Dermedten figyelik a nézők, amint Trump beszéde meglepően hasonlít Putyin stílusára - a világ sorsfordító pillanatai zajlanak, élőben Kijevből.

Miközben Szaúd-Arábiában az amerikaiak tárgyalnak az oroszokkal az ukránok feje felett az ukránok sorsáról, a havas Kijevben vakítóan szikrázik a tél. A belvárosban, ha épp nincs légiriadó, lassan forog az ördögkerék - oroszul és ukránul ilyen dosztojevszkijesen mondják az óriáskereket. Igaz, az orosz nyelvű irodalom tiltólistás, ha beadod a zúzdába a polcon porosodó orosz könyveket, az ukrán hadsereg is kap példányonként néhány hrivnyát. Az utcán az is ukránul próbálkozik, aki néhány éve még csak oroszul beszélt. A könyvesbolt ajtaján felirat: "Gyere be, hozd a barátodat, a képzeletbeli barátodat, az állatodat is, csak oroszt ne hozz."

Néhány napja egy ballisztikus rakéta csapott le egy irodaházra, mindössze negyedórányira innen. Azok számára, akik még sosem jártak ezen a helyen, nehezen érthető a városban uralkodó nyugalom. A helyiek már régóta nem keresik fel az óvóhelyeket; a folyamatos feszültség és a várakozás mindenkire súlyos terhet ró. Az a gondolat, hogy bármikor a fejük fölött elsüvíthet egy Shahed, már csak egy újabb, három éve tartó háborúban megszokott kockázat. Mielőtt éjfélkor szokás szerint életbe lép a kijárási tilalom, egy utcai hangszóróból felcsendül Vakarcsuk tíz éve írt slágere, a Ne tvoja vijna – Nem a te háborúd, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a béke és a mindennapi élet mennyire távolinak tűnik.

Hajnali ütközet, ahol a nap első sugaraival együtt a füst is feltámad.

Csupán néhányan sejtik, mi vár rájuk a jövőben.

Milyen meglepetéseket tartogat számunkra a holnap, fiatal elméitek?

"Vannak, akiknek szívében ott pislákol a remény fénye, míg mások a félelem sötét árnyékában élnek."

Az orosz-ukrán konfliktus már egy évtizede húzódik, ahogyan az ukránok folyamatosan emlékeztetnek erre, ám a világ sokáig figyelmen kívül hagyta a történéseket, egészen addig, amíg Putyin 2022. február 24-én meg nem indította a teljes körű inváziót. Most a globális hatalmak ismét próbálnak túllépni a helyzeten. Az Okean Elzy dalának eredeti üzenete, amely arra figyelmeztet, hogy senki ne kényszerítse rád az akaratát, új értelmet nyer: Donald Trump most nyíltan kijelentette, hogy ez nem Amerika háborúja, ezzel még inkább felerősítve a feszültséget.

A részletek már ismertek, de a végkimenetel még mindig ködbe burkolózik. Az Egyesült Államok közvetlenül, Ukrajna mellőzésével tárgyal az orosz féllel, és a rendelkezésre álló információk alapján úgy tűnik, hogy egyetlen komoly biztonsági garanciát sem szándékozik nyújtani az ukránoknak. Se NATO-tagság, se amerikai csapatok a békefenntartás érdekében, se újabb fegyverszállítások finanszírozása – mindezt felülírja Trump követelése, miszerint 500 milliárd dolláros kártérítést vár el. Ez a lépés gyakorlatilag gyarmati helyzetbe sodorná a háború által már amúgy is szétszakított országot.

