Balavány: Magyarországon az alkotmány megtévesztő, az állam viszont fogságban él | 2

Augusztus 20. alkalmából az államot és az alkotmányt illene ünnepelnünk. Ha őszintén szembenézünk magunkkal és a helyzetünkkel, nem marad más, mint a pénzégető parádé, a szabadságunk meggyászolása és a remény, hogy ez a helyzet nem örökké tart. Az önkény ma nem rendszerhiba, eleve önkényre hangolták a hatalmi gépezetet.

Az augusztus 20-ai ünnepség különleges esemény, amely Szent István királyunk, az államalapításunk kulcsfigurájának emlékét idézi meg. Ez a nap nem csupán a történelem lapjain élő nagy alak előtt tiszteleg, hanem a magyarság ezeréves állami létezésének ünnepe is. Ezen a napon a Kárpát-medence szívében újra átéljük azt a pillanatot, amikor közösségünket egy egységes állammá formálta a múlt, és ünneplésünk során összekapcsolódunk a hagyományainkkal és a jövőnkkel.

Ugyanakkor az alkotmányt is ünnepeljük mint az állam működésének alapját, a legfőbb jogforrást. Az alkotmány egyszerre közjogi és szimbolikus entitás: minden közösségnek, amelyik fent akar maradni és nemzedékeken át megőrizni a sajátságait, szüksége van olyan szabályzatra, ami

Az alkotmány alapvetően a nemzet függetlenségét hivatott megvédeni a zsarnokságtól, mivel minden törvényhozó és végrehajtó hatalom számára kötelező iránytűt biztosít. Ezáltal biztosítja, hogy a hatalom ne csússzon el, és megőrzi a nép akaratát.

A Szent István-i intelmek és dekrétumok az államalapító király uralkodása alatt, valamint azt követően is alkotmányos keretet biztosítottak, folyamatosan gazdagítva a trónon váltakozó uralkodók által. Ezen kívül a generációkon átörökített szokásrend és szokásjog is jelentős szerepet játszott. A társadalomtudományokban az ilyen típusú alkotmányokat organikus és kartális kategóriákba sorolják. Az organikus (vagy történeti) alkotmány a hagyományos közmegegyezést tükrözi, míg a kartális alkotmány kifejezetten írott formában, alkotmányozó szándékkal jön létre. A tradicionalista nézőpontok szerint a nemzetnek vissza kellene térnie Szent István örökségéhez és a középkori organikus rendhez. Ez azonban komoly kihívások elé állítaná a társadalmat, hiszen egy vezérelvű és feudális rendszerre épül, amely a születés alapú előjogokat biztosít a társadalom kiváltságos rétegeinek. Ezt a mai állampolgárok egyértelműen elutasítanák.

A istváni dekrétumokból világosan kiderül, hogy a király nem a szabályok felett áll, hanem azok keretein belül, alárendelt szerepet tölt be.

A jámbor keresztény uralkodó úgy véli, hogy minden, amit az állam rendjének megőrzése érdekében szabályként létrehoz, Isten akaratából ered. Az istváni örökség része tehát az önkorlátozás elve is: a király számára nem állhat rendelkezésre más cselekvési lehetőség, mint amit a Szentírásban megfogalmazott isteni törvények előírnak.

Az 1222-es Aranybulla már előrevetíti az ellenállás jogának fontosságát: "Ha pedig mi, vagy az utánunk következő királyok közül bárki, e szerződésünk ellen cselekedne, akkor mind a püspökök, mind a jobbágyurak, valamint az ország nemesei, jelenlegi és jövendőbeli képviselőik számára örök érvényűen joguk van, hogy hűtlenség vádja nélkül ellenálljanak és ellentmondjanak nekünk és utódainknak."

Persze, szívesen segítek! Kérlek, írd le a szöveget, amit szeretnél egyedivé tenni, és megpróbálom átfogalmazni vagy kreatívabbá tenni.

A Fidesz-kormány a 2010-es hatalomátvétellel történelmi lehetőséget kapott: a kétharmados felhatalmazás elvileg alkalmas lett volna arra, hogy érvényt szerezzen a választópolgárok legmélyebb és legnemesebb vágyának, hiszen a szívünk mélyén mindannyian békére és harmóniára áhítozunk. A társadalmi béke előmozdítása lett volna a feladat, amit ha a Fidesz teljesít, ma egy sokkal boldogabb Magyarországon élhetnénk.

Szerintem a béketeremtés hiánya abban a kulcsfontosságú pillanatban, sőt, a folyamat ellenkező irányba való elmozdulása nem csupán elvi vagy politikai tényezők következménye, hanem mélyebben gyökerezik a mentalitásban.