Barna Zsolt: Miért emlegetik mégis az állami támogatást, amikor mi fizetjük a legnagyobb bankadót?

"Megcsináltuk, amit vállaltunk: 2024-ben az MBH Bank felért a piacvezető OTP Bank mellé" - mondta az Indexnek Barna Zsolt. Az MBH Bank elnök-vezérigazgatója visszautasítja az állami hátszélet firtató kritikákat, "az ügyfeleket nem az állam küldi hozzánk", a kiváló eredmények pedig a jó stratégiának köszönhetők. A bankadót fáj kifizetni, de a gazdaság egészének stabilitása az elsődleges, így elviselik a terhet.

Barna Zsolt interjújában, melyet lapunknak adott, többek között kifejtette, hogy...

Az utóbbi időszakban számos izgalmas fejlemény zajlott a banki szektorban, különösen a hazai piacvezető banki pozíciókért folytatott verseny terén. Ugyanakkor az olvasók figyelme gyakran a saját pénzügyi helyzetükre irányul, hiszen a legkevésbé sem mindegy, hogy mindez hogyan hat a pénztárcájukra. A következő évben, több tényező együttes hatásaként, köztük a tranzakciós díjak növekedése miatt, általános díjemelésre lehet számítani a lakossági banki szolgáltatások terén. De vajon milyen következményekkel jár ez az MBH ügyfelei számára?

A bankszektor sokféle módon hozzájárul a gazdasági nehézségek kezeléséhez és a növekedés előmozdításához, melyek zöme külső tényezőkre vezethető vissza. Az ügyfelek számára mindez csak egy kis szelet a nagyobb tortából. Mi viszont a legjelentősebb hozzájárulásunkkal segítjük ezt a folyamatot. Két fontos trend, amelyet említettél, szoros összefüggésben áll egymással. Meggyőződésem, hogy a piaci verseny fokozódása kedvező hatással van az ügyfelekre is, hiszen az alapvető díjak nem emelkednek.

Ez jó hír az ügyfeleknek. Pedig sokan nem hitték el, hogy megcsinálják, és 2024-re összeáll egy olyan csoport, amely már az OTP-t is kihívhatja...

Ez pontosan így van. Korábban az OTP dominálta a piacot, 30 százalék körüli részesedéssel, de az idei harmadik negyedévben az MBH megkaparintotta az új ügyfélállomány 30 százalékát. Jelenlegi piaci részesedésünk 24-25 százalékra csökkent. Ezzel nemcsak a piacvezetőt, hanem a kisebb, például külföldi hátterű bankokat is megleptük. Számos szkeptikus véleménnyel találkoztunk, amelyek azt állították, hogy túlzottan ambiciózus növekedési célokat tűztünk ki, de a jól megfogalmazott stratégia és a kemény munka gyorsan meghozta a kívánt eredményeket, hiszen az élet és a gazdasági mutatók egyértelműen minket igazoltak.

Kétségtelen, hogy az ügyfelek állnak a figyelem középpontjában. Az irántuk folyó éles verseny a banki szolgáltatások árainak csökkenéséhez vezet, és ezt a trendek egyértelműen alátámasztják. Megjelenésünkkor, vagy ha úgy tetszik, berobbanásunkkal, egyértelművé vált, hogy mind a lakossági, mind a vállalati ügyfelek számára a banki költségek csökkennek, ami már a különböző termékek kamatszintjén is érzékelhető.

Az állam gazdaságpolitikai célkitűzései világosan körvonalazódnak: a nagybankok közötti verseny fokozása, amely lehetővé teszi a fogyasztók számára a kedvezőbb és olcsóbb banki szolgáltatások elérését. Ezt a versenyt úgy képzelhetjük el, mint egy izgalmas maratoni futamot, ahol minden résztvevő a célvonalhoz közeledve egyre inkább igyekszik felgyorsítani. A végső nyertes viszont nem más, mint az ügyfél, aki a verseny eredményeként jobb feltételekhez jut.

Örömünkre szolgál, hogy elégedett a szolgáltatásunkkal, azonban Varga Mihály pénzügyminiszter a 2025-ös költségvetés-tervezet bemutatásakor nem igazán hangsúlyozta ezt a pozitív visszajelzést. Beszélt a jövő évi különadókról, de a bankadóról valahogy nem esett szó.

Nem ez volt egykor a bankok megállapodása a gazdaságpolitikával, de nagyjából ezt már sejtettük az év közepén, így a bejelentés nem okozott nagy meglepetést. Éppen a napokban számoltam ki, hogy összesen 215-220 milliárd forint adót fizet az MBH Csoport egy év alatt az államnak.

Ennek ellenére általában nem hajlamos éles kritikát megfogalmazni a kormányzattal kapcsolatban.

Számunkra a gazdasági stabilitás a legfontosabb alapelv. Egyszerűen megfogalmazva: ha az emberek és a vállalkozások nem rendelkeznek elegendő pénzügyi mozgástérrel, akkor az alaptevékenységünk sem tud megfelelő bevételt generálni. Egy ekkora szervezet vezetőjeként rendkívül lényeges, hogy a gazdaság zökkenőmentesen működjön, hiszen végső soron mindannyian ebből nyerünk.

Ilyen komoly globális kihívások közepette a magyar gazdaság számára elengedhetetlen, hogy saját belső erőforrásait kihasználva ellensúlyozza a külső nyomásokat, és jövőre a növekedés ütemét felgyorsítsa. Jelenleg úgy tűnik, hogy egyedül maradtunk a fejlődés útján. Ezt a helyzetet úgy lehet felfogni, mint egy hajót, amely viharos tengeren hánykolódik: a külső szelek ellen a belső motorunk ereje adhat biztos támaszt, hogy ne csupán túléljük a viharokat, hanem a csendesebb vizeken is kedvezőbb helyzetbe kerüljünk.

Ha beköszönt a növekedés, vajon mindenféle adóteher elviselhetővé válik?

