Csernobili sugárzó bőröket szállítottak Kunszentmártonra.

A legfrissebb vizsgálatok alapján a gyár területén a sugárszennyezés szintje túllépte a megengedett határértékeket.

Az egykori budapesti Pannónia gyár szőrmék és bundák készítésére specializálódott, amelyeket részben a magyar, részben a volt szovjet piacra szántak. A kunszentmártoni szőrmegyár az 1980-as években már ezer munkást foglalkoztatott.

- A szőrmekikészítés, a bőr cserzése eleve veszélyes üzem, krómot, timsót használnak, a kunszenti gyár fénykorában naponta 1500 köbméter savas és lúgos szennyvíz keletkezett - elemezte az esetet Hajdú Andrea vegyész, környezetvédelmi aktivista. - Még 1988-ban - vagyis Csernobil után két évvel - sem tisztították, a gyár melletti ülepítő tavakba engedték a mérgezett vizet. Nagy valószínűséggel mindig is a csernobili területről érkezett ide a szovjet bőr, az atomerőmű balesete után is. A rendszerváltás után a szőrmék kimentek a divatból, a gyár a készleteit eladta Moszkvának, majd 30 éve végleg bezárt.

A Greenpeace Hungary kutatásai szerint a gyár mellett található szennyvízülepítő tórendszert 17 évig használták a krómtartalmú szennyvíz, majd szennyvíziszap elhelyezésére. Azóta a tavak kiszáradtak, de az üledékben ott maradt a nagy mennyiségű króm. A környéken viszont mindenki hallott már arról a legendáról, hogy nem csak a szennyvizet, de sugárzó állatbőröket is elrejtettek a gyár környékén.

- A gyár bezárása után 2009-ben kezdődött egy munkaügyi per, egy veszélyes hulladékot szállító teherautó-sofőr, Bagi Antal igényelt kártérítést gyógyíthatatlan daganatos és mozgásszervi megbetegedése miatt - folytatta a vegyész. - Csernobil környékéről származó, 240-290 tonnányi sugárszennyezett bőrhulladékot tárolhattak ideiglenesen a kunszentmártoni szőrmegyár területén, ezt kellett elszállítania a sofőrnek, ám amikor kiderült, mi is a rakomány, többé senki nem vállalta a fuvart. A hulladék viszont eltűnt.

A Nemzeti Nyomozó Iroda is bekapcsolódott az ügy kivizsgálásába, ahol a hatóság által megbízott szakértők a volt gyár területén több ponton is olyan sugárzásra utaló eredményeket mértek, amelyek meghaladták a megengedett határértékeket a Geiger-Müller számláló segítségével. Ugyanakkor a gyár környékén nem találtak sugárzó talajmintákat, noha a helyi tanúk 10-12 kamionnyi "világító" bőrről számoltak be. A nyomozás végül bizonyítékok hiányában megszűnt, de a lakók meggyőződése, hogy a rejtélyes hordók valahol elásva várják felfedezésüket, csupán messzebb a gyár területétől.

- Nem kizárt, hogy a Tiszába öntötték, és ezt senki sem vette észre, vagy talán külföldre csempészték, hiszen a 25 évvel ezelőtti szabályozások nem voltak olyan szigorúak – nyilatkozta egy helyi férfi a Vasárnapi Blikknek. – A Greenpeace is csupán a krómra utaló szennyeződéseket tudta kimutatni a gyár közelében. Kizárt, hogy a szennyezett bőr magától eltűnt volna, akárcsak a létezéséről szóló dokumentumok, amelyek "véletlenül" eltűntek. A koronatanú, Bagi Antal sem tudott információval szolgálni arról, hol találhatók a csernobili szőrméket rejtő hordók.

Tóni bácsi már úgy harminc éve osztotta meg velem a történetét egy kamionpihenőben. Akkoriban egy kecskeméti fuvarszervező megbízásából veszélyes anyagokat szállított, és jó pénzért tette mindezt - mesélte Bata István budapesti kamionsofőr. Elmondása szerint a kunszenti szőrmegyárból hozta el a hulladékot egy megsemmisítő telepre. A gyár dolgozói a pakolás során azt mondták neki, hogy a szőrmék felhasználhatatlanok, mert olyan állatokból származnak, amelyeket a Csernobil környéki erdőkben vadásztak le. Senki sem figyelmeztette az egyszerű jászsági sofőrt a lehetséges sugárszennyezésre, védőfelszerelése sem volt, csupán egy német tanker sofőrje adott neki egy vegyvédelmi kesztyűt. Tóni bácsi mesélte, hogy olykor a kunszenti bőr olyan "világítós" állapotban volt, hogy egy román veszélyeshulladék-telepre be sem engedték a szőrmegyáros hordókkal; már a kapuban kiakadt a sugárzásmérő. Azután még néhányszor összefutottunk az utakon, de később nyomtalanul eltűnt. Hallottam, hogy súlyos betegségek - fehérvérűség, tüdődaganat, nyirokcsomó rák - támadták meg, amelyek egyértelműen a sugárfertőzés következményei voltak. Leszázalékolták, alig élt, próbálkozott a pereskedéssel, de a szőrmegyár és a fuvarszervező, sőt a munkaadója is letagadták a fuvart. Pedig volt egy fuvarlevele, amely bizonyította, hogy veszélyes hulladékot szállított az Alföldről egy almásfüzitői megsemmisítőbe. 2016-ban még nyomoztak az ügyében, kamionos társai mutatták a róla készült cikkeket, de azóta semmi hír nem érkezett róla. A sugárzás okozta betegség valószínűleg nem kímélte meg őt.