A Zsolti bácsi-ügy kezdetben igencsak megterhelőnek látszott, de most a Fidesz újabb offenzívába kezdett, míg a Tisza csendben várakozik.
"Nincs mit remélni" - Nagy Attila Tibor véleménye szerint egy rendkívül aljas kampány rajzolódik ki.
A Zsolti bácsi körüli események váratlanul, hatalmas hullámokat vertek a közéletben. A kormányoldal gyors reagálásra kényszerült, azonban végül a Semjén Zsolt elleni kampányt azok szenvedték el a legjobban, akik elindították. Nem csupán a Fidesz érdeke volt, hogy megfékezze a gyorsan terjedő rágalmakat; a Tisza Párt is súlyos következményekkel nézett szembe, mivel a figyelem elterelődött kampányüzeneteikről és Magyar Péter országjárásáról. Mostanra a kormányoldal már képes volt előnyt kovácsolni a támadásokból, miközben a Tisza Párt versenyt fut az idővel. Ez a Pillanatkép, az Index elemzői cikksorozata, amely hetente segít eligibilitást nyerni a politikai térképen.
A legtöbb elemzés egyetért abban: a Szőlő utcai javítóintézet ügye és a hozzákombinált Zsolti bácsi-történet attól lobbant be igazán, hogy Semjén Zsolt egy hete, hétfőn a parlamentben indulatosan hallatta hangját; többek között kijelentette:
Soha nem volt részem semmiféle bűnös kapcsolódásban.
Sokat foglalkoztak azzal a sajtóban, hogy a miniszterelnök-helyettes kommunikációs szempontból hibázott, amikor felszólalt, és így lényegében "magára vette", illetve a kormányoldalra "húzta", politikai botránnyá "emelte" a Szőlő utcai javítóintézet ügyére ragadt pletykákat.
Semjén reakciójának azonban van egy emberi oldala: ki tudott volna a helyében nyugodtan ülni, ha a vele szemben felszólaló politikusok nagyon súlyos vádakat fogalmaznak meg, egyértelműen utalva a személyére, és hogy ő tőle várnak választ?
A miniszterelnök-helyettes parlamenti felszólalása előtt több napja szárnyra kapott a közösségi médiában Káncz Csaba, a "geopolitikai szakértőként" ismert figura Facebook-bejegyzése. Ebben a Szőlő utcai javítóintézet ügyével kapcsolatban nyíltan bírálta Semjén Zsoltot és Rogán Antalt, súlyos vádakat fogalmazva meg ellenük. Nem meglepő, hogy Tordai Bence ezt követően a parlamentben feltette a kérdését: "Melyik kormánytagnak kellett kisfiúkat és melyiknek kislányokat szállítani?" A DK-s Arató Gergely pedig még egyértelműbben állt ki, amikor nyíltan számon kérte Semjén Zsoltot.
Zsolti bácsi egy igazi különc figura, akinek a neve sokak számára ismerősen cseng. Ő az, aki mindig egy jó történettel vagy viccel áll elő, és akinek a szemeiben megcsillan a bölcsesség. Az emberek szívesen mesélnek róla, hiszen Zsolti bácsi nemcsak az unokák kedvence, hanem a felnőttek számára is egy igazi példakép. Az ő életén keresztül sok mindent megtanulhatunk a barátságról, a kitartásról és a szeretetről. De vajon mi rejlik Zsolti bácsi mögött? Ki ez a titokzatos figura, aki mindig mosolyt csal az arcokra?
A miniszterelnök-helyettes hiába utasította vissza a vádakat: hálózatszerűen felépített lejárató hadjárat indult, amelyhez ellenzéki politikusok, újságírók, influenszerek és véleményvezérek sorakoztak fel. Nagy erőkkel dagasztották a Zsolti bácsi-ügyet. Semjént azzal vádolták, hogy felszólalása "valójában beismerés volt"; "elemezték", hogyan reagált Orbán Viktor, aki mellette ült, valamint "analizálták" a mögöttük helyet foglaló kormánypárti politikusok minden mozdulatát és mimikáját. Mindenhol árulkodó jeleket kerestek - és találtak is - arra, hogy "még a sajátjai is tisztában vannak azzal, hogy Semjén hazudik". Az egyébként a gyűlöletkampányok ellen fellépő kormányellenes influenszerek leplezetlenül csomagolták be a vádjaikat kattintásvadász videóikba, tovább hergelve a közvéleményt. Az ellenzéki térben ez bőven elég "bizonyíték" volt. Ítélet megszületett, ellenséget ütni lehet, eközben éppen a legfontosabb kérdést száműzték a háttérbe: pontosan mi is történt az elmúlt években a Szőlő utcai javítóintézetben, amelynek ügyében prostitúcióról, emberkereskedelemről és korrupcióról szóló nyomozás van folyamatban?