Nem ezt állítottam. Viszont, ha sikerül gazdálkodnunk a különadóval, azt csendben meg fogjuk oldani. A tulajdonosok türelmesek és elégedettek a jelenlegi teljesítménnyel, de tagadhatatlan, hogy ha nem vonnának el ilyen jelentős forrásokat, az akvizíciós és egyéb céljaink sokkal eredményesebbek lennének. Jelen pillanatban azonban a társadalmi és gazdasági érdekek más irányt mutatnak, és ezt mi el tudjuk fogadni.

Valóban nem jellemző, hogy az állami intézkedéseket bírálják, sőt, meglepő módon, szinte egy időben kezdték el hangoztatni a lakhatási válság problémáját, amikor az állam is felvetette ezt a kérdést. Érdemes megjegyezni, hogy az MBH elemzői korábban nem utaltak ilyen problémákra.

Az egybeesésről legfeljebb az elemzőinket, a szakértőinket kérdezhetik, akik teljes mértékben függetlenül végzik a munkájukat. Egyszerűen arról lehet szó, hogy a gazdasági közbeszédnek mindannyian részei vagyunk, a gazdaságpolitika, a sajtó és a különböző intézmények elemzői is. Természetes, hogy megpróbálunk egymásra reagálni. Minden szereplő elemi érdeke, hogy valódi, égető kérdésekkel, aktualitásokkal foglalkozzon.

Hozzátenném, hogy ennek nálunk van egy üzleti lába is: a miénk a legnagyobb lakásmegtakarítási és lakásfinanszírozási hálózat az országban. Természetes, hogy vizsgáljuk a lakhatás kérdéskörét, különösen a fiatalok otthonteremtése vonatkozásában.

Akkor talán érdemes lenne világosabban megfogalmazni a kérdést: vajon a magyar állam, mint az MBH Bank tulajdonosa, szükségessé teszi a kommunikáció szorosabb összehangolását a kormányzati irányelvekkel?

Úgy látszik, ez is egy örökzöld téma; nem először kapom meg a kérdést, hogy milyen befolyással van az állam a bankra. Csak ugyanazt tudom elmondani, amit korábban is: az imént említett, a gazdaság stabilitásával kapcsolatos célok támogatásában valóban segíthet, hogy a bank mögött hazai, sőt állami tulajdon van. Ezen túlmutatóan azonban egyszerűen nem úgy működünk, ahogy azt kívülről néha elképzelik, hanem pont úgy, mint bármelyik tőzsdei nagyvállalat: a hajót a menedzsment kormányozza, teljesen függetlenül, a legjobb tudása szerint.

Az elemzők csoportja valóban egy sajátos világot képvisel - azok számára, akik valaha is együttműködtek gazdasági elemzőkkel, nyilvánvaló, hogy van egy fontos határvonal, amit soha nem szabad átlépni: a szakmai munkájukba való beavatkozás. Ezt a szakmát ők rendkívül komolyan veszik, és érzékeny területnek tartják, ahol kívülállóként nem érdemes beleszólni.

Pont a legutóbbi héten adta el az állam a bankban lévő 10%-os részvénycsomagját. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy nem áll mögötte semmiféle különleges esemény vagy ok?

Mindenki a saját szemszögéből értelmezi a piaci információkat, és ez teljesen természetes. Azok számára, akik ezt most meglepőnek találják, valószínűleg eddig nem figyeltek eléggé. Az alapvető célunk az volt, hogy létrehozzunk egy olyan bankot, amely a magyar ésszel és szívvel közelíti meg a pénzügyi szolgáltatásokat, és mérete révén jelentős szereplővé válik a piacon, nemzetközi összehasonlításban is hatékonyan működve. Ezt a célt sikerült megvalósítanunk, és a feladatot maradéktalanul végrehajtottuk.

Ezáltal az állam kisebbségi részesedőként továbbra is a partnerünk marad, és folyamatosan támogatja a stratégiánk megvalósítását. Mi viszont elkötelezetten részt veszünk a gazdaságélénkítő programok megvalósításában, pénzügyi lehetőségeket biztosítunk a fiatalok, családok és vállalkozások számára. Emellett saját, nem elhanyagolható eszközeinkkel is hozzájárulunk a gazdasági növekedés előmozdításához. Eddig sem azért cselekedtünk így, mert bárki nyomást gyakorolt volna ránk, hanem mert úgy érezzük, hogy ez a helyes út, és üzleti érdekeink is ezt kívánják.

Szóval, akkor nem áll mögötted semmiféle állami támogatás?

Mondják meg nekem, hogy milyen állami hátszélről beszélnek?

Hogyan lehetséges, hogy ez a két információ egyesül az Ön esetében? Ez inkább úgy tűnik, mint egy hazai kihívás.

Némi előnyt sem élveznek ezáltal?

Ha lenne egy ilyen előnyöm, akkor miért nem tudom elérni, hogy ne mi legyünk a legnagyobb hozzájárulók az államkasszához? Miért nem lehetne a különadó kivetése súlyarányosan történjen? Ha valóban lehetőségem adódik, hogy személyesen találkozzak a nemzetgazdasági vagy a pénzügyminiszterrel, és elmondjam nekik a javaslataimat, miért nem tapasztalom ennek a hatását a valóságban? Hol van ennek az eredménye?

Nos, a számok és a tervek valóban lenyűgözőnek hatnak. Vajon nem az állami támogatás játszik közre ebben?

