Balavány: Semjén Zsolt cinikus nézőpontja a gyermekbántalmazás témájában, avagy hogyan tükrözi ez a hozzáállás a társadalmi problémák kezelésének hiányosságait.

"Az egyházi ügyek száma százada a világinak, nincs ok arra, hogy kihegyezve az egyházi világ állíttasson pellengérre." E szavak Semjén Zsolt egyházpolitikáért is felelős miniszterelnök-helyettes száját hagyták el múlt csütörtökön a Parlamentben, az igazságügyi bizottság ülésén, Sebián-Petrovszki László DK-s alelnök kérdésére. Semjén elmondta, hogy mindössze hét pedofil esetről tud az egyházon belül, miközben közel hétszázan ülnek pedofília miatt magyar börtönökben. "Miért nem a 693 ügyével foglalkozunk?" - tette fel a költői kérdést.

Semjén hozzáállása nem csupán hátborzongatóan naiv, hanem súlyosan kockázatos is. Ez a hozzáállás nemcsak az egyházra és a világi társadalomra hat ki, hanem különösen aggasztó a gyermekvédelem szempontjából is. Mindenekelőtt a potenciális áldozatokra, vagyis a pedofil papok közelébe kerülő fiatalokra nézve jelent komoly fenyegetést.

A KDNP-elnök lekezelő, fennhéjázó cinizmusát megszokhattuk, ő az, aki szembrebbenés nélkül nevezte kodifikációs remekműnek a sebtében összebarkácsolt 2012-es alaptörvényt, aki jóízűen felkacagott, amikor egy újságíró a kórházak elkeserítő állapotáról kérdezte, és az egyházi ügyekért felelős miniszterként képes volt azt kérdezni, mi köze neki az egyházi botrányokhoz. Nem időznék hosszan az emberi minőség elemzésnél, mert szomorú és haszontalan foglalatosság, a Semjén megnyilvánulásai alapján kirajzolódó politikai fenoménre viszont azt tudom mondani, ha ateista volnék, akkor kebelbarátja, Balog Zoltán mellett a KDNP elnöke lenne az, aki megerősítene a hitemben, hogy nincsen semmiféle isten.

Fókuszáljunk Semjén szavaira, amelyek lényegét a következőképpen lehet összefoglalni: az egyházi közösségek körében a pedofil esetek száma alacsonyabb, mint a társadalom más szegmenseiben.

Nem tudom, hogy a miniszterelnök-helyettes matematikai jártassága mennyire megbízható, vagy hogyan jutott el erre a következtetésre - ahogy értesültünk róla, elküldtük a hivatalának a kérdéseinket, és várjuk a válaszát. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a halmazelmélet leckéit nem igazán jegyezte meg. Ha valóban létezne hiteles információ arról, hogy Magyarországon mindössze hét pedofil (katolikus?) pap ül börtönben, míg 693 egyéb foglalkozású gyermekmolesztáló, akkor ez az összehasonlítás mégsem lenne túl előnyös. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy a katolikus (vagy más vallási közösséghez tartozó) papok aránya a társadalomban kevesebb mint egy százalék.

Az arányok mellett sokkal lényegesebb lenne tisztázni, hogy a katolikus papok között mekkora a kiskorúakkal szembeni visszaélések aránya, valamint hogy a velük érintkező gyermekek közül hány százalékot érint az abúzus. E kérdések megválaszolása azért kiemelkedően fontos, mert...

A kérdések megválaszolása messze nem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek elsőre tűnhet. Ennek egyik fő oka, hogy a társadalom, meglepő módon, még viszonylag frissen találkozott e jelenséggel.