A cél világosan kirajzolódott az ellenzéki térfélen:
Ha a vádak valósnak bizonyulnának, az nem csupán Rogán Antalt és Semjén Zsoltot érintené súlyosan, hanem az egész Orbán-kormányt is azonnal megsemmisítené. Ezt jól tudják azok is, akiknek érdekük fűződik Zsolti bácsi ügyének folyamatos napirenden tartásához, még akkor is, ha nincsenek kézzelfogható bizonyítékok. Csak a politikai kalkuláció áll a háttérben, amely szerint a botrány végül úgyis ráragad a kormányra.
A kormányzat felismerte, hogy a hangulatkeltés komoly kockázatokat rejthet a választási kampány szempontjából, ezért a kegyelmi ügy tapasztalataira támaszkodva gyors és határozott lépésekre szánták el magukat. Tuzson Bence igazságügyi miniszter nyilvánosságra hozott egy jelentést, amelyben megerősítette: nem áll fenn kiskorú áldozat, és nem történt pedofil bűncselekmény, ráadásul az ügyben nem érintett politikai figura vagy közéleti személyiség. A sajtóban hosszú ideig gyermekotthonként emlegették a helyszínt — ezt az ellenzék is átvette —, noha valójában egy javítóintézetről van szó, ahol kizárólag fiúkat tartanak fogva, őket pedig rendőrök felügyelik.
Az is kiderült, hogy a Zsolti bácsi-történet hamis. A kormányoldal szerint az egész nem más, mint egy álhírre épített botrány: előre kitervelt lejárató akció, amelyhez külföldi titkosszolgálati szálakat is kapcsolni lehet. Az ellenzékben viszont úgy látják, nem az ügy kamu, hanem a kormány jelentése, és valójában totális pánikban van a hatalom, ezért adott ki kapkodva egy háromoldalas sajtpapírt.
A Semjén Zsolt ellen irányuló karaktergyilkossági kampány kezd visszájára fordulni. A kormánykritikus sajtóban számos írás látott napvilágot, amelyek arról számolnak be, hogy Semjént alaptalanul támadták, s a közvélemény manipulálása érdekében suttogó propagandával hergelték. Az ügyben megszólalók, akik különféle magas rangú politikai személyiségeket pedofil bűncselekményekkel hoztak összefüggésbe, és Semjént is belekeverték a vádakba, később kiderült, hogy állításaik mögött nincsenek megbízható bizonyítékok; csupán ellenőrizhetetlen forrású pletykákra alapozva próbálták meg befolyásolni a közgondolkodást.
A kormányzat számára ez az ügy nem éppen a diadalmas haladás példája, de egyértelműen nem is érezhetik vereségként. Kezdetben valóban védekezésre kényszerültek, a botrány pedig alaposan háttérbe szorította kampányüzeneteiket. Azonban mára már egyértelműen támadó álláspontra helyezkedtek: "Nézzék csak, nem mi vagyunk a zűrzavar keltők, hanem az ellenfeleink!" - hangoztatják, és abból, ami néhány nappal ezelőtt még súlyos csapásnak tűnt, most kommunikációs előnyt kovácsolnak.
Ehhez a kommunikációs eseményhez egy másik közéleti incidens is szorosan kapcsolódik: miközben a Zsolti bácsi-ügy hullámai egyre nagyobb teret hódítottak, botrányos jelenetek zajlottak a Ferenciek terén. Hadházy Ákos és támogatói demonstrációt szerveztek, de az indulatok hamar eldurvultak, amikor megszólalt a belvárosi ferences templom harangja, amit a tüntetők provokációnak értelmeztek. A közösségi médiában gyorsan elterjedt egy felvétel, amelyen látható, hogy a harangszó miatt feldühödött tömeg szinte meglincselte a 82 éves Reisz Pál atyát, aki zsolozsmáskönyvvel a kezében lépett ki a térre, hogy szembeszálljon a tüntetőkkel. Hadházy Ákos maga is számon kérte az idős papot a harangszó miatt, ezzel tovább fokozva a feszültséget.
