Egy amerikai fiatalember hihetetlen kalandot élt át, amikor szembesült az agyevő amőbával – íme az ő különleges története.
A precíz diagnózis és a gyors beavatkozás kulcsszerepet játszott a felépülésében, amelyhez egy innovatív kísérleti gyógyszer használatát is bevonták.
- Hihetetlenül nehéz időszak volt. Újra meg kellett tanulnom a járás, az írás és az élet minden alapvető tevékenységét - idézte fel Sebastian DeLeon, egy amerikai fiatalember, aki megélte azt a megpróbáltatást, amikor az agyevő amőba megtámadta a testét. DeLeon azon kevesek közé tartozik, akik sikeresen átvészelték ezt a súlyos fertőzést. A most 24 éves férfi 2022-ben a floridai News 6 csatornának mesélt a megfertőződésének körülményeiről, a betegségéről és a közel hat éven át tartó gyógyulási folyamatáról. Az interjú során megosztotta tapasztalatait és érzéseit az ezt követő nehézségekről.
Deleon felépülése valóságos orvosi csodának számít, a naegleria fowleri parazitával való találkozást ugyanis nem nagyon szokás túlélni, ám az akkor 16 éves fiúnak mégis sikerült. Az amőba azonban hatalmas pusztítást végzett az agyában, így újra kellett tanulnia csomó dolgot.
Minden 2016-ban indult el: Deleon emlékei szerint éppen a családjával töltötte a nyarat a napfényes Floridában, Orlandóban, amikor egy hirtelen, elviselhetetlen fejfájás vette kezdetét.
Ez a fejfájás teljesen eltért a megszokottól. Olyan volt, mintha egy nehéz, sima kő nyomná a koponyám tetejét, és valaki folyamatosan erővel préselné lefelé.
DeLeon arról mesélt, hogyan tapasztalta meg a fájdalmat a kórház falai között, amikor a halálos agyevő amőba-fertőzés első jelei megjelentek. „Nem tudtam felkelni, nem tudtam mozogni, egyáltalán semmit” – idézte fel a borzalmas pillanatokat. Ekkor szülei úgy döntöttek, hogy „valami komoly baj van ezzel a fiúval, el kell vinnünk orvoshoz”. Az autóba ülve Sebastian már úgy érezte, mintha egy végtelen körforgásban ülne, ahol a világ körülötte forog. A napfény égette a szemét, és hogy egyáltalán elviselhesse az utat, napszemüveget kellett felvennie.
Amikor a fiú megérkezett a kórházba, már nyilvánvalóan az agyvelőgyulladás súlyos jeleit mutatta. A fájdalmakkal küszködő gyermek annyira érzékeny volt, hogy még a legkisebb orvosi érintést sem tudta elviselni. A sors iróniája, hogy dr. Humberto Liriano, akinek a kezei közé került, gyorsan észlelte az amőbás meningoencephalitis (PAM) elsődleges tüneteit: ezt a rendkívül ritka, de halálos betegséget a Naegleria fowleri nevű amőba okozza. A PAM különösen Floridában és Texasban gyakori, így az intenzív osztály orvosai nem voltak naivak a betegség magas halálozási arányát illetően. Az orlandói kórházban szolgálatot teljesítő Liriano doktor azonnal felismerte a helyzet súlyosságát, és sejtette, hogy komoly kihívások elé néznek.
Közölnöm kellett a családdal, hogy mondják el az utolsó búcsút Sebastiannak.
- mondta Liriano 2016-ban a riportereknek.
Az időtényező az agyevő amőbás fertőzések esetén kulcsfontosságú: minél előbb tudják megkezdeni a kezelést, annál nagyobb az esély a túlélésre. Liriano doktor szerencsére képben volt, elvégeztette a szükséges teszteket, és még a kórházba szállítás napján kiderült, mi támadta meg a fiú szervezetét.
A fertőzéssel való küzdelem érdekében az orvosok DeLeont 72 órás mesterséges kómába helyezték, miközben a testét hűteni kezdték, hogy megakadályozzák a meleg környezetet kedvelő amőba terjedését és romboló hatását az agyban. Ekkor elkezdődött a harc a parazita legyőzéséért... Az idő azonban sürgetett, és a küzdelem folytatódott a másodpercek múlásával.
A fiút kísérleti kezeléssel igyekeztek megmenteni. - DeLeon vizsgálati eredményeinek hallatán az egész kórház együtt dolgozott - mondta Liriano a CBS-nek. Felhívták tehát a Profounda Inc. orlandói székhelyű gyógyszergyártó céget, amely egy miltefozin nevű parazitaellenes szert gyárt (ott Impavido néven árulják), amelyet a gyógyszerügyi hatóság az év márciusában hagyott jóvá, igaz, nem ennek a fertőzésnek a kezelésére, hanem egy másik parazitafertőzés, a szubtrópusi térségben szintén gyakori leismániázis gyógyítására. Döbbenetes, de igaz: a gyógyszert a hívástól számított 12 percen belül a kórházba szállították.
Már a kezdetektől fogva bizakodóak voltunk, hiszen tudtuk, hogy ez volt az első eset, amikor egy beteg a tudatánál lévő állapotban kapta meg a gyógyszert - mesélte Todd McLaughlan, a gyógyszergyártó vállalat vezérigazgatója a sajtónak. (A hatóanyag egyébként már Európában is elérhető, az amerikaiak 2016-ban Németországból importálták a gyógyszert, hogy az Egyesült Államokban gyárthassák és forgalmazhassák.) McLaughlan akkor hangsúlyozta: a legfontosabb tényező a pontos diagnózis, a második pedig a gyorsaság, hogy a fertőzött beteg minél hamarabb megkaphassa a kezelést. Ahogy később kiderült, igaza volt: a sebesség DeLeon esetében döntő szerepet játszott. Ennek az volt az oka, hogy a fertőzés gyulladást és agyduzzanatot okoz, és sikerült megakadályozni az agy veszélyes felduzzadását. Egyszerűen fogalmazva: ha a koponyában a nyomás emelkedik, az agyat körülvevő csontok nem védik, hanem éppen ellenkezőleg, károsítják azt, mivel a fokozódó nyomás rongálja a szöveteket.
A kómában fekvő DeLeon megkapta a szert, a gerincűri folyadékából vett mintáit pedig naponta küldték vizsgálatra, amely hamarosan negatív eredménnyel érkezett vissza: a kezelés sikeres volt, a parazita eltűnt a fiú testéből.
DeLeon, a fiatal egyetemista, megosztotta tapasztalatait arról, hogyan került a gyilkos parazita a szervezetébe. Elmondása szerint az amőbát egy közeli tóban úszva szedte össze, amelyet gyerekkora óta "tónak" hívtak, pedig valójában inkább egy aprócska tavacska volt. "Két-három alkalommal fürödtem benne, és valószínűleg pont ekkor szedtem össze a fertőzést" - emlékezett vissza. A vízbe ugrás során nem figyelt arra, hogy eltakarja az orrát, egyszerűen belerobbant a vízbe. A floridai egyetem bűnügyi-igazságügyi szakértőjeként tanuló DeLeon azért döntött úgy, hogy nyíltan beszél tapasztalatairól, mert szeretné felhívni a figyelmet erre a komoly veszélyre, amelyről eddig meglehetősen keveset tudtak az emberek.
DeLeon gyógyulása után az őt gondozó orvosok is meghatódva emlékeztek vissza az eseményekre, s könnyek csillogtak a szemükben. A fiú édesanyja ekkor így nyilatkozott:
