Rákosmente csendes utcáiból egy új világ bontogatja szárnyait: Csikágó.
Az idős hölgy, Anikó, egy nap alatt élte át a rémálmát, amikor valaki lerántotta róla a drága aranyláncát. Azóta csak a megbízható szomszédjával, János bácsival merészkedik ki az utcára, hiszen a biztonsága érdekében jobbnak látja, ha nem jár egyedül. / Fotó: Knap Zoltán
Rákosmente lakói szerint mindez egy tavaly novemberi lomtalanítással vette kezdetét. Ekkor olyan emberek bukkantak fel a környéken, akik úgy gondolták, hogy a lomizás után érdemes lenne visszatérniük. A településen korábban két éven át nem történt betörés, ám az óév végén naponta érkeztek újabb és újabb bejelentések az ilyen esetekről.
- A lányom talált egy csomagnyi iratot az árokban, megnéztük, egy szomszéd utcában lakó férfi igazolványai voltak - mesélte a Bodonyi utcában lakó Melinda. - Átsétáltunk, hogy visszaadjuk neki, kiderült, nem elvesztette, ott állt a háza előtt az autójánál, aminek be volt törve az ablaka, a tolvaj pénzt is lopott, azt persze nem dobta ki.
A rákosmenti lakosok egy közösségi platformon kezdték el megosztani tapasztalataikat, és így kialakult egyfajta információs hálózat. Kertbe beugró, nappaliban tetten ért, vagy éppen alkalmi árusnak álcázott tolvajokról cseréltek eszmét. Személyleírásokat, idegen rendszámú autók jellemzőit, és kapucnis turistákat emlegettek, akik a szemük elé húzott álcájuk mögül leselkedtek, hogy kifigyeljék, hol találhatók értékek az udvarokon vagy az autókban, illetve hol vannak nyitva az ajtók. A helyi mesék szerint a legbátrabb trükk az volt, amikor egy idegen betért egy lakásba, és a bent tartózkodó kisfiúnak azt állította, hogy édesapja küldte a tévéért, mert karácsonyra egy nagyobbat vásárolt, majd már vitte is a készüléket.
Sok új építésű ház már felszerelt kamerákkal rendelkezik. Amikor megnéztük a felvételeket, a mozgásuk alapján azonnal észrevettük, hogy néhány "kiránduló" séta közben minden egyes kertkapu és ajtókilincs iránt érdeklődött, próbálva kideríteni, melyik lehet nyitva - mesélte a Vasárnapi Blikknek az egyik önkéntes, aki néhány rákosmenti lakossal együtt úgy döntött, hogy ha másképp nem megy, akkor saját kezükbe veszik a környék védelmét. - Ráadásul egy másik fortélyt is észrevettünk: amikor az idegen sétáló a záródó garázskapukat figyelte, egy fadarabot helyezett az útjába, hogy azok ne záródjanak teljesen. El tudják képzelni, mi lehetett a szándéka!
A helyi lakosok véleménye szerint a kerületi rendőrség elfogadta, hogy ez a városrész viszonylag békés, így ritkán vetődnek erre. A polgárőrök önkéntes alapon, szabadidejükben tartanak járőrözéseket, ezért a helyiek úgy döntöttek, hogy saját kezükbe veszik a közbiztonság ügyét. A közösségi médiába feltöltött bejegyzések alapján egy járőrútvonalat dolgoztak ki, amelyet 30 perc alatt sikerült bejárniuk több autóval. Azonban van egy kis bonyodalom: bár mint állampolgárok joguk van ehhez, a szervezett járőrözés kockázatos terület, és nem mindenki nézi jó szemmel.
- Amióta az utcákon tevékenykedünk, sikerült megakadályoznunk három tűzesetet, segítettünk több rosszul lévő vagy sérült lakón, és számos betörést is megfékeztünk - osztották meg tapasztalataikat lapunkkal a rejtélyes önkéntesek. - Hogyan tesszük ezt? Egyszerűen jelenlétünkkel. Minden éjjel valaki a csapatunkból az utcán tartózkodik, figyelmesen szemmel tartjuk az arra járókat, udvariasan érdeklődünk, hogy mit keresnek az éjszakában, és felajánljuk, hogy segítünk az eligibilitásban. Persze a közeli településeken élő idegenek ezt nem mindig fogadják el, hiszen szerintük joguk van az éjjeli sétához, és takarékossági okokból sokszor még a kocsijuk fényszóróját sem használják a sötét utcákon - tette hozzá az egyik nyilatkozó. - Azonban van ennek egy másik oldala is, hiszen ezek az autósok jól tudják, hogyha bekapcsolják a ködlámpáikat, akkor éjjel a térfigyelő kamerák nem tudják elkapni a rendszámukat, így rejtve maradhatnak.
Rejtve maradhattak, eddig. Az önkénteseknek - akik nagyon vigyáznak arra, hogy semmiféle jogsértésbe, túlkapásba ne menjenek bele a portyák során - már a megjelenésük is elég ahhoz, hogy a tolvajok hírt adjanak, terepet kell váltani, Rákosmente már nem szabad préda. Hogy ez mennyire igaz azt alátámasztják a statisztikák, az önkéntesek egy hónapos jelenléte óta itt egyre több az eseménymentes éjszaka, ám a határos kerületekben, városrészekben 30 százalékkal több lopást regisztráltak.
Anita, a kisgyermekes édesanya, megkönnyebbülten mesélte: - Eddig még nem tapasztaltuk meg a nehézségeket, talán azért, mert van néhány bátor ember, aki mellettünk áll, még a legsötétebb, leghidegebb estéken is. - Valóban megdöbbentő volt, mennyi panasz érkezett Rákosmente közösségi médiájába. Egyszerűen nem lehetett létrát kint hagyni a kertben, mert azonnal eltűnt, és sajnos elhunyt szomszédaink házait sem kímélték, sőt, üzletekbe is betörtek. Támogatom, hogy a járőrözést hivatalos keretek között, akár egy közbiztonsági alapítvány keretein belül, a hatóságokkal karöltve, ne csupán idényjelleggel végezzék. Most végre nyugalom van, hála néhány bátor helybelinek. Akik nem vesznek részt a járőrözésben, azok esténként forró teával, sütikkel és szendvicsekkel kedveskednek a járőrözőknek. A közös cél összekovácsolta az utcák lakóit.
A nyugdíjas Laci bácsi egyedül tölti napjait Nemesbük utcai otthonában. Azóta, hogy a helyi önkéntesek elkezdték esténként járőrözni a környéket, Laci bácsi is megnyugodott, és már nem érzi magát félelmetesnek az éjszakákban:
- A közelben él az unokám, hetente látogat a fiam is, telefonom mindig feltöltve, beállítva amikor lefekszem a 112 hívására, gondosórám is van, ha baj lenne, mégis jobb érzés úgy bezárkózni esténként, hogy tudom, pár fiatalember vigyáz rám. Nem tudom kik ők, de ismeretlenül is hálás vagyok nekik, ez egy nyugodt környék volt, s remélem az is marad a jövőben is!
Nem minden lakó ilyen lelkes, sokan úgy vélik, az önkéntes önvédelem és az önbíráskodás között nincs sok különbség, s nem szeretnék, ha Rákosmente az utóbbiról lenne híres.