A lehetőségek tengeréből merítünk, miközben a hazai gazdaság lendülete adja a hátterünket. Nálunk nincsenek állami támogatások - épp ellenkezőleg -, és a dinamikusan bővülő lakossági ügyfélkörünk sem az állam jóvoltából alakult ki. Bár sokan hivatkoznak ránk Mészáros Lőrinc bankjaként, ahogy tavaly is jeleztem, nem ez a tény határozza meg a választást; az ügyfelek döntései mögött a kedvező díjak és a folyamatosan fejlődő szolgáltatási színvonal áll. Érdekes módon a versenytársaink, akik a fúzió előtt azt várták, hogy a távozó ügyfelek az ő üzletüket gyarapítják, most pontosan az ellenkező tapasztalatokat szerzik. A piaci logika érvényesült, és a stratégiánk is kiemelkedően bevált: sikeresen végrehajtottuk a három bank integrációját, mindeközben jelentős mértékben növeltük a piaci részesedésünket. Nemzetközi szinten is ritkaságszámba megy ez a teljesítmény, ha a benchmarkokat nézzük. Ráadásul az elért eredmények már jóval meghaladják az egyesült bankok korábbi összesített teljesítményét is.

Tavaly Mészáros Lőrinc kijelentette, hogy nem avatkozik bele a bank működésébe. Vajon ez a helyzet idén is fennáll?

Időnként lehetőségem nyílik találkozni vele, de ez nem gyakorol hatást a bank működésére. Sem szakmai, sem stratégiai szempontból nem avatkozik bele a bank ügyeibe, viszont a tulajdonosi szerep minden vonatkozását aktívan képviseli. Az MBH Bank irányítását egy tapasztalt, független és professzionális menedzsment végzi, amelynek célja az ügyfelek széleskörű és magas színvonalú kiszolgálása, az üzleti célok megvalósítása, valamint a tulajdonosi érték növelése. Ez az együttműködés ideálisnak mondható, és az eredmények is ezt támasztják alá. Ha szükséges, ezt évente többször is megerősítem.

Remélem, azért nem azt gondolja, hogy az nem érdekes, hogy kik egy nagybank tulajdonosai?

A tulajdonosok személye, nemzetisége és szándékai kiemelkedő szerepet játszanak bármely gazdasági szervezet működésében. A tőke rendelkezik saját nemzetiségi jellemzőkkel, amelyek általában befolyásolják döntéseit és viselkedését. Például fontos kérdés, hogy a tőke hajlandó-e tudást átadni a magyar vállalatoknak, vagy támogatja-e a hazai kis- és középvállalkozásokat. Válságos időszakokban pedig felmerül a kérdés, hogy a tőke a magyar gazdaság stabilitása mellett áll-e ki, vagy inkább a külföldi központ érdekeit helyezi előtérbe. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy a profit milyen irányba áramlik: visszakerül a helyi gazdaságba, vagy éppen ellenkezőleg, elhagyja azt.

Ami a tulajdonosi hátterünket illeti, arról minden nyilvánosan elérhető. De mondok egy példát arra, miért nincs alapja ezeknek a vádaknak. Készülünk a tőzsdei szereplésünk intenzitásának növelésére, amihez amellett, hogy számos szigorú szakmai követelménynek kell megfelelni, azt is biztosítani kell, hogy az MBH egy független piaci, szakmai menedzsment irányítása alatt álljon, mindenféle befolyás nélkül. Szerencsére a piacon a szakmai befektetők is látják, hogy ez így van.

Szeretném majd a tőzsdével kapcsolatban is feltenni néhány kérdést, de előbb még egy pillanatra az államra szeretnék fókuszálni. Ha az állami támogatás hiányzik, akkor vajon miért nem fogalmaz meg olyan erőteljes kritikákat a kormánnyal szemben, mint ahogyan azt más bankvezérek teszik? Például, miért nem hangoztatja azt, hogy "olyan adóterheket rónak ránk, amelyeket mások nem képesek elviselni"?

Talán azért, mert nem illeszkedem a "tipikus bankvezér" képébe, és a vezetési megközelítésem, valamint a személyiségem is markánsan különbözik. Én nem a feltűnő nyilatkozatokban bízom, hanem abban a csendes, kitartó munkában, ami valóban értéket teremt. Számomra a gazdaság komplex egészsége a legfontosabb, nem csupán a felszínes sikerek.

Észrevételeim szerint Csányi Sándor és az OTP is belátja, hogy a magyar piacon már elértük a szintjüket minden szegmensben. Sőt, több területen már sikerült is megelőznünk őket.

Ez azt sugallja, hogy az MBH és az OTP egyenlő tempóban versenyeznek egymással.

Az, hogy sikerült felzárkóznunk a korábban a magyar bankpiacot uraló OTP-hez, új versenydinamikát teremtett, amely segít abban, hogy kedvezőbb feltételekkel bankolhassunk az országban. Jelenleg valódi verseny folyik az ügyfelekért, ami mind a szolgáltatások, mind az árak terén érezhető, és ennek eredményeként egyre jobb minőségű pénzügyi termékek jelennek meg a piacon. Ezen túlmenően a bankszektor nemcsak a hazai többségi tulajdonú intézmények által lett meghatározó, hanem hatékonysága is folyamatosan nő, hiszen a helyi szereplők egymással versenyezve igyekeznek javítani saját ajánlataikat.

Megfogalmazhatjuk úgy, hogy a kormány bírálata helyett inkább az OTP-re összpontosítja figyelmét.

A kettő között nincs szoros összefüggés. A bulváros megfogalmazások helyett inkább a szakmai érvekre szeretnék koncentrálni. Azáltal, hogy a lakossági piacon fiókhálózatunk mellett egy kiterjedt ügynökhálózattal is rendelkezünk, amely mindenhová eljut, képesek vagyunk versenyképes és értékes ajánlatokat kínálni. Ezáltal elérhetjük, hogy az emberek minket válasszanak. Ráadásul az áraink is kedvezőbbek lesznek, mint korábban. Ez a verseny pedig mindenki számára kihívást jelent.

Fontos változás volt a csoport portfóliójában a Fundamenta, amelyben 90 százalék fölé nő az MBH részesedése egy közelmúltbeli bejelentés szerint. Miért tartotta fontosnak a tulajdonhányad növelését?

