Az Egyesült Államok hátat fordított Európának, míg Kína csendesen várakozik az Európai Unió újjászületésére.

Horváth Levente, a korábbi sanghaji főkonzul és az Eurázsia Központ vezetője, hangsúlyozza, hogy Kína folyamatosan igyekszik szorosabbra fűzni kapcsolatát az Európai Unióval. Az új amerikai külpolitikai irányvonal kedvezőtlen következményei miatt az EU számára különösen fontossá váltak a kínai kapcsolatok. A szakértő véleménye szerint ennek következtében Kína jelenleg kedvezőbb tárgyalási pozícióval bír, mint amikor elkezdődött az együttműködés az EU és a távol-keleti ország között. A lényegi kérdés pedig nem az, hogy Kína milyen stratégiát követ, hanem hogy az Európai Unió mennyire képes önálló és következetes külpolitikai irányvonalat kialakítani.

Lu Sa-je, Kína európai ügyekért felelős különmegbízottja, nemrégiben határozott bírálatot fogalmazott meg az Egyesült Államok európai politikájával szemben, amelyet "szemtelennek és elnyomónak" minősített. Kiemelte, hogy Európának érdemes lenne alaposan megvizsgálnia az amerikai és a kínai diplomácia közötti különbségeket, hiszen Kína a béke és az együttműködés elvét hangsúlyozza. Lu Sa-je arra is rámutatott, hogy míg Pekinget azzal vádolják, hogy Oroszország felé hajlik, addig a Trump-adminisztráció nem csupán hajlik, hanem aktívan támogatja is Moszkvát. Hangsúlyozta, hogy Kína nem kívánja kihasználni a kialakult helyzetet, hanem valódi partnerséget keres Európa országaival.

Az Eurázsia Központ vezetőjétől érdeklődtünk arról, miként látja Kína álláspontját az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti növekvő feszültségekkel kapcsolatban, valamint hogy milyen lépéseket tehet az EU-val való kapcsolatainak megerősítése érdekében.

Horváth Levente hangsúlyozta, hogy Vang Ji kínai külügyminiszter március 7-én másfél órás sajtótájékoztatót tartott, amelyben a kínai külpolitika legfontosabb aspektusait vázolta fel. A sajtótájékoztatón a figyelem középpontjába került az orosz-ukrán konfliktus is. Vang Ji kifejtette, hogy Kína reménykedik abban, hogy a felek egy hosszú távú, fenntartható és igazságos békeszerződést tudnak létrehozni, mivel a háború mindenkinek csak veszteséget hoz, míg a béke minden érintett számára előnyös.

Az Eurázsia Központ vezetője hangsúlyozta, hogy a kínai kormány már a konfliktus kezdetén is a diplomáciai párbeszéd fontosságát emelte ki a háború lezárása és egy tartós béke megteremtése érdekében. Horváth Levente, a nemzetközi feszültségek tükrében, megjegyezte, hogy Hszi Csin-ping elnök és a kínai kormány képviselői a különböző európai vezetőkkel folytatott megbeszéléseik során folyamatosan hangsúlyozták:

"Az Európai Unió azonban most jelentős pofont kapott" - nyilatkozta az Eurázsia Központ vezetője, megemlítve, hogy a kínai blogok szerint:

Az Egyesült Államok számára az Európai Unió már nem jelent olyan értéket, mint korábban; ezért úgy tűnik, hogy az amerikaiak háttérbe szorították ezt a kapcsolatot.

Horváth Levente arra hívta fel a figyelmet, hogy Kína már előre számolt ezzel a forgatókönyvvel. A választások előtt a Trump-Harris párharcot elemző szakértők fő érve a Trump győzelme mellett az volt, hogy el fogja engedni szövetségesei kezét, és anélkül, hogy őket bevonná, közvetlenül fogja szembenézni Kínával.

A szakértő emlékeztetett arra, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök már 2014 óta, több alkalommal és különböző fórumokon hangsúlyozta: "száz éve nem látott változások zajlanak a világban." A kínai perspektíva szerint ebbe a megállapításba belefér az EU és az Egyesült Államok közötti feszültség, az orosz-ukrán konfliktus, valamint a különféle proxyháborúk is. Ennek következtében Kína gazdasági és külpolitikai stratégiái az utóbbi években e globális átalakulásokra való felkészülés jegyében alakultak.

