Nászútján egy hatalmas cunami fogságába került, de a megpróbáltatások közepette a vak szerencsének hála, csodával határos módon megúszta a viharos kalandot.
Az Indiai-óceánon 2004-ben bekövetkezett földrengés és a vele járó tengeri szökőár 20. évfordulója kapcsán egy brit nő osztotta meg emlékeit arról, hogyan sikerült túlélnie azt a szörnyű tragédiát, amely 230 ezer ember életét követelte – számolt be róla a Mirror.
Lou Harrand és férje, Greg, a nászútjukat egy mesés thaiföldi paradicsomban töltötték. Az elején minden olyan tökéletesen alakult, ahogyan azt a romantikus filmekben látni szoktuk: napernyő alatt heverésztek, a tenger hullámaiban játszadoztak, és a búvárkodás során felfedezték a színek varázslatos világát. Karácsony napja különleges volt, hiszen együtt ünnepeltek a helyiekkel, akik finom ételekkel lepték meg őket, majd másnap reggel, kissé másnaposan, a bungalójukban furcsa jelekre lettek figyelmesek: a szoba megingott, a fürdőszoba ajtaja pedig remegett. De mivel nem sejtettek semmi rosszat, boldogan indultak reggelizni, készen állva egy újabb csodás napra az egzotikus tájon. Alig egy órával később, amikor a recepción tartózkodtak, hirtelen pánik tört ki: az emberek az épületből rohantak ki, és Louék is érezték, hogy valami nincs rendben. Amint kiléptek az ajtón, a víz már bokáig ért, és a felfordulás közepette a pánik eluralkodott rajtuk is. Futásnak eredtek, a szálloda tetőtere felé igyekeztek, de egy hatalmas árhullám mindent elsöpört, és a friss házasokat elszakította egymástól, mélyen a káoszba taszítva őket. Az idilli nászút álmukból egy rémálom lett, és a boldogság pillanatai hirtelen eltűntek a vízben.
Lou Harrand, amíg sodorta a víz, hol arra gondolt, ez történhet meg vele, hol pedig arra, hogy inkább szándékosan vizet nyel, hiszen előbb vagy utóbb úgyis véget ér az élete. Egy idő után beragadt két szikla közé, és csapdába esett. Annak köszönhette, hogy ki tudott úszni a rés közül, hogy a nyomás miatt eltörtek a bordái, így fel tudott jutni a vízfelszínre levegőt venni. Ekkor egy csapat férfi meglátta őt egy tetőről, és emberi láncot alkotva felhúzták maguk közé. Ekkor még mindig nem érezhették magukat biztonságban, hiszen bármikor jöhetett egy újabb hullám, de végül elkezdett körülöttük apadni a víz.
Egy újabb szökőártól való félelem miatt másodszor is a szálloda lépcsőháza felé indultam. Mikor beléptem, a folyosón szembejött velem egy tükör, és abban megpillantottam az arcomat - a sérüléseim következtében alig ismertem meg önmagam. Ahogy felfelé haladtam a legfelső emelet felé, egy német férfi és a barátnője, akik éppen a szobájukban tartózkodtak, amikor a tragédia megtörtént, készségesen segítettek nekem, és vigyáztak rám. Meséltem nekik a férjemről, és ők megkérdezték, hogy aggódom-e érte. Azt feleltem, hogy ha én rendben leszek, akkor ő is biztonságban van – emlékszik vissza a most 51 éves túlélő.
Ahogy kezdett csillapodni a káosz, a férjének a nevét kiáltozták, aki csodával határos módon szintén túlélte a tragédiát, és mindkettőjüket elszállították, megvizsgálták őket és fertőtlenítették a sebeiket.
A röntgenfelvétel eredménye megerősítette, hogy eltört néhány bordám, és a karomat sürgősen össze kellett varrni. Az adrenalin hatására azonban szinte észrevétlenül múltak el a fájdalmak. A thai emberek hihetetlenül bátor és nagylelkű emberek voltak; annak ellenére, hogy sokan elvesztették otthonaikat és szeretteiket, mégis készen álltak arra, hogy segítsenek másokon.
- meséli Harrand, miközben a szemei csillognak az izgalomtól.
Másnap a férjével együtt elindultak a reptérre, és Bankok felé vették az irányt, majd a 13 órás repülőút után megérkeztek az Egyesült Királyságba, ahol a nő szülei könnyek között fogadták őket. Habár mentálisan szörnyű élmény volt, és még sokáig kísértette őket ez a nap, szorosabbra fűzte a kapcsolatukat, és megértette velük, hogy nem kell az apróságok miatt aggódniuk, hanem élhetnek teljes életét.