Eredetileg diverzifikáltabb tulajdonosi struktúrát szerettünk volna fenntartani, de a társtulajdonosok úgy döntöttek, megválnak kisebbségi részesedésüktől. Amit sajnálok, mert a termékeik színesítették a Fundamenta portfólióját. Tehát nem mi viselkedtünk kisgömböcként, még mielőtt bárki az erőfölényünket kezdené firtatni.

Viszont, mivel így alakult a helyzet, természetesen kihasználtuk a lehetőséget, hiszen a részesedés növelése tökéletesen összhangban van hosszú távú céljainkkal.

Lesznek még hasonló felvásárlási lehetőségek a jövőben?

Véleményem szerint a hazai bankpiac konszolidálódni fog, és 5-6 szereplő marad, ami még versenyképesebb bankszektort eredményez majd. Ami a külföldi terjeszkedést illeti, ott is megvannak a célországok. Ezeket az akvizíciós feladatokat egy professzionális csapat irányítja, amely releváns nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik, így biztosítva a hosszú távú sikereket.

A célunk az, hogy olyan bankokat vonjunk be a portfóliónkba, amelyek az adott ország pénzügyi szektorának legfontosabb szereplői közé tartoznak, de konkrét országokat nem nevezünk meg. Olyan piacokat keresünk, amelyek stabilak és jól működnek. Személyes tapasztalataim alapján a legoptimálisabb vásárlási időpont az, amikor az új bankot zökkenőmentesen integrálni tudjuk a meglévő folyamatrendszereinkbe. Ez nemcsak a saját működésünk hatékonyságát növelheti, hanem hozzájárulhat a hazai gazdaság pénzügyi egyensúlyának javításához is.

Nézzük meg újra a tőzsde világát, hiszen egy aktívabb részvétel a piacon valóban hozzájárulhat a növekedéshez. Milyen állapotban vannak most?

Ezzel kapcsolatban két dolgot ígértem a legelső alkalommal, amikor a stratégiánk kidolgozása utána leültünk a sajtóval beszélgetni. Az egyik, hogy 2024 végére IPO-képesek leszünk (IPO: Initial Public Offering = elsődleges nyilvános tőzsdei kibocsátás - a szerk.), és valóban, már idén felkészültünk arra, hogy ezt meglépjük. Hatékonyság és működés szempontjából egyaránt.

A másik ígéretünk az volt, hogy 2025-re a tranzakció megvalósítása már nem csupán álomként fog megjelenni. Ezen a ponton annyit elárulhatok, hogy nem csupán üres ígéretekről van szó. Jelenleg a lehetőségek kiaknázásán fáradozunk, és a múlt heti saját részvény vásárlás is hozzájárul a mozgásterünk bővítéséhez.

Szeretném a tulajdonosainkat meggyőzni, hiszen alapvető érdekünk, hogy erősödjön a tőzsdei jelenlétünk, részben pont a külföldi akvizíciós lehetőségek miatt. Ha sikerül, miénk lehet az évtized legnagyobb tőzsdei sztorija Magyarországon. Tovább megyek, régiós szinten is jelentős sikertörténetté válhat, ami növelheti az egész ország vonzerejét a befektetők számára.

Tehát lényeges Ön számára, hogy a tőzsdei tevékenysége ne csupán formális legyen, hanem valódi értéket képviseljen. Felmerül a kérdés: vajon találkozik-e olyan érdeklődő befektetőkkel, akik osztják ezt a szemléletet?

Igen, sőt bátran állíthatom, hogy a külföldi intézmények iránti érdeklődés már most rendkívül intenzív.

Kíváncsiak vagyunk, hogy végül hogyan alakul a helyzet. Milyen ígéretekkel szolgált a tulajdonosok számára? Milyen várakozásokkal tekintünk az MBH 2025-ös évére?

A vitorláink már a helyes irányba feszülnek, és bízunk benne, hogy a következő évben a szelek is a mi javunkra fújnak a gazdasági tájékunkon.

Természetesen, nem dőlhetünk hátra, hiszen most következik a legfontosabb informatikai migrációs lépésünk: a Takarékbank több mint kétmillió ügyfelének integrálása. Ahogy fokozatosan eltávolítjuk a régi rendszerek rétegeit, úgy egyre jobban előtérbe kerülnek az új fejlesztéseink. Például élesbe állítjuk az első igazán online fogyasztásihitel-termékünket, amely lehetővé teszi, hogy ügyfeleink teljesen online, kiemelkedő lehetőségeket élvezzenek. Ez a projekt jelenleg Magyarország legnagyobb technológiai vállalkozása.

Még mindig az integráció kérdésénél tartunk, és azt gondoltuk, hogy ezen a téren már minden rendeződött.

Az informatikai feladatok sosem érnek véget. Jelenleg a három évvel ezelőtt kidolgozott ütemtervünk szerint haladunk előre. Ha kiemelhetek egy fontos mérföldkövet, 2026 első negyedévében valóban hatalmas lépést tehetünk, hiszen ekkor indulhat el új, egységes és úttörő applikációnk.

Tekintsünk egy pillanatra a tágabb összefüggésekre! Az idei év makrogazdasági diskurzusának egyik kulcskérdése az volt, hogy a jegybank mennyire merész a kamatcsökkentésekkel kapcsolatban. Vajon a Szabadság téren lehetett volna nagyobb bátorsággal eljárni?

Ott semmiképpen, mert azt éppen felújítják. De ami a lényeget illeti, éppen önöknek mondtam tavaly, hogy a következő 2-3 évben 5-6 százalék körüli alapkamatot várok. Ez eddig bejött, innen pedig óvatos kamatvágások jöhetnek, de a piac ezt nagyon figyeli, és ha rossz döntés születik, azt azonnal megtorolja.

A forint sorsa kérdéses?

Úgy fogalmaznék, hogy figyelni kell a forint árfolyamára, mert az részben determinálja a lehetőségeket. Ugyanakkor vannak sikerek is. Az infláció letörése például ilyen. Jövőre 3-4 százalékos szintet várok, ez valóban a stabilizálódás jele, a gazdaságpolitikai intézkedések tehát tartósan leszorították az inflációt. A forint, illetve a kelet-közép-európai devizák ellen mindig sokan spekulálnak, ez is az ellenszél része, de a piac idővel megnyugszik.

