Képzelj el egy szivárványszínű várost, ahol a foci nem csupán sport, hanem az élet szívverése. Itt a szenvedély és az összetartozás minden pártpolitikai vitát felülír, és az emberek közötti különbségek eltűnnek a lelátók színes forgatagában. Minden mérkőz

Az emberi képzelet szőtte világában - ha még nem tette tiszteletét Kazincbarcikán - egy zord, füsttől terhes borsodi iparváros képe bontakozik ki, ahol a levegő szennyezettsége uralkodik. Itt, a Borsodchem, a térség vegyipari óriása, füstfelhőket okád ki magából, mintha csak a múlt sötét árnyait idézné fel e nyers környezet.

Ha valaki még sohasem látogatta meg Kazincbarcikát, talán nehezen tudja elképzelni, milyen is valójában ez a város. A riporter viszont már járt itt, és tapasztalata szerint a valóság messze áll a sztereotípiáktól. A Sajókazinc és Barcika egyesülésével létrejött, körülbelül 24 ezer lakosú település hazánk egyik legélhetőbb városává nőtte ki magát. A tiszta levegő, a számos park és zöld terület, valamint a modern sportlétesítmények mind hozzájárulnak az itt élők kényelméhez. (Persze, a régi, Makovecz Imre által tervezett uszoda mostanra elhanyagolt állapotba került, mivel a fa tetőszerkezete elkorhadt, de örömmel jelenthetjük, hogy a közelmúltban újra megnyitotta kapuit.) A város levegője valóban friss és tiszta, hiszen a Borsodchem, amely már régóta a kínai kézben van, a város határain kívül működik, és hivatalosan csak vízpárát bocsát ki a kéményeiből. (Mi magunk sem tapasztaltunk semmiféle kellemetlen szagot.)

Kazincbarcika, más néven Kolorcity, egy igazán vibráló város, amely nemcsak a frissen feljutott futballklubjának ad nevet, hanem a színek és kreativitás otthonának is. Bár sokan azt hihetnék, hogy a Kolorcity mögött egy gazdag vállalat áll, a valóság ennél sokkal izgalmasabb. Szitka Péter, a város polgármestere, már 19 éve irányítja Kazincbarcikát, és alatt a lakótelepek tűzfalai igazi művészeti vásznakká váltak. Színes, fiatalos motívumokkal borítják őket, és olyan különleges részletek is találhatóak, mint a kerékpárok, amelyek szinte kilógnak az egyik épület oldalából. Csodás napsütés kísérte kéttagú riportercsapatunkat, amikor a városba érkezett, és ez csak fokozta a város üde összhatását. Az első körforgalomnál egy szemet gyönyörködtető unikornis figyel ránk, Szőke Gábor Miklós keze munkáját dicsérve. Kicsit arrébb, a következő körforgalomnál pedig egy monumentális, színpompás fémoroszlán mutatja meg foga fehérjét, szintén a tehetséges szobrász műve. Kazincbarcika igazi élményt nyújt, ahol a művészet és a kreativitás minden sarkon köszön vissza.

Nos, első pillantásra igazán vonzónak tűnik ez a Kazincbarcika.

De vajon mennyire lázba hozza a helyi közönséget a foci? Izgalommal tölti-e el a barcikaiakat, hogy 1983 és 1990 után végre harmadik próbálkozásra - hiszen az előző két alkalommal az osztályozón elbuktak - most első ízben sikerült feljutni az élvonalba? Ennek kiderítése érdekében keresünk egy olyan kocsmát, ahol valószínűleg szurkolókra bukkanunk.

A probléma csupán annyi, hogy Barcikán a kocsmák olyan ritkák, mint a fehér hollók egy napfényes reggelen.

Végre találunk egy Viktória nevű csapszéket az egyik parkban. Odabent rokonszenves szőke hölgy csapolja a Borsodit (nem, majd Drehert vagy Sopronit!), mi kocsival vagyunk, kólát kérünk. Bal kéz felől a kerek asztalnál két atyafi kortyolgatja Borsodiját, megkérdezem a hozzám közelebb ülő, őszes hajú urat, vajon tudja-e, hogy feljutott a Kolorcity az NB I-be.

Úgy bámul rám, mintha valami teljesen érthetetlen lényt látna.

Most komolyan kérdezi? Itt voltam vasárnap este Kisvárdán, és nélkülem nem szerveznek Barcika-meccset - mondja Lázár József, miközben bemutatkozunk egymásnak. - Kocsival érkeztünk, a párom volt a sofőr, aki ráadásul a kocsma tulajdonosa is, ő az a szőke hölgy a pult mögött. Kihúztuk a döntetlent, és a Vasas döntetlenjét is sikerült kiszurkolnunk. Amikor véget ért a meccs, ünnepeltünk egy kicsit, majd irány haza, háromnegyed tizenegykor már a Viktóriában ültünk.

Lázár úr mélyen belelát a dolgok mögé, és alapos elemzésbe fog a barcikai győzelem hátteréről.