A felvétel elsősorban azok körében váltott ki heves ellenérzéseket, akik már eddig is kritikusan szemlélték az ellenzéki keménymag fokozódó és radikalizálódó fellépését. A kormányoldal gyorsan lépett az ügyben: Reisz Pál atya, a templom mellett állva, egyértelmű politikai üzenetet fogalmazott meg, miszerint ők a törvényes rend védelmezőiként szemben állnak az értékeket tagadókkal, a hangulatkeltőkkel és a destruktív elemekkel.
A Tisza Párt mozgása az elmúlt napokban, valamint a Zsolti bácsi-ügyhöz való viszonya külön figyelemre méltó volt. Magyar Péter számára nem jött rosszul, hogy a kormányoldal kezdetben defenzívába szorult, ugyanakkor hátrányt jelentett számára, hogy országjárása kikopott a hírekből, a közvélemény figyelmét pedig a Tiszán túli frontvonalak kötötték le. Magyar Péter mindenesetre nem maradt csendben: több bejegyzésben is megszólalt, felszólította Orbán Viktort, hogy függessze fel Semjén Zsoltot mindaddig, amíg ki nem vizsgálják, mi történt a Szőlő utcai javítóintézetben. A kormányt számon kérte amiatt is, hogy egy évtized alatt miért nem tudták lezárni az ügyet, sőt eltussolással és tagadással vádolta a kabinetet. Nyilvánosan feltett több kérdést, köztük azt, hogy miért nevezték ki Juhász Péter Pált a Szőlő utcai javítóintézet élére a szakmai figyelmeztetések és a korábbi feljelentések ellenére, illetve "hogyan folytathatta Juhász tíz éven keresztül a rémtetteit a politikai elit és a hatóságok hallgatólagos asszisztálása mellett".
Az elmúlt hét eseményei során a figyelem inkább a régi ellenzékre összpontosult, különösen a parlamenti politikai szereplőkre és pártokra, köztük a Demokratikus Koalícióra. A politikai túlélésért folytatott harcuk során, hosszú idő után először, sikerült jelentősebb szerepet kapniuk a kormánnyal szemben, ami a Tisza Párt háttérbe szorításához vezetett. Ez a helyzet valószínűleg nem volt kedvező Magyar Péter számára.
A Tisza helyzetét tekintve kedvező fordulatot hozhatott, hogy míg a Fidesz a botrányok tüzét próbálta eloltani, addig saját kínos ügyeik – mint például Ruszin-Szendi Romulusz fegyveres botránya – háttérbe szorultak a hírekben. Ugyanakkor a kormánypárt nem tétlenkedett: a Zsolti bácsi-ügy kapcsán megtorlásról beszéltek (Orbán Viktor a Harcosok órájában úgy fogalmazott, hogy bár a "megtorlás" kifejezés nem éppen barátságos, létezik egy enyhébb változata, amely lényegében ugyanazt jelenti, jogkövetkezményként hivatkoznak rá), és valószínű, hogy Magyar Péter neve is felkerült a "bűnlajstromra".
A Tisza Párt számára kiemelkedően fontos lenne most a közfigyelem, hiszen október 1-jén kezdetét veszi a Nemzet Hangja konzultáció, amely az adózás, a nyugdíjak, a családtámogatások és a gyermekvédelem legfontosabb kérdéseit veszi górcső alá. Magyar Péter folyamatosan reagál Orbán Viktor lépéseire: ellen-Tusványos rendezvényt szervezett, Kötcsén pedig "rátelepedett" a politikai eseményekre. Kórházi adományozásával próbálta ellensúlyozni a Digitális Polgári Körök által szervezett rendezvényt, miközben október 23-ra egy nagyszabású eseményt ígér, amely időpontban a kormány Békemenetet tart. A Nemzeti Konzultációra pedig a Tisza Párt a Nemzet Hangja konzultációval reagál, ezzel hangsúlyozva saját politikai álláspontját.