Nagy Márton gazdasági csúcsminisztersége alatt a kormányzati döntéshozatal újra a magasnyomású gazdaságpolitika irányába terelődik. A helyzet külön érdekessége, hogy a fogyasztás ösztönzése mellett a hitelezési szektorban is aktív lépések tapasztalhatók. Banki vezetőként talán nem is álmodhatnának ennél kedvezőbb körülményekről, ám az önkéntes kamatplafon bevezetése miatt a pénzintézetek jelentős kihívásokkal néznek szembe. Vajon ez az új megközelítés inkább nyereséget vagy veszteséget hoz számukra?

Az önkéntes kamatplafon a gazdasági rendszer egyik fontos kiegészítő elemeként funkcionál. A bankok együttműködnek a gazdaságpolitikai irányelvekkel, ami nemcsak legitim, hanem szükséges lépés is a gazdaság hatékony megszervezésében. A konfliktusok és kritikák helyett érdemes a közös érdekek és az együttműködés irányába fordulni. Mi képesek vagyunk minőségi hiteleket biztosítani, és a hitelezési folyamat nem csupán a bankok, hanem a többi pénzügyi intézmény számára is kedvező lehetőségeket nyújt. Mivel a kis nyitott gazdaságunkat globális válságok sorozata sújtja, elengedhetetlen a belső erőforrások hatékony mozgósítása. A brüsszeli megszorítások, például az uniós támogatások visszatartása, valamint a szigorú költségvetési keretek betartása miatt sürgős intézkedések szükségesek a gazdaság élénkítésére. Csak így érhetjük el a reálbérek és a beruházások növekedését, különösen, amikor Amerika és Kína már teljes erővel támogatja saját gazdaságát és iparát, míg az uniós országok lemaradásban vannak. E célok elérését segítheti a hitelezésre épülő, növekedési stratégiánk, amely hozzájárulhat a hazai gazdaság talpra állításához.

Milyen tényezők befolyásolják az ügyfelek hitelfizetési képességét?

Egészséges hitelezésről beszélek, oda kell figyelni, hogy ne legyenek olyan hitelek, amelyek nettó veszteséget okoznak. Az egészséges marzsú kamatokkal jól járnak az ügyfelek, a piac növekedhet, de el lehet érni a gazdaságpolitikai célokat is, miközben a bankok is keresnek. Kezd kialakulni ez az egyensúlyi helyzet, a gazdaságpolitika jól lőtte be, mikorra tervezi a kamatplafonok kivezetését. Addigra a piac magától is megérkezik azokra a szintekre. Nem látszik jelenleg probléma a hitelek visszafizetésével kapcsolatban.

A pletykák szerint a nemzetgazdasági minisztert nem kell félteni az ilyen tárgyalásokon, és akkor még finoman fogalmaztunk. Hogy kell elképzelni egy ilyen tárgyalást az önkéntes kamatplafonról a kormány és bankok között?

Múlt évben is mondtam, hogy jóval kevesebb pletykával foglalkozzanak, bár természetesen óvakodnék attól, hogy én mondjam meg, hogyan kell a sajtónak működnie. De a kérdésre válaszolva, a bankárok és a gazdaságpolitikusok - minden ellenkező híresztelés ellenére - kulturált emberek, ennek megfelelően zajlanak az egyeztetések.

Tehát azt állítja, hogy a megbeszélések nem csúsznak el a tervezett keretekből?

Hallom én is ezeket a híreszteléseket, de sajnos nem tudom őket alátámasztani. Az emberek jól ismerik egymást, ezek hosszú ideje fennálló munkakapcsolatok, és a köztük zajló beszélgetések teljesen megszokott, kulturált hangnemben zajlanak.

Tehát nem merülhet fel ellentmondás, amikor a bankszektor a lakossági kamatstop feloldását szorgalmazza az 5 százalékos önkéntes THM-plafonért cserébe, miközben a kormány bejelenti, hogy egyelőre fél évvel meghosszabbítja ezt a megállapodást.

Nagyon mélyen megérintette önöket ez a téma. Annyit viszont bátran állíthatok, hogy...

Nem éreztem magam kényelmetlenül az egyeztetések során, és bár ezek a döntések néha nehezek, ahogy már említettem, mindig a gazdasági összképet tartom szem előtt.

Mekkora versenytársak a fintech cégek, az elektronikuspénz-kibocsátó vállalatok (Revolut, Wise, BinX)? 2025 novemberében élesedik az Európai Központi Bank (EKB) digitáliseuró-projektje, de a magyar jegybank is bevezetheti idővel a digitális forintot. A neobankok és a digitális valuták miként írhatják át a hazai kereskedelmi bankok szerepét, működését?

Ez egy rendkívül összetett téma. Elengedhetetlen, hogy figyelemmel kísérjük a neobankok fejlődését és a piacon felbukkanó technológiai újításokat. Bár kétségtelenül ők a leginnovatívabb szereplők a pénzügyi szektorban, mégsem tudják azt a biztonságot és stabilitást garantálni, amit a hagyományos bankok nyújtanak. Ennek egyik oka, hogy a szabályozási környezetük eltérő, ami lehetővé teszi számukra, hogy rugalmasabban működjenek, mint a klasszikus banki intézmények. Az innováció elengedhetetlen, de önmagában nem elegendő: valóban bíznánk a pénzünket egy kreatív, de esetleg megbízhatatlan szereplőre?

Van még rá időjük?

