Az Ugor Ábrahám nyomában – a genetikai kutatások új korszakot nyithatnak a tudományos felfedezések terén.
Az utóbbi évtizedekben a genetikai kutatások új fényt derítettek a magyar őstörténetre, forradalmasítva azt. Ma már sokkal többet tudunk az Árpád-háziak, az Aba nemzetség és a honfoglaló magyarok genetikai örökségéről. A genetikai sokszínűséggel bíró magyar nép egy része az Urál hegység környékéről indult el a Kárpát-medence felé, ezzel hátrahagyva egy jelentős "keleti csoportot", akik akár a baskírok között is nyomot hagyhattak. A kutatók még mindig vitatkoznak arról, hogy a mai baskírok, a volgai tatárok vagy mi, a jelenlegi Kárpát-medenceiek állunk-e közelebb az "ősmagyarokhoz". Az elkövetkező években, különösen 2025 elején, újabb izgalmas felfedezések várhatóak, amelyek a rejtélyek felgöngyölítéséhez vezethetnek, és információink szerint ezek a megoldások az Urál vidékéről érkezhetnek.
A korai magyar történelem kutatásában az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb és valóban innovatív felfedezése, hogy sikerült megerősíteni a magyarok 10. századi kapcsolatait az Urál vidékével. Ez a felfedezés egy teljesen új, lélegzetelállító nézőpontot nyújt a honfoglalás utáni magyar történelem megértéséhez.
Gyóni Gábor, az ELTE Kelet-Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszékének kutatója, egy frissen megjelent kötetben osztja meg gondolatait. A kötetben található néhány tanulmány már elérhető az interneten, lehetőséget adva az érdeklődőknek, hogy első kézből ismerkedjenek meg a kutatás eredményeivel.
A "Magna Hungaria nyomában - baskírok és magyarok" című könyv Tedd egyedivé a szövegedet: A Klima László régész-nyelvész, az ELTE finnugor tanszékének korábbi vezetője és Türk Attila régész-muzeológus által szerkesztett kötet a baskírok és a magyarok kapcsolatát vizsgálja. A mű alcíme: "Baskíria és a baskír nép szerepe a magyarok korai történetében", ami arra utal, hogy a szerzők mélyebben belemerülnek a baskír nép és kultúra jelentőségébe a magyar őstörténeti narratívában. A könyv fókuszába a hatalmas Oroszország területén, különösen az Urál hegység déli régiójában élő baskírok kerülnek, akik a magyarok történetének korai szakaszaiban kulcsszerepet játszhattak, és akiket a tudósok különféle szempontok alapján kiemelten fontosnak tartanak.
A baskír-magyar kötetben szerepelnek Németh Endre matematikus-informatikus és Fehér Tibor családfakutató eredményei is. Németh a 24.hu-nak elmondta: az apai ágú öröklést, vagyis az Y-kromoszóma mutációit vizsgálva kiderült, hogy a baskírok és a volgai tatárok közelebb állnak genetikailag a honfoglaló magyarokhoz, mint mi, akik jelenleg a Kárpát-medencében élünk. Van például egy olyan alcsoport, az N-B539 a baskírokban és a szomszédos volgai tatárokban, ami legközelebbi nyelvrokonainkkal, az obi-ugorokkal is összeköt minket. Ez az alcsoport ráadásul nemcsak összeköti a magyarokat, a baskírokat, a volgai tatárokat és az obi-ugorokat, hanem el is választja más népektől. Az N-B539 alcsoport felfedezése észt kutatók érdeme, amely kutatásban magyar kutatók is közreműködtek.
Németh szerint egyértelmű, hogy a mai Baskíria és környező területek csupán egy állomást jelentenek a magyar vándorlás történetében. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni a titokzatos volgai bolgárokat, akiknek kiemelt szerepére a nyelvészek hívják fel a figyelmet. A magyar nyelv török eredetű jövevényszavainak jelentős része ugyanis a csuvas török nyelvet beszélő volgai bolgároktól származhat. Ha a volgai bolgárok közvetítő szerepe beigazolódik, az magyarázatot adhat arra a különös jelenségre, hogy a mostanában felfedezett genetikai rokonság ellenére nincsenek lényeges nyelvi kapcsolatok a török (de nem csuvas török) nyelvet beszélő baskírok és a finnugor nyelven kommunikáló magyarok között. Némethék egy másik tanulmányukban is utalnak a volgai bolgárok jelentőségére, amely a legújabb baskír tanulmánykötetben jelent meg. Ez a munka, melynek vezető szerzője Julija Abszaljamova, A keleti magyarok nyomai a baskíroknál - genetika és néphagyomány címmel készült, és Németh Endre is részt vett a kutatásban mint társszerző.
A 13. század elején Julianus barát felfedezte a volgai bolgárokat és a keleten maradt magyarokat, akiknek földjét Magna Hungaria és Magna Bulgaria néven emlegette. E terület a Volga és a Káma folyók környékén található, ahol ma a volgai tatárok laknak. A történelmi régió szomszédságában helyezkedik el a mai Baskíria, és Németh kutatói itt, Északnyugat-Baskíria határvidékén bukkantak rá a legerősebb genetikai kötelékekre a jelenlegi magyarok és baskírok között.
Némethék kutatása nemcsak a mai magyarok Y-kromoszómáit hasonlította össze a honfoglalók és a kortárs baskírok génállományával, hanem az obi-ugor népek, mint a hantik és manysik mintáit is bevonták a vizsgálatba. Ezzel a módszerrel sikerült bizonyítaniuk, hogy a magyar nép, amely a finnugor nyelvcsalád ugor ágához tartozik, olyan genetikai örökséggel rendelkezik, ami a ma élő másik két ugor nép között is megtalálható. Bár a genetikai bizonyítékok nem képesek közvetlenül igazolni a nyelvi közösséget több ezer évvel ezelőtt - hiszen a nyelvészet és a genetika különálló területek, amelyek legfeljebb egymást kiegészíthetik -, mégis hozzájárulhatnak a magyarság finnugor eredetének megértéséhez, amelyet nyelvészeti, régészeti és egyéb tudományos adatok is alátámasztanak.