Magyar Péter számára kiemelkedően fontos lenne, hogy a sajtó – különösen a "baráti" médiumok – aktívan foglalkozzon ezzel a kérdéssel, és tájékoztassa a közvéleményt a fejleményekről. Jelenleg azonban éppen ő maga teremtett újabb támadási lehetőséget. Az ellenzéki közvélemény részéről egyre fokozódik a nyomás, hogy a Tisza Párt végre felfedje jelöltjeit, vagyis azokat a személyeket, akikkel a kormány leváltásának feladatát szándékozik ellátni.
A várakozás továbbra is jelen van: Magyar Péter bejelentette, hogy az előzetes ígéretek ellenére nem szeptember 30-án, hanem csak novemberben teszik közzé a névsort. A döntés hátterében a kormányoldal támadásai és lejáratási szándékai állnak, amelyekkel indokolta lépését. Érdemes emlékezni arra, hogy a Tisza Párt elnöke az év elején még azonnali előrehozott választásokat sürgetett, miközben az akkori információk szerint a párt jelöltjei még a startvonalhoz sem közelítettek.
A magyar kormány halasztásra vonatkozó érvelése nehezen állja meg a helyét, hiszen minden választási ciklus során előre látható, hogy a jelöltek előbb-utóbb a reflektorfénybe kerülnek. Ez a politikai versengés elkerülhetetlen része. Az időhúzás mögött inkább az a gyanú húzódik meg - amit az ellenzék is megerősít -, hogy még nem áll rendelkezésükre elegendő és erős jelölt, akit érdemben be tudnának mutatni a választóknak.
A belterjes kiválasztási folyamat már eddig is számos kritikát kapott, hiszen a meghirdetett előválasztás ellenére a Tisza vezetése jogot formál arra, hogy megvétózza az indulókat. Ez a lépés világosan mutatja, hogy a céljuk nem más, mint a régi ellenzéki politikai szereplők teljes kiszorítása a döntéshozatali mechanizmusból.
A párt eddig bemutatott arcaival nem állítható, hogy elégedett lenne: inkább a kormányzóképesség látszatának gyengítését szolgálják, semmint annak erősítését. Kollár Kinga vitatható kijelentései, Kulja András érthetetlen vitaszereplése, Tarr Zoltán kommunikációs bakijai, Ruszin-Szendi Romulusz körüli botrányok, valamint Forsthoffer Ágnes ügyetlenkedése (aki még a saját jelöltségét sem tudja biztosan megválaszolni, és a 24.hu-nak adott interjújában elismerte, hogy alig találnak olyan személyt, aki hajlandó a pártszimpátiáját vállalni) mind azt sugallják, hogy a Tiszának súlyos nehézségei adódnak a jelöltállítással és a politikai felkészültséggel. Ennek következményeként Magyar Péter folyamatos védekezésre kényszerül, és a párt gyakran a védekező pozícióba kerül.
Az elmúlt hét eseményei világosan megvilágították, hogy a kormányoldal kommunikációs stratégiája rendkívül rugalmas, képes gyorsan alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez: védekező állásból támadásba lendülni, és hatékonyan reagálni a közvélemény rezdüléseire. A botrány nem rendítette meg a kormány stabilitását, sokkal inkább a politikai szereplők felkészültségét tette próbára, és ezen a téren a kormányoldal jól vizsgázott. Ugyanakkor a következő időszakban kulcsfontosságú lesz számukra, hogy a válságkezelés helyett újra a pozitív kampányüzenetek (például: családtámogatások, Otthon Start) kerüljenek a középpontba. A Tisza Párt számára ez az időszak inkább egy rövid intermezzo volt: ismét nyilvánvalóvá vált, mennyire kiszolgáltatottak a média figyelmének, és hogy ami a Fidesz számára hátrányos, az nem feltétlenül jelent előnyt Magyar Péternek. A párt előtt most kettős kihívás áll: egyszerre kell küzdeniük a figyelem visszaszerzéséért, miközben a jelöltek bemutatásának halogatása miatt egyre nő a nyomás.