Ha a piaci trendeket figyeljük, észrevehetjük, hogy a helyzet korántsem olyan vészes, mint amilyennek elsőre tűnik. Bár néhány szegmensben valóban megjelennek új kihívók, a legfontosabb területeken sikerül megőriznünk ügyfeleink hűségét. Az utóbbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az ügyfelek nem olyan könnyen váltanak, és nem hajlandók feladni a megszokott banki kapcsolataikat. Sokan hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy kereskedelmi bank szolgáltatásainak palettája mennyire bonyolult és sokszínű, ráadásul a különböző szegmensek között jelentős eltérések is vannak. A fintech cégek inkább a versenyképességet növelik egy-egy specifikus területen, ami valójában kedvező helyzetet teremt számunkra, mivel nem engedik, hogy stagnáljunk. Amennyiben a bankszektor továbbra is rugalmasan reagál a technológiai újításokra, úgy a modern bankok nem jelentenek komoly fenyegetést. Valószínűleg mi sokkal könnyebben tudjuk integrálni az innovációt, mint ahogyan ők képesek megbízható pénzintézetté válni.

Természetesen! Íme egy egyedibb megfogalmazás: "Mi a helyzet a digitális valutákkal?"

Ami a digitális valutákat illeti, készülünk, igen jelentős háttérmunka is zajlik, akár a mesterséges intelligencia (AI), akár a kriptovaluták területén. Hamarosan a befektetési szolgáltatásoknál is előjövünk ezekkel. Az AI inkább a bankok belső működésének hatékonyságát tudja növelni, például kockázatkezelés és értékelés szempontjából.

A neobankok, fintechek alacsonyabb tranzakciós, illetve egyéb díjai sem jelentenek kihívást? Ha valaki nyit egy ilyen számlát, rendre alacsonyabb költségekkel szembesülhet, mint a hagyományos bankoknál.

Ez egy leegyszerűsített megközelítés. Véleményem szerint vannak helyzetek, amikor ez igaz, és vannak, amikor nem. A fintech cégeknek is vannak rejtett költségeik, amelyek nem mindig nyilvánvalóak. Emellett a befektetők elvárásai folyamatosan növekednek a fintech szektorral szemben, ami a kereskedelmi bankok átlagos díjainál sokkal magasabb költségekben nyilvánul meg. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy...

A bankok elsősorban az olyan tartalmi szolgáltatásokra helyezik a hangsúlyt, amelyek értékesebbé teszik az ügyfelek számára a pénzügyi élményt. Azonban nehéz általános megállapításokat tenni, mivel a költségek nagymértékben változhatnak az egyéni preferenciák és szokások függvényében.

Egyetérthetünk abban, hogy a folyamatos fejlődés és innováció elengedhetetlen a sikerhez. De mi az, ami igazán versenyképessé teheti a bankokat a jövő kihívásai közepette?

Az árazás kétségtelenül lényeges tényező, azonban a versenyképesség szempontjából ez általában kiegyenlítődik. Egy adott szereplő nem engedheti meg magának, hogy túlzottan elszakadjon a piaci áraktól, mert ez a versenyből való kiesést vonhatja maga után. Véleményem szerint a valódi kulcs a szolgáltatások színvonalában rejlik.

Persze, íme egy egyedi változat: "Mi a helyzet a digitális átalakulással?"

Igen, valóban fontos, de nem kizárólagosan az. Véleményem szerint elengedhetetlen a fióki jelenlét is. Az MBH Bank jelenleg 400 fiókkal büszkélkedhet az ország különböző pontjain. Ezt a számot optimálisnak tartjuk ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a teljes körű országos lefedettséget. Az ügyfelek igényei a személyes kapcsolatok iránt folyamatosan nőnek, és úgy vélem, hogy ez a tendencia a közeljövőben sem fog megváltozni.

Tehát bízik a fiókokban, ugyanakkor kiemelten fontosnak véli a digitalizációt is.

Abszolút! A technológia számunkra a legfontosabb megkülönböztető tényező. A célunk, hogy minél kényelmesebb és átláthatóbb szolgáltatásokat kínáljunk ügyfeleinknek. Meggyőződésem, hogy egy stabil és korszerű banki core rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy gyors és magas színvonalú szolgáltatást nyújtsunk. Az MBH Bank a legmodernebb core rendszerrel rendelkezik, amely lehetőséget ad arra, hogy megelőzzük a versenytársainkat, és elérjük a fiatal generációt, akik számára ez már alapvető elvárás. Ők már nem a hagyományos banki ügyintézéshez vannak hozzászokva, mint például a bankfiókban történő számlanyitás. Az előttünk álló időszakban egy jelentős informatikai átállást és technológiai fejlődést tervezünk, hogy minden korosztály számára versenyképes megoldásokat kínálhassunk. Hamarosan bevezetjük azt a mobilappon keresztüli számlanyitási lehetőséget, amely eddig jellemzően csak a kihívó bankoknál volt elérhető.

A 2024-es év valóban tele volt eseményekkel, de eddig nem firtattam a környezet állapotát. Te hogy látod, milyen hatások érték a természetet az idén?

A gazdasági környezet valóban sokszínű és összetett kihívásokkal teli volt, de bátran állíthatom, hogy a lehetőségeinket a lehető legjobban kihasználtuk.

Már sikeresen teljesítették az integrált működésüket?

Természetesen! Itt van egy egyedibb változat: Igen, a stratégiai célunk az volt, hogy amikor a piacok aktiválódnak - legyen szó a lakossági vagy a vállalati szektorról -, az Egyesült Bank egyesült erővel lépjen a kihívások elé, készen arra, hogy hatékonyan megküzdjön a felmerülő lehetőségekkel.

Korábban a vállalati szegmensben számítottak domináns szereplőnek, most azonban a lakossági üzletág is bátran vállalja a kihívásokat?

A lakossági szegmensben igazi fellendülés tapasztalható, és mi a terveink szerint jelentős szerepet játszottunk ebben a folyamatban. Ez már tavaly, az utolsó negyedévben elkezdődött, és azóta folyamatosan bővül a portfóliónk. Itt nem csupán kétszámjegyű növekedésekről van szó; sokkal inkább arról, hogy az állományunk többszörösére emelkedett.