A gazdasági szempontokat figyelembe véve Kína 2020-ban bevezette a "kettős körforgású gazdaság" stratégiát, amelynek fő célja a belső piac megerősítése és az önellátás növelése. Ezzel a lépéssel az ország azt szeretné elérni, hogy csökkentse a külső gazdasági hatásokra való érzékenységét. Ugyanakkor a "külső körforgás" keretein belül elkötelezett a globális kereskedelem és a nemzetközi befektetések fenntartása mellett. A külpolitikai irányvonalukban pedig kiemelt célként szerepel a multilaterális kapcsolatok további fejlesztése, valamint az Övezet és Út kezdeményezés kiterjesztése.

Az Index által feltett kérdésre válaszolva, miszerint Kína milyen stratégiát alkalmaz az Európai Unióval való kapcsolatok megerősítésére, különös figyelmet fordítva az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmi feszültségekre és Trump elnök protekcionista politikájára, Horváth Levente hangsúlyozta: az elmúlt évek során az Európai Unió Kína második legnagyobb kereskedelmi partnere lett, a délkelet-ázsiai ASEAN országokat követően.

Kína összes kereskedelmi tevékenységének 12,8%-át az Európai Unió jelenti, ahol összesen 2800 kínai vállalat működik. Ezek a vállalatok 270 ezer európai munkavállalónak biztosítanak állást, és a fejlett országokba irányuló kínai befektetések 33%-a az EU területére áramlik.

Az Eurázsia Központ vezetője hangsúlyozta, hogy Kína nyitott az együttműködésre az Európai Unióval. Felhívta a figyelmet arra, hogy 2024-ben Hszi Csin-ping kínai elnök látogatást tesz Franciaországban és Magyarországon, és hogy más prominens kínai politikai vezetők is aktívan tárgyalnak az EU tagállamaival. Legutóbb Vang Ji külügyminiszter látogatott Hollandiába és Németországba, ahol részt vett a müncheni biztonságpolitikai konferencián. Ezen kívül januárban Ting Hszüe-hsziang miniszterelnök-helyettes is útra kelt Angliába és Írországba, majd Svájcban a Világgazdasági Fórumon (World Economic Forum, WEF) képviselte Kínát.

Kína folyamatosan arra törekszik, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatát az Európai Unióval, így valójában nem az a kérdés, hogy Kína milyen irányvonalat kíván követni, hanem az, hogy vajon az EU hajlandó-e átgondolni a külpolitikai megközelítéseit. Kína szempontjából előnyös lenne, ha az EU önállóbb külpolitikai stratégiát dolgozna ki. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy továbbra is ideológiai keretek között, fekete-fehér módon értelmezik-e a nemzetközi helyzetet: Kelet rossz, Nyugat jó – mint ahogyan azt sok hollywoodi film is sugallja. Kína abban bízik, hogy az EU végre felismeri a realitásokat, és egy pragmatikusabb politikát fog követni.

- fejtette ki Horváth Levente.

A szakértő szerint mindenesetre megállapítható a Brookings Intézet jelentése alapján, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió Kínával kapcsolatos politikai koordinációja drámaian csökkent: az Obama-korszak 87 százalékos szintjéről 52 százalékra zuhant. Ugyanakkor Horváth Levente úgy véli, hogy az EU kellemetlen helyzetbe került, ugyanis fél évvel ezelőtt Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke - valószínűleg amerikai sugallatra - még Kínát veszélynek és fenyegetésnek tekintette. Most azonban, hogy az USA vámokat vet ki az EU-ra is, az Európai Uniónak egyre fontosabbá válhat a kínai gazdasági kapcsolat. Ennek megfelelően idén a davosi konferencián Von der Leyen már más hangnemet ütött meg Kínával kapcsolatban.

Hírek érkeztek arról, hogy a háttérben már elindultak a tárgyalások a kereskedelmi és befektetési együttműködésekről. Ráadásul felmerült a lehetősége annak is, hogy a 2020-ban aláírt és 2021-ben leállított Átfogó Befektetési Megállapodás (CAI) újraéledhet, amely az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatok fontos pillére.

Jelenleg az EU számára létfontosságú ez a kapcsolat, ami azt jelenti, hogy Kína kedvezőbb tárgyalási pozícióval bír, mint 2020-ban, amikor az együttműködés első lépései megtörténtek.

