Csőtörés-cunami: milliárdok szivárognak a föld mélyébe, válságba került a magyar vízhálózat.
A magyar vízhálózat helyzete rendkívül aggasztó - hívta fel a figyelmet egy környezetvédelmi mérnök az Indexnek adott interjújában. A felújítások üteme drámaian elmarad a valós igényektől, ami súlyos következményekkel jár: milliárdok szivárognak el, a vízminőség romlik, és a meghibásodások egyre gyakoribbá válnak.
2025. június közepén több hazai településen is egymást követték a vízvezeték csőtörések. Az ok legtöbbször azonos: elöregedett ivóvízhálózat, amely nem bírja tovább a terhelést. A sajtóbeszámolók szerint a kormány 2024-től új finanszírozási modellt vezetett be, amelyből több pénz jut ugyan a rekonstrukciókra, de ez is messze elmarad attól, ami a teljes hálózat felújításához szükséges lenne.
Emellett a klasszikus megoldás - a csövek cseréje - nemcsak drága, hanem rendkívül időigényes is. Így egyre több szakember és szolgáltató keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel pontosabban és hatékonyabban lokalizálhatni lehet a hálózatban a kritikus területeket.
A vízvezetékek föld alatti törése mellett szintén égető és megoldandó probléma a hálózatokban tapasztalható szivárgás, ami szintén az elöregedett vezetékeknek köszönhető.
Ezt az anomáliát valószínűleg még nehezebb észlelni a rendszerben, mivel a víz akár hónapokig, sőt évekig is szivároghat a vezetékekből, anélkül hogy komolyabb gondot okozna.
Magyarországon a víziközmű-hálózat jelentős része 40-60 éves, vagyis elérte, sőt túllépte a tervezett élettartamát - mondta az Indexnek Horváth Erika, környezetvédelmi mérnök. A Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz) adatai szerint Magyarországon az ivóvíz-hálózat átlagos életkora 45 év felett van, de bizonyos térségekben (pl. Észak-Kelet Magyarország) ez 60 év is lehet.
Az anyagfáradás, az elavult csövek - mint az öntöttvas, eternit vagy acél - valamint a nyomásváltozások kombinációja együttesen vezet a gyakori csőtörésekhez.
A probléma súlyossága nem egységesen oszlik el az ország különböző területein. Különösen érintettek azok a régiók, ahol régi, kiterjedt infrastruktúrák szolgáltatják a vízellátást a kisebb településeknek. Ilyen területek közé tartozik Budapest környéke, például Szentendre, Göd, Vecsés és Gyál, valamint Északkelet-Magyarország, különösen Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék. Az Alföld keleti részei is hasonló problémákkal küzdenek. Borsodban például a vízellátó rendszer jelentős része "kockázatos vagy kiemelten kockázatos" állapotban van, és az utóbbi évtizedben a csőtörések száma megdöbbentően megduplázódott.
Az országos ivóvíz-veszteség 25-30 százalék, de egyes régiókban eléri a 40-50 százalékot. Ez évente több százmillió köbméter víz elvesztését jelenti - és több tízmilliárd forintos bevételkiesést az önkormányzati és állami vízszolgáltatóknak. A víz eltűnik a föld alatt, miközben a hálózat fenntartása egyre több forrást emészt fel.
A MaVíz legfrissebb jelentése alapján a vízhálózatok 80-86%-a már kockázatos műszaki állapotban van. A szolgáltatók helyzete rendkívül nehéz, mivel a legtöbb esetben csak sürgősségi hibaelhárítással foglalkoznak. Jelenleg naponta átlagosan 250 csőtörést kell orvosolniuk az ország különböző pontjain, míg a rendszeres, előre tervezett karbantartásra alig van lehetőségük.
Kijelenthető, hogy a hazai vízhálózat jelenlegi állapota valóban súlyos és hosszú távon nem fenntartható, mivel a problémák (csőtörések, szivárgások, minőségi gondok) üteme meghaladja a megoldásukra tett erőfeszítéseket
- emelte ki Horváth Erika.