Organikus növekedés, vagy inkább akvizíciók által terjeszkedni?

Ha arra gondol, hogy az idén megvalósult a Fundamenta akvizíciója, akkor igen, az is jelentős ügyfélkört hozott, ezt hálózatunk rugalmasan, modern módszerekkel, új folyamatokkal tudta feldolgozni. De a banki hálózat hitelezési aktivitása is jelentősen emelkedett.

Számos alszegmensről gyakran hallani, hogy piacvezető pozíciót töltenek be. Vajon sikerült megőrizniük ezeket a rangsorokat, vagy esetleg újabb előrelépéseket is elértek?

Minden stratégiai területen megőriztük vezető szerepünket a piacon, miközben jelentős növekedést is elértünk.

Mondana konkrétumokat is?

Az idei év első három negyedében kiemelkedő növekedést tapasztaltunk a jelzáloghitelek kihelyezésében, amely a 2023-as év hasonló időszakához viszonyítva négyszeresére ugrott. Emellett a személyi kölcsönök kihelyezése is jelentős ugrást mutatott, hiszen megduplázódott. A harmadik negyedév során, amelyről tőzsdei cégvezetőként egyelőre csak annyit árulhatok el, hogy a bankunk piaci részesedése az új lakáshitelek esetében háromszorosára emelkedett, 9%-ról 27%-ra, a kihelyezett összeg pedig ötszörös növekedést mutat. A befektetési szolgáltatások területén is sikerült előrelépést elérnünk: a kezelt vagyon több mint 20%-kal bővült, míg az újonnan nyitott számlák száma 15-20%-kal nőtt.

Ezek a lakossági példák valóban figyelemre méltó sikereket tükröznek, de vajon nem a vállalati üzletág kárára történt mindez?

Nem, a corporate bank is belehúzott, a lízing, valamint az agrárfinanszírozás tekintetében a piaci szintnek megfelelő bővülést értünk el, míg a biztosítási szegmensben 60 százalékkal bővültünk. Összességében tehát óriásit robbantottunk 2024-ben. És ez nemcsak üres duma, minden erre vonatkozó szám nyilvános, bárki által megtekinthető.

Hogyan vélekedik erről, vajon a sikerük mögött a véletlen vagy a szerencse állt?

Szerencse? Ezt biztosan csak vicceli! Nyilvánvaló, hogy ez az időszak messze eltér a 2020-2021-es világjárvány utáni időktől. A gazdaság már nem küzd fundamentális problémákkal, a szereplők stabilak, és minden lakossági szegmensben nőtt a megtakarítások mértéke, köszönhetően a magas hozamkörnyezetnek, amely lehetővé tette, hogy a korábban felhalmozott hozamokat újra befektessük. De azt állítani, hogy mindez csupán szerencse... Nos, semmi sem hullott az ölünkbe ingyen, mindezért keményen megdolgoztunk.

Bár a makrokörnyezet valóban kedvezőnek tűnik, nehezen tudom elhinni, hogy a vállalati üzletág helyzete is ennyire optimista lenne. Az ipari adatok gyengélkednek, és a beruházások terén is csalódást keltő eredmények láthatók.

A beruházások terén meglepően gyenge teljesítmény tapasztalható, ráadásul a külpiacok is a vártnál kedvezőtlenebb eredményeket produkálnak. Különösen Magyarország fő külkereskedelmi partnere, Németország gyenge növekedési üteme hatással van a hazai gazdaság fejlődésére. Az uniós gazdasági motor jelenleg lelassult, ami a közép-európai régió szinte valamennyi országában érezhető. Az EU jövőképe szempontjából egyre inkább szétesettnek tűnik a helyzet. Franciaországban már kormányválság jelei mutatkoznak, és egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy a kocka lassan fordulni látszik: a problémás francia-német párossal szemben a déli országok egyre inkább az éltanulók szerepét öltik magukra.

Meggyőződésem, hogy a mi régiónk jelentős szereplővé válik a jövőben, és a következő években mi is profitálhatunk a globális és uniós szintű átrendeződésekből. A válságok igazi próbára teszik a nemzetközi cégeket, és egyértelművé válik számukra, hogy Magyarország, Nyugat-Európa többi részéhez képest, a stabilitás oázisaként funkcionál. Érdekesség, hogy a svájci Feintool autóipari beszállító például a baden-württembergi Sachsenheimből Magyarországra tervezi áttelepíteni gyártási tevékenységét.

Gyarapodnak tehát a megtakarítások, a tartalékok és a kapacitások. A gazdasági szereplők ugyanis a magas hozamkörnyezetben visszafogták a beruházásaikat, ami azt is jelenti, hogy az eredményeiket megtakarításba forgatták. A vállalatok megtakarításai tehát nőttek, tőkeerősebbé váltak a cégek, így ha lesznek lehetőségek, a piac és a gazdasági növekedés hirtelen berobbanhat. Ugyanakkor ehhez fontos lenne, hogy kicsit nyugalmasabb környezet alakuljon ki, és valamifajta perspektíva legyen a vállalatok előtt. Kérdés, hogy sikerül-e leválasztani az uniós politikai vezetési válsághalmazt a gazdasági hangulatról. Lehet-e az uniós vállalatoknak jövőképe akkor, amikor a politikusok többségének nincs? Ha egyszer átszakad a gát, termővé válhatnak a folyamatok.

A kormány nemrégiben bemutatta 21 pontos új gazdasági akciótervét, amely lehetőséget kínálhat a gazdasági újraindításra. Vajon mennyire hatékonyan tudja ez a terv támogatni a felépülést?

Az akcióterv jó irányba mutat, de nem titkolom, hogy a tervezési folyamatainkban egyelőre az óvatosabb forgatókönyvek dominálnak. Az optimista jövőképek megvalósításához elengedhetetlen lenne a nyugalom; a háborús feszültségek helyett békére van szükség. Csak így válhatnának a gazdasági folyamatok pillanatok alatt gyümölcsözővé, és a pszichológiai tényezők is gyorsan kedvező fordulatot hozhatnának. Jelenleg azonban sajnos nem ezt tapasztaljuk, hiszen az Európában uralkodó borongós hangulat súlyosan kihat a vállalatokra is.