Ez az összegzés nem csupán a háborús jóvátételek dimenzióját érinti, hanem a geopolitikai játszmák bonyolultságát is tükrözi. Az I. világháború utáni német jóvátétel példátlan mértékű lenne a jelenlegi helyzethez képest, de most nem a legyőzött felet, hanem a szövetségeseket próbálja manipulálni a világ nagyhatalma. Legalábbis eddig így véltük, hiszen kedden Trump már arra utalt, hogy Ukrajnának talán nem kellett volna megkezdenie a konfliktust, ami nehezen összeegyeztethető a korábbi narratívával. "Lehetséges, hogy lesz megállapodás, de az is, hogy nem" - fogalmazott Trump, miközben a jövőbeli forgatókönyveket latolgatta. "Talán egyszer oroszok lesznek, de az is lehet, hogy nem" - tette hozzá, jelezve, hogy a döntések mögött nemcsak politikai, hanem stratégiai érdekek is húzódnak meg. Az amerikai elnök hangja jól ismert, de az irányítást látszólag más kezek tartják.

Kijevben egyelőre csend honol, a tüntetések elmaradnak, hiszen jelenleg nem igazán van kinek a döntéseit megkérdőjelezni. Az utcákon továbbra is ugyanazok a háborús emlékáruk sorakoznak a bódékban, mint korábban, mintha az idő megállt volna.

"Szent Javelin, az ukránok védelmezője"

A pólón jól látható a felirat, mellette pedig Szűz Mária áll, aki kezében páncéltörővel büszkén mutatkozik.

A Majdanon számtalan apró zászló lobog, mindegyik filccel írt névvel a hősökről, akik már nem térnek vissza. Az utcákon a plakátok a mariupoli azovi foglyok kiszabadításáért kiáltanak. Alattuk egy bécsi kék-sárga szalaggal díszített adománygyűjtő áll, aki boldogan fogadná a forintokat is, hiszen a fia külföldi valutát gyűjt, hogy támogassa a harcot.

Ukrajnában ugyan sokan dühösek Trump kijelentései miatt, de úgy tűnik, ezt nem érzik annyira vízválasztónak, mint az Európai Unióban, ahol a közvélemény jelentős részét instant sokkolták az új világrendre vonatkozó igénybejelentések.

Három éve háborús környezetben éljük mindennapjainkat. Biden talán nem is kívánta, hogy győzelmet arassunk, miközben győzelmi szimfóniát játszik. Trump legalább nyíltan kijelenti, hogy nem áll mellettünk. És mivel Putyin sosem tartja be az ígéreteit, lehet, hogy végül saját magára haragítja, ami talán arra ösztönözheti Amerikát, hogy újra mellettünk álljon.

- mondja egy férfi a kijevi belvárosban, amikor megszólítjuk.

Az ország fáradtsága szinte tapintható, hiszen három évnyi háború súlya nehezedik a vállaira. A politikai nyilatkozatok már nem képesek úgy felrázni a közvéleményt, mint korábban; az emberek inkább a tettekben keresnek reményt. A Biden-adminisztráció utolsó hónapjaiban beszerzett fegyverek még fél évig talán elegendőnek bizonyulhatnak, hiszen a hírek szerint ezekkel a készletekkel megpróbálhatják fenntartani a harcot. Azonban az üres szavak helyett a cselekvés a lényeg: egyelőre nem zárják ki annak lehetőségét sem, hogy az amerikai rakétarendszereket orosz katonai célpontok ellen is bevethetik.

Fél év, ha kedvező irányból nézzük, de ami utána következik, abba sokan inkább bele sem gondolnak. Eközben sokakban feszültség gyűlik, amikor észreveszik, hogy Trump teljesen magáévá tette a putyini retorikát. Lavrov, az orosz külügyminiszter pedig azt követeli, hogy Ukrajna mondjon le az általa kiszemelt négy megyéről – miközben ezeknek a harmada még három év elteltével is ukrán irányítás alatt áll.

Nagyon bosszantó ez a fajta retorika. Az új amerikai elnök kijelenti, hogy mindent megtenne a béke érdekében - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy együttműködik a náci eszméket hirdető megszállókkal.

"Legyetek merészek, és ne féljetek megosztani a saját történeteiteket!" – hívja fel a figyelmet Okszána, aki a frontról online csatlakozik a külföldi újságírókhoz.