A csőhálózat állapotának vizsgálata nem csupán pénzügyi és műszaki szempontokat érint, hanem közegészségügyi vonatkozásai is vannak. A nyomásváltozások következtében szennyező anyagok kerülhetnek a vízbe, különösen a vidéki területeken. Gyakran tapasztalható a víz időszakos zavarossága, elszíneződése vagy akár kellemetlen íze, sőt, a vas- és mangánszint is meghaladhatja a megengedett határértékeket.
A szakértők egyetértenek abban, hogy a felújítási szükségletekhez évi 200-250 milliárd forint közötti keret biztosítása elengedhetetlen, miközben legalább évi 2 százalékos rekonstrukciós rátát kellene elérni. Ez a gyakorlatban évente 1000-1200 kilométer csővezeték cseréjét jelentené. Jelenlegi helyzetünk azonban aggasztó, mivel ez az arány csupán 0,5 százalék körüli, ami azt jelenti, hogy a meghibásodások száma drámai módon növekedni fog, ha nem történik sürgős és átfogó beavatkozás.
Nemcsak mennyiségi, hanem célzott felújításokra lenne szükség, elsősorban ott, ahol már rendszeresek a meghibásodások, vagy veszélybe került a vízminőség. Egy egyensúlyban tartott hálózat esetén legalább 50 évente meg kellene újítani a csőszakaszokat - ez évi 2 százalékos felújítást jelent. Külföldön - például Németországban vagy Dániában - elérik a kívánt 2 százalékos felújítási arányt, és ott lényegesen ritkábbak a csőtörések.
A MaVíz alapvetően szakmai javaslatok kidolgozására és adatelemzések készítésére összpontosít, miközben hidat képez a kormányzati szféra és a vízszolgáltatók között. A tényleges felújítási munkálatokat az önkormányzati vagy állami víziközmű vállalatok végzik, míg a szükséges forrásokat a kormányzatnak kell előteremtenie, legyen szó hazai vagy uniós finanszírozásról. Emellett a jelenlegi jogi keretek modernizálása elengedhetetlen a hatékony működés érdekében.
A korszerű technológiák nélkülözhetetlen szerepet töltenek be az ivóvíz-hálózatok esetleges hibáinak megelőzésében. Kiemelt figyelmet érdemelnek a rejtett szivárgások azonosítására, valamint a precíziós beavatkozások tervezésére.
A modern rendszerek lehetővé teszik a precíziós beavatkozást: a szivárgás pontos helyének meghatározásával elkerülhető a vakbontás, csak ott szükséges feltárás, ahol valóban probléma van. Ezzel költség és idő is megtakarítható. A vakbontás -, vagyis amikor nem tudjuk pontosan, hol van a csőtörés, ezért nagyobb területet kell feltárni - mára elkerülhető a modern technológiákkal.
A lényeg a folyamatos monitoring: minél több mérőpontot telepítünk a hálózatra (nyomás, átfolyás, zaj mérésére), annál jobban feltárhatók a gyanús jelek
„Tedd különlegessé a mondanivalódat!” – javasolta Horváth Erika.
A hagyományos szivárgásérzékelés mellett egyre nagyobb szerep jut az AI-alapú intelligens szenzoroknak. Ezek képesek korai stádiumban észlelni a rejtett szivárgásokat is - még mielőtt azok a felszínre törnének.
"A csőtörés-krízis megelőzhető, de ehhez elengedhetetlen a proaktív hálózatfelügyelet és a folyamatos karbantartás, mindez megfelelő finanszírozással és korszerű technológiákkal párosítva. A kritikus helyszíneken elhelyezett mérőeszközök, mint például nyomás-, zaj- és átfolyásmérők, lehetővé teszik, hogy időben észleljük a felmerülő problémákat. Az intelligens technológiák már rendelkezésünkre állnak, azonban a kérdés az, hogy van-e politikai akarat és pénzügyi forrás a hatékony alkalmazásukhoz" - fogalmazott Horváth Erika.