Tehát a kormány akcióterve önmagában nem elegendő ahhoz, hogy valódi változásokat hozzon?

Ilyet én semmiképpen sem állítanék. A program azt mutatja, tanultunk az elmúlt időszakból. A tőkeerős nagyvállalatoknál megfigyelhető, hogy használták a különböző támogatásokat, csak döntően nem beruházásokra fordították.

A lyukakat betömték?

A politika kifejezetten ügyel arra, hogy a múltbéli hibák ne ismétlődjenek meg. Emellett arra is fókuszál, hogy azokat a területeket támogassa, ahol valóban szükség van rá. Ennek eredményeként egy sokkal kifinomultabb és célzottabb támogatási programot indítottak el. A kis- és középvállalkozások számára az állami támogatások továbbra is kulcsfontosságúak, mivel ezek segíthetnek a gazdasági fellendülés előmozdításában. A nagyvállalatok esetében viszont a helyzet már más: itt a rendelkezésre álló erőforrások révén, saját erőből is képesek lehetnek a növekedésre, amint a piaci környezet kedvezőbbé válik.

Az imént ennek ellenére azt említette, hogy a munkatársai jelenleg mégis inkább a pesszimistább lehetőségekkel számolnak.

Jövőre 3 százalék körüli gazdasági növekedéssel számolunk, ez alacsonyabb, mint a kormányzati 3-6 százalék, vagy fogalmazzunk úgy, hogy az intervallum alját tartjuk reálisnak, de így is sokszorozódó ütem az idei növekedéshez képest. A terveink a jelenlegi bázis miatt jól előrevetíthetők, de amennyiben az elkövetkező néhány hónapban - például az amerikai elnökválasztás hatására - beköszönt a béke Európában, és sikerül kialakítani egy normális, jól kezelt gazdasági környezetet, akkor sokkal gyorsabb felépülésre számítok.

Valóban úgy gondolja, hogy ez reális lehet?

Számunkra nincs igazán rossz forgatókönyv. Nekünk - mint bármelyik banknak - az 5-6 százalékos hozamkörnyezet és a 3 százalék körüli gazdasági növekedés pont elegendő. Azzal, hogy a kamatkörnyezet idén jelentősen módosult, még így is nagyjából 300 milliárd forint körüli eredményünk lesz. Én mindig a 15 százalékos ROE-mutatót (tőkearányos jövedelmezőség - a szerk.) lövöm be, ezt szeretném tartani. Most jóval felette teljesítettünk, de nem tagadom, a kamatkörnyezet pozitív hatása nagyban hozzájárult ehhez.

A jövő, sőt már a jelen egyik meghatározó aspektusa a fenntarthatóság. Tavaly hangsúlyoztuk, hogy a vállalatok számára elengedhetetlen az ESG-szabályok betartása, ha szeretnék vonzóvá tenni magukat a potenciális befektetők számára. Vajon milyen előrelépések történtek ezen a területen 2024-ben?

A fenntarthatósági kritériumoknak való megfelelés nem csupán egy egyszerű feladat, hanem egy folyamatosan végzett munka. Ami néhány éve még csupán egy homályos szlogen volt, mára a hitelezés alapvető pilléreivé vált. Azt tapasztaljuk, hogy minden banki termék, amely a kormányzat vagy a Magyar Nemzeti Bank kezdeményezéséből származik, már egyértelműen "zöld keretek között" valósul meg. A pénzintézetek, ha akarnák, sem tudnák figyelmen kívül hagyni az ESG-szabályozásokat. Ennek szellemében folyamatosan zöldítjük az MBH működését, és a vállalatokat is arra ösztönözzük, hogy a finanszírozási elvárásaink miatt megfeleljenek a fenntarthatósági normáknak.

Két, politikailag érzékeny együttműködés is kötődött az utóbbi időben az MBH Bank nevéhez. Az egyik a Bank of Chinával szeptemberben aláírt együttműködési szándéknyilatkozat. Mi áll a háttérben? Politikai szál is van benne, vagy pusztán szakmai együttműködésről van szó?

Egyértelműen az utóbbi. A szektor több szereplőjének érdeklődését is felkeltette, hogy hamarosan megjelenünk a tőzsdén. Másrészt a Bank of China a kínai vállalatoknak szeretne európai hídfőállásokat kiépíteni, összekapcsolni nyugati és keleti gazdaságokat, ennek lépéseként pedig minket is megkerestek. Mi pedig léptünk, hiszen pusztán üzleti szempontból profitálunk belőle. Ennyire egyszerű az egész. Nekünk, mint a magyar gazdaság egészének is, a gazdasági béke hoz jó lehetőségeket.

A bank vezetésével kapcsolatos teendők mellett nemrégiben a Pécsi Tudományegyetemet irányító kuratórium elnöki pozícióját is betöltötte. Vajon elegendő időt tud majd szánni mindkét feladatra?

Nem vállaltam volna el a feladatot, ha nem lennék biztos benne, hogy képes vagyok hozzájárulni, és ha nem érezném, hogy ez a megtisztelő felkérés illeszkedik az életembe.

Ahogy valójában azt is remélem, hogy az újabb feladat nem is a családomtól veszi el az időt. A hatékonyság, a feladatok megfelelő kiosztása és delegálása, angol kifejezéssel a time management azt hiszem, a legnagyobb vezetői kihívások egyike. Egyelőre azt tudom mondani, hogy a terveim szerint minden tudásomat, tapasztalatomat a bank mellett az egyetem szolgálatába állítom. Ez persze ma még csak egy vállalás, egy ígéret, de ha egy év múlva is találkozunk, akkor remélem már az eredményekről is szépeket fogok mondani.