"Tudja, Erős Gabi, a mi edzőnk a kulcsa annak, hogy sikerült feljutnunk - hangsúlyozza határozottan. - Ő az NB II legkiemelkedőbb edzője, és az NB I-ben is ott van a legjobbak között. Csak sajnálom, hogy úgy érzem, Révész Attila vissza fogja hozni Gabit Kisvárdára."

Érdekességként hadd említsem meg, hogy a hírek szerint a korábbi magyar válogatott szövetségi kapitány, Bernd Storck fogja irányítani a Várda csapatát.

Ezt már én is tudom, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerülni fog nekik. Gabi régebben dolgozott Várdán, de akkor még nem rendelkezett a pro licence-szel. Azóta viszont megszerezte, így most már jogszerűen ülhet le a kispadra mint vezetőedző.

Aztán még szó kerül Koszta Péter sportigazgatóról, aki Putnokon iskolaigazgató és alpolgármester, és másodállásban dolgozik Barcikán. Lázár úr szerint remek ember, NB II-es futballista volt a Borsodi Volánban, csak egy kicsit túlságosan nyers. Visszakérdezek, ez mit jelent?

Hát azt, hogy a parasztoknak mindig megmondja a frankót

- válaszolja a beszélgetőpartnerem, miközben egy hatalmas kortyot iszik a Borsodiból.

Ha csak úgy nem történik valami váratlan, ami mindent felforgat...

No de lassan négy óra van, ideje távozni a Viktóriából, kezdődik a gyermeknapi bulival egybekötött éremátadó ünnepség. A Kolorcity Aréna - agyoncsépelt fordulattal egy kis ékszerdoboz, csak éppen nem felel meg az élvonalbeli stadion kritériumainak, ezért a bajnokságot mindenképpen a Mezőkövesd pályáján kezdi a Barcika, már ami a hazai mérkőzéseit illeti. Az egyik jól értesült szurkoló úgy tudja, ez meccsenként ötmillió forintjába kerül a klubnak.

Csupán néhány lépés választ el minket attól, hogy a stadionunk elnyerje az NB I-es licencet – kezdi Sztupák Péter, a klub tulajdonos-ügyvezetője, miközben kényelmesen leülünk a kispadra. – A pályafűtés csőrendszere már a helyén van, a szemközti nagylelátó 900 néző befogadására képes, a vendégszektorban pedig 250 szurkoló fér el. Itt mögöttünk is van hely körülbelül száz nézőnek. Tényleg csak néhány dolog hiányzik már. Az őszi idényt még Mezőkövesden töltjük, de nagyon örülnénk neki, ha a tavaszi szezont már itt, a Kolorcity Arénában kezdhetnénk el.

A tulajdonos arról is beszélt, hogy korábban mindig másért küzdöttek, nem az NB I-be jutásért. Hol a kiesés ellen, hol azért, hogy az NB III-ből, mert bizony ott is jártak, visszakerüljenek a második vonalba.

Kicsit furcsa még az érzés, hogy hamarosan olyan neves csapatok ellen lépünk pályára, mint a Ferencváros, a Paks, a Puskás Akadémia vagy az Újpest – ismerte el a tulajdonos. - Ez egy teljesen új szituáció, amit még meg kell szoknunk.

Sztupák úr megosztotta, hogy kezdetben december táján kezdték el komolyan fontolóra venni a feljutás lehetőségét, ahogy a tabellára tekintettek. Eddig még az is elegendő örömöt okozott volna neki, ha csapata stabilan megőrzi a helyét a ligában, és mondjuk a tizedik pozíciót sikerülne megszerezniük.

Azért az is igaz, hogy amikor például Varga Józsi, a Debrecen egykori 34-szeres válogatott játékosa tavaly nyáron hozzánk akart igazolni, megkérdezte, ha úgy alakul, vállaljuk-e az élvonalbeli szereplést. És erre azt mondtam, ha feljutnak, én biztosítom a licencfeltételeket

„Kérlek, tedd különlegessé a szöveget!” – kérte a tulajdonos.

Sztupák úr építési vállalkozó, és már több mint egy évtizede irányítja a klub életét. Igazi lokálpatrióta, akárcsak a szintén barcikai gyökerekkel rendelkező polgármester, Szitka Péter. Szitka 2006 óta áll a város élén, kezdetben az MSZP színeiben, később pedig független politikusként folytatta munkáját.

A város mindent megtesz, amit csak a lehetőségeink engednek - mondja a polgármester, akinek a népszerűsége szinte érezhető, ahogy a szurkolók között mozog. - Tisztában vagyok vele, hogy benne van a pakliban: lehet, hogy az NB I-es szereplésünk nem lesz tartós. Talán csak egy rövid időre merülünk el az elvonal izgalmaiban, de legalább büszkén mondhatjuk, hogy pályára léptünk a Fradi, a Paks és a Puskás ellen! Nézze, itt áll mellettünk Demeter Zoltán, a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 4-es választókerületének fideszes országgyűlési képviselője, és ebben a kérdésben teljesen egyetértek vele. A sporttámogatás terén például nincs köztünk nézeteltérés.