- jegyezte meg Horváth Levente.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti feszültségek következtében Kína jelentős lépéseket tett a kelet-európai régióban. Például február 27-én Hua Csun-jing, a kínai külügyminiszter-helyettes, új pozícióban kezdte meg munkáját, mivel kinevezték a Kína és Közép- és Kelet-Európa Országai Közötti Együttműködés (Kína-KKE) vezetőjévé. Az utóbbi években az amerikai nyomás következtében a régió Kínával való együttműködése gyengült, így Peking most valószínűleg lehetőséget lát arra, hogy az USA és az EU viszonyának romlása révén újraépítse kapcsolatait.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban korábban szó esett a "kínai béketervről", amelyre a magyar kormány is többször hivatkozott. Arról, hogy Kína játszhat-e még szerepet a békefolyamatokban, illetve akar-e egyáltalán, az Eurázsia Központ igazgatója kifejtette: az elmúlt években Peking a nemzetközi platformokon békéltető szerepet vállalt, ami egyfajta válaszként is értelmezhető az Egyesült Államok globális befolyására.

Horváth Levente megemlítette, hogy Kína jelentős szerepet játszott Irán és Szaúd-Arábia diplomáciai kapcsolatainak helyreállításában, és együttműködve Brazíliával elindították a Béke Barátai kezdeményezést az ENSZ keretein belül. Kína számára nem elsődleges kérdés, hogy ki tölti be a békítő szerepét, hanem az, hogy elkerüljék a háborúkat az Övezet és Út program mentén, különös figyelmet fordítva Eurázsiára. Ennek révén biztosítható a kereskedelmi és befektetési struktúrák további fejlesztése, lehetővé téve ezzel, hogy minden érintett ország javíthassa gazdasági helyzetét és jólétét.

Vang Ji külügyminiszter kifejezte elégedettségét a felek között elindult párbeszéd kapcsán, amelyet a kínai kormány már régóta szorgalmaz. A múlt hét pénteki sajtótájékoztatóján hangsúlyozta, hogy "a háború elkerülhető lett volna", hiszen a kínai nézőpont szerint nem lehet egy ország biztonságát a másik kárára megteremteni.

A kínai és orosz kapcsolatok alakulásáról az Eurázsia Központ igazgatója hangsúlyozta, hogy a két ország közötti szoros együttműködés nem csupán az orosz-ukrán konfliktus következménye. Kína és Oroszország már több mint két évtizede erős partnerséget ápol. A Sanghaji Együttműködési Szervezet 2001-es megalakulása óta, amely magában foglalja Kínát, Oroszországot és számos közép-ázsiai országot, jelentős lépéseket tettek a regionális együttműködés terén. Ezen kívül 2009-ben létrejött a BRIC csoport, amely később BRICS néven vált ismertté 2010-től, és ennek keretében Kína és Oroszország más országokkal közösen dolgozik a globális gazdasági és politikai kihívások kezelésén.

Kína külpolitikáját megvizsgálva azt láthatjuk, hogy tanultak a múltból. A Mao-korszakban sokszor ideológiák mentén építették a nemzetközi kapcsolatokat, azonban ez nem feltétlenül volt kedvező az ország számára. Az 1978-as reform és nyitás politikájával az ideologizált külpolitika megváltozott, és mindenki felé nyitottak a kapcsolatok kialakítására. Kína nem szól bele más országok belpolitikájába, nem is kritizálja azok politikai rendszerét, mindenkivel együttműködik gazdaságilag, aki elismeri az egy-Kína elvet. Jelenleg már 183 ország létesített diplomáciai kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal, amelynek keretében elfogadták az egy-Kína elvet, azaz, hogy Tajvan Kína része

„- Azt szeretném, ha mindannyian megértenénk, hogy…” – fejtette ki Horváth Levente.

A szovjet-kommunista időszak alatt Oroszország, akkor még Szovjetunió néven, szigorúan ideológiai alapokon alakította ki nemzetközi kapcsolatait. Egy Kína-szakértő véleménye szerint az idő múlásával talán ők is kezdték belátni, hogy ez a megközelítés nem bizonyult a legmegfelelőbbnek.

A Nyugat jelenleg egy olyan időszakot él meg, amikor a diplomáciai kapcsolatok ideologizálása dominálja a politikai diskurzusokat. Azonban remélhető, hogy előbb-utóbb a Nyugat is felismeri azt, amit a keleti országok már régóta tudnak: le kellene vetniük a nyugati felsőbbrendűség érzését és a Kelet demonizálásának gyakorlatát. Érdekes párhuzam, hogy míg a Nyugat a Kínai Népköztársaság kommunista jellegétől "fél" és elutasítja azt, addig a hasonló politikai rendszerrel rendelkező Vietnámmal zökkenőmentesen működik együtt. A dél-koreai akkumulátor-gyárak megjelenése ünnepelt, míg a kínaiakkal szemben határozott elutasítás tapasztalható. A német elektromos autók minősége dicséretet érdemel, míg a kínai modellek azonnali kritikát vonnak maguk után, még akkor is, ha a német autókban kínai akkumulátorok találhatóak.

- emelte ki Horváth Levente.

Megemlítette, hogy léteznek olyan elméletek, melyek szerint Donald Trump arra törekszik, hogy Oroszországgal szorosabb kapcsolatokat építsen ki, ezzel megbontva a kínai-orosz szövetséget. Ennek célja, hogy visszatérjenek a Kissinger-féle háromszög-diplomáciához, amelynek lényege, hogy az Egyesült Államok mindig kedvezőbb viszonyt ápoljon az egyik féllel, mint amilyet az a másikkal fenntart. Az Eurázsia Központ vezetője azonban úgy véli, hogy ez a forgatókönyv nem tűnik reálisnak.

Horváth Levente véleménye szerint Kína és Oroszország közelsége nem csupán földrajzi tény, hiszen a két ország 4300 km hosszú határral rendelkezik. A diplomáciájukat a reálpolitikai megközelítések határozzák meg, ami még inkább összeköti őket. Az Egyesült Államok viszont az utóbbi években világosan demonstrálta, hogy hogyan viszonyul szövetségeseihez: gyakran alkalmaz szankciókat, megszegi a megállapodásokat, és beavatkozik más országok belügyeibe. Amikor érdekei úgy kívánják, nem riad vissza attól sem, hogy kormányokat döntsön meg, vagy partnereit eldobja, miután kihasználta őket. Horváth Levente szerint ez a fajta politikai magatartás nem tűnik vonzó lehetőségnek Oroszország számára, aki valószínűleg nem kívánja feladni a Kínával kialakított pozitív kapcsolatait.

A beszélgetések gyakoriságát hangsúlyozva, megemlítette, hogy a kínai és orosz vezetők között folyamatos az egyeztetés. Hszi Csin-ping kínai elnök január 21-én és február 28-án telefonon tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és a két ország közötti kapcsolatok más szintjein is rendszeresek a megbeszélések. A 2024-es év folyamán az orosz-kínai kereskedelem volumene elérte a lenyűgöző 245 milliárd dollárt, míg 2020-ban ez a szám még "csupán" 107 milliárd volt. A nyugati vállalatok oroszországi kivonulásának következményeként a kínai autók, mobiltelefonok és egyéb elektronikai termékek dominálják az orosz piac jelentős részét. Horváth Levente véleménye szerint Kína Oroszország számára nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is megbízható partnerként szerepel.

"Donald Trump miatt az Európai Unió keleten keres szövetséget, ami Kínának is üzenet" című cikkünkben arról írtunk, hogy Donald Trump vámfenyegetéseinek hatására felgyorsult az Európai Unió és India közötti együttműködés, ami átalakíthatja a regionális dinamikát, és Indiát Kína ázsiai befolyásának stratégiai ellensúlyaként pozicionálhatja.

Kedden értesítettük olvasóinkat arról, hogy Ukrajna zöld lámpát adott az Egyesült Államok által javasolt fegyverszünetre, miközben Moszkva részletes információkat vár Washingtonból az ukránokkal folytatott szaúd-arábiai egyeztetésekről. Az utóbbi hetek eseményeinek hátteréről Kosztur Andrást, az Index új geopolitikai rovatának, a Világjátszmának állandó külpolitikai szakértőjét és a XXI. Század Intézet vezető kutatóját kérdeztük. Emellett arra is fókuszáltunk, hogy a Trump és Zelenszkij közötti találkozó kudarca, valamint a NATO-n belüli feszültségek milyen következményekkel járhatnak Kína, a BRICS-országok és a globális Dél számára.