aránya, és most már a dolgozók 41 százaléka frusztrált és lehangolt, derül ki az Alma Career JobsIndex legújabb jelentéséből. Az elmúlt időszakban tapasztalt visszaesés különösen aggasztó, hiszen mindössze fél év leforgása alatt 5 százalékkal nőtt azoknak a munkavállalóknak a száma, akik a munkahelyükkel kapcsolatos csalódottságot és érdektelenséget élik meg domináló érzésként.
A legfrissebb statisztikák szerint a munkavállalók csupán 33%-a érzi magát boldognak és kiegyensúlyozottnak. Öt százaléknyian elégedettek, de motivációjuk hiányzik, míg 21%-uk lehangolt, de még mindig képesek inspirációt találni. Ez az utolsó csoport a legkevésbé aggasztó, hiszen amíg az emberek motiváltak, van remény a helyzet javítására. Azonban ha az elégedetlenség fokozatosan rezignációba csap át, a dolgozók egyre inkább eltávolodhatnak a munkahelyi eseményektől, és elveszíthetik a vállalat szerves és értékes részének érzését. Ilyen esetben a munkáltatók komoly kihívásokkal nézhetnek szembe. A munkavállalók negatív érzelmei kezdetben felesleges stresszhez vezethetnek, de később a termelékenység csökkenésében is tükröződhetnek, végső soron pedig a munkahelyelhagyásra is sor kerülhet.
Ha az alkalmazottak attitűdjét különféle nézőpontokból elemezzük, érdemes kiemelni, hogy a legfiatalabb munkavállalók, valamint az 55 év felettiek a legkevésbé elégedettek és elkötelezettek a munkahelyük iránt.
"Ezek a két korcsoport napjainkban a legnagyobb kihívásokkal néz szembe, és úgy tűnik, hogy ezek a nehézségek jelentős hatással vannak a helyzetérzékelésükre."
- vélik az Alma Career szakemberei, akik arra is rámutattak, hogy a megéléseket az is nagyban befolyásolja, hogy egy-egy érintett mennyi ideje dolgozik az adott cégnél. "Általában azok a leginkább kiegyensúlyozottak, akik legfeljebb 12 hónapja töltik be az adott pozíciót, míg azok, akik már legalább egy évtizede vannak a vállalat kötelekében, az esetek többségében kifejezetten frusztráltak. A felmérésből egyértelműen kiolvasható az is, hogy az ötödik év egyfajta vízválasztónak számít, mivel az alkalmazottak körében ekkora kezd uralkodó érzéssé válni a pesszimizmus.
Az adott munkahelyen eltöltött évek száma a felmondási ráta alakulására is hatással van. Azok, akik legfeljebb egy éve csatlakoztak az adott csapathoz, sokkal nagyobb hajlandóságot mutatnak a váltásra, mint azok a kollégák, akik hosszabb ideje dolgoznak a vállalatnál. Nagyjából 3-5 esztendő után azonban az alkalmazottak többsége úgymond beletörődik a helyzetébe, ennyi idő elteltével többnyire már nem panaszkodnak. 5-9 év után a korábbi rezignáltság teljes elégedetlenségbe fordul. Mivel azonban az érintettek kifejezetten már hosszú ideje dolgoznak az általuk betöltött pozícióban, így alig mutatnak hajlandóságot arra, hogy változtassanak az életükön.
"Ez elsősorban annak tudható be, hogy minél tovább marad valaki ugyanazon a helyen, annál nehezebben dönt a távozás mellett"
Az elemzők kiemelték, hogy sokan aggódnak amiatt, hogy valamilyen formájú diszkriminációval találkozhatnak.
A legnagyobb visszaesés a magasabb és alacsonyabb beosztású "fehérgalléros" munkavállalók, valamint a kereskedelem területén dolgozók körében tapasztalható. Ugyanakkor léteznek olyan szakmák is, ahol a helyzet kedvezőbb fordulatot vett. Első ránézésre talán meglepő, de a legnagyobb elégedettségi mutatók éppen azokban az ágazatokban javultak jelentősen, amelyek gyakran háttérbe szorulnak a döntéshozók figyelméből. Ennek ellenére az utóbbi időszakban az egészségügy és az oktatás területén dolgozó munkavállalók kifejezetten bizakodóan nyilatkoztak a munkakörülményeikről.
Az alkalmazottak többsége egyértelműen leszögezte, esetükben amiatt vált uralkodó érzéssé az elégedetlenség, mert, "többet dolgoznak, mint korábban, de senki nem értékeli az erőfeszítéseiket" (46 százalék), esetleg "alacsonyabb a fizetésük, mint amennyit megérdemelnének" (45 százalék), de az sem ritka, hogy "a felettesük nem tud dicsérni" (37 százalék). A munkáltatóknak tehát nem lenne szabad megfeledkeznie arról, hogy a dolgozóik a szóbeli és az anyagi megbecsülést egyaránt igénylik.