Demeter úr, aki a közeli Bánhorváton látta meg a napvilágot, szenvedélyesen bólint, és amikor rákérdezek, egyfajta magától értetődő könnyedséggel válaszol:

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Természetesen mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy tavasszal már a Kolorcity Arénában üdvözölhessük a vendégcsapatokat. Szükséges, hogy előteremtsük a forrást a pályafűtés megvalósításához és a nézőtér kibővítéséhez!"

De menjünk tovább. A verőfényes napsütésben tele van gyerekekkel a gyep, emitt ismerős úriember adja az autogramokat, filctollal írja a nevét, a Varga Józsefet, a kölyök nadrágszárára. Hát persze, hogy Varga Józsi ő, a Debrecen egykori 34-szeres válogatott csapatkapitánya! Közben passzolgat kisfiával, csinos felesége közelről figyeli a fejleményeket.

Véleményem szerint Kazincbarcika most vált igazán futballvárossá, és sokat lendíthetne a helyi csapaton, ha otthon, a saját pályáján játszaná a hazai mérkőzéseit. Kíváncsian várom, hány szurkoló kíséri el a csapatot Mezőkövesdre - mondja a Levszki Szpartaknak, aki 16 éve a Loki színeiben szerzett legendás bombagóljával vált ismertté. - Amikor a Debrecen lemondott rólam, még úgy éreztem, hogy van bennem elég erő ahhoz, hogy megmutassam magam az NB I-ben. Dac és bizonyítási vágy élt bennem. Kérdeztem a tulajdonost, hogy ha esetleg sikerülne a feljutás, vállalná-e az NB I-es szereplést. A válasza igen volt, így hát aláírtam!

Bódi Ádám szintén volt egy darabig a Loki csapatkapitánya, ő is osztogatja az aláírásokat.

Mindenhol nagy élmény, ha feljut a csapat az NB I-be, de igen, itt mintha nagyobb durranás lenne, hiszen Barcika korábban sohasem játszott az élvonalban. És ebben a 24 ezres városban családiasabb is a hangulat - mosolyog Bódi két autogram között. - Józsi megelőzött engem, ő 2024 januárjában érkezett, én meg tavaly nyáron. De egy pillanatig sem bántam meg. Ahogy Józsi, én is feltettem a kérdést a sportigazgatónknak, vállalja-e a klub az élvonalat, és örültem, amikor igen volt a válasz.

De itt van már velünk Erős Gábor, a sikeredző, akit Budafokon ismertem meg. A 2023-2024-es szezon során ő irányította a BVMTE-t, és már akkor is lenyűgözött a szakmai tudásával.

Január és február táján kezdett körvonalazódni bennünk, hogy talán valóban megvan a lehetőségünk az NB I - re, töpreng a szakember. A Barcika egy tapasztalt csapat, tele van vezéregyéniségekkel: Bódi Ádám és Varga József a Lokiban voltak csapatkapitányok, Lucas a Kisvárdában játszott, míg Polgár Kristóf a Diósgyőr színeiben szerepelt. Emellett fiatal helyi tehetségeink is vannak, ami igazán kedvező összetételt eredményez. Vasárnap a Kisvárda-Vasas-Honvéd mérkőzést figyeltük, és amikor a Várda kiegyenlített, izgalmasra fordult a végjáték; szerencsére a dolgok végül kedvezően alakultak számunkra.

A végére érve megpróbálom kifaggatni Erőst a Kolorcity edzői pozíciójáról, de csupán annyit sikerül kicsikarni tőle, hogy élvezi itt a munkát.

A héten találkozunk a vezetőkkel, és úgy érzem, most fog eldőlni a jövőm.

Természetesen, itt van egy egyedi változat: - Kérlek, fejezd ki magad saját szavaiddal!

Lucast Kisvárdáról ismerem, a brazil származású sportoló már 18 éve él hazánkban. Olyan folyékonyan beszéli a magyar nyelvet, mint bárki a barcikai utcákon. Felesége magyar, és együtt három gyermek édes szülei, akik a család összetartó erejét képviselik.

Tavaly nyáron igazoltam ide, amikor régi kisvárdai barátom, Erős Gabi lett az edző. Eleinte csak a bennmaradás volt a cél, de ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre jobban összeállt a csapat, és elkezdtünk bízni a feljutásban. Óriási élmény ez, hogy először van NB I-es csapata a városnak. Ez új, meg kell szokni nekünk és a szurkolóknak is

- jelzi a rutinos játékos.

A helyszíni műsorközlő máris bejelenti, hogy következik a bajnoki ezüstérmek ünnepélyes átadása. Vámos Tibor, az MLSZ versenyigazgatója lép a színpadra, hogy a játékosoknak és a szakmai stáb tagjainak nyakába akassza a jól megérdemelt medálokat. Ezt követően elérkezik az elmaradhatatlan pillanat: a dobogós ünnepi fotózás. Mindenki kezében ott ragyog a hatalmas ólomkristály vázá, rajta az "NB I" felirattal, a fényképezőgépek pedig serényen kattognak, megörökítve ezt az emlékezetes eseményt.

Mostantól hivatalosan is rögzítettük, hogy Kazincbarcika negyvenegyedik városként csatlakozott a labdarúgó NB I rangos térképéhez.