Elhunyt Ferenc pápa - A katolikus egyház egy új fejezethez érkezett A világot sokkolta a hír, hogy Ferenc pápa eltávozott az élők sorából, ezzel lezárva egy fontos korszakot a katolikus egyház történetében. Az argentin származású egyházfő nem csupán vall

88 éves korában életét vesztette Ferenc pápa, aki 12 éven keresztül volt a római katolikus egyház feje. A Vatikán videónyilatkozatban közölte a gyászhírt. Ferenc pápa február eleje óta súlyos beteg volt, kétoldali tüdőgyulladással és ennek komplikációval küzödött.

Ma, 2025. 04. 21-én elhunyt Jorge Mario Bergolio, vagyis Ferenc pápa. A 266. pápát 2013 márciusában választotta meg a vatikáni konklávé a római katolikus egyház vezetőjévé, személye sok tekintetben a legelső volt a hitközösség életében. Ő volt az első, aki az amerikai kontinensről, és a déli féltekéről érkezett, valamint az első jezsuita pápa. Közel

1300 év után lett az első nem európai katolikus egyházfő, utoljára a mai Szíria területéről származó III. Gergely volt ilyen.

A puritán életmódot követő egyházi vezető 1936. december 17-én született Buenos Airesben, az argentin fővárosban. Felmenői Olaszországból, az északnyugati Piemontból származtak, apja könyvelőként, míg anyja háztartásbeliként dolgozott és nevelte az öt gyermeküket, köztük az elsőszülött Jorgét. Sokáig nem volt egyértelmű, hogy a fiú az egyházi pályát fogja választani, ugyanis vegyésztechnikusi képesítést szerzett, valamint fiatalként több különböző munkát vállalt. Volt portás, takarító, de még kidobóember is ebben az időszakban. Az 1950-es években végül a papi hivatás mellett döntött, majd 1958-ban meg is kezdte a noviciátust (a jezsuitáknál ez amolyan "próbaidőt" jelent).

Tanulmányait a szomszédos Chilében kezdte, majd Argentínában folytatta, ahol filozófiából szerzett diplomát a jezsuiták San Miguel-i Szent József Főiskoláján. 1969. december 13-án, néhány nappal a 33. születésnapja előtt, pappá szentelték, ami karrierjének új, dinamikus szakaszát indította el. Argentínában számos katolikus oktatási intézményben kulcsszerepet játszott, és 1973-ban örökfogadalmat tett a jezsuiták rendjében. Ugyanebben az évben provinciálissá nevezték ki, ami újabb felelősséget hozott számára. 1976-ban azonban a dél-amerikai országban szélsőjobboldali puccs zajlott, amely nemcsak a politikai életet, hanem az egyházat is súlyosan érintette, sokan üldöztetéseket szenvedtek el.

Egy figyelemre méltó esemény történt Bergoglio pápa vezetése alatt, amikor egy argentin nyomornegyedben szolgáló magyar származású Jálics Ferencet is elrabolták a hatóságok.

Az ügy nagy port kavart, ugyanis a vádak szerint a későbbi pápa nem tett meg mindent, hogy a fél évig nyomorúságos körülmények között tartott papot kiengedjék. Később Buenos Airesben közösen tartottak szentmisét, amikor egy öleléssel jelképesen lezárták az ügyet. Ferenc a katonai junta idején elkövetett bűnök miatt is bocsánatot kért a katolikus egyház nevében, kifejezve, hogy nem tudták megvédeni az embereket a kormány atrocitásaitól.

A jezsuita rend argentin tartományfőnöki megbízatása 1979-ben zárult le, ezt követően San Miguel szemináriumának rektori posztján tevékenykedett, miközben plébánosi feladatokat is ellátott. Pályafutása során Európát is bejárta, ahol Németországban dolgozott doktori disszertációján, de végül nem tudta befejezni a munkáját, mivel a jezsuiták hazahívták. Később Argentína középső részén, Córdoba városában vállalt lelki vezetői szerepet. Az ő életében a következő jelentős mérföldkő 1992-ben következett be, amikor püspökké szentelték. 1998-ban Buenos Aires érsekeként folytatta pályafutását, majd II. János Pál pápa 2001-ben bíborossá nevezte ki. A hírek szerint gyorsan az egyik legesélyesebb pápajelöltté vált a konklávéban, 2005-ben már számos szavazatot kapott, ám végül nem őt választották meg.

A várva várt pillanat végül 2013. március 13-án érkezett el, amikor is az ötödik körben a katolikus egyház vezetőjévé választották.

Már az első napon számos intézkedést hozott, több pozícióra nevezett ki embereket, és megerősítette több egyházfő helyzetét. Azonban a hivatalos szolgálata csupán a megválasztását követő hatodik napon, március 19-én vette kezdetét az ünnepélyes beiktatásával. Ez a ceremónia nem csupán a szokásos események sorát követte, hanem különleges jelentőséggel bírt, hiszen az 1054-es keresztény egyházszakadás óta először vett részt rajta a konstantinápolyi pátriárka, I. Bartholomaiosz (Bertalan) is. 2013-ban a Time magazin az év emberének választotta, ami tovább növelte népszerűségét. Nevét Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta, akinek tanításaiban sok hasonlóságot fedezett fel. Ilyen például az egyszerű életvitele, amelyet a népe szegénysége indokolt. Annak ellenére, hogy folyamatosan emelkedett az egyházi ranglétrán, még mindig egy szerény lakásban élt, és saját magának főzött. Az önmegtartóztatás eszméjét nemcsak saját életében, hanem beosztottjai számára is hirdette, papjainak javasolta, hogy kövessék az ő példáját. Kiemelt figyelmet fordított a társadalmi igazságosságra is, különösen Argentínában, ahol a 2001-es gazdasági válság idején gondolatai széleskörű figyelmet keltettek.

Nézetei és döntései több alkalommal is élénk vitákat generáltak az egyházon belül. Számos kérdésben a hagyományos konzervatív álláspontokat képviselte, így határozottan elutasította az abortuszt és az eutanáziát. Ugyanakkor tett lépéseket a homoszexuális közösség irányába, habár a zárt ajtók mögötti nyilatkozatai nem mindig ezt tükrözték. Fő üzenetét a szegények és elesettek melletti kiállás határozta meg; gyakran emelte fel a szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen. Megosztó volt, hogy rendszeresen szót emelt a menekültek befogadása mellett, ami különböző politikai pártok körében ellenérzéseket váltott ki. Kijelentéseiben azonban hangsúlyozta, hogy a terrorizmus minden formáját elítéli, ezért az oltalmat kérő menekültek közül ezeket az embereket ki kell szűrni. 2016-ban 12 szír menekültet fogadott be a Vatikánba, akik Leszbosz szigetén rekedtek, ezzel is kifejezve humanitárius elköteleződését.

Rendszeresen kifejezte álláspontját az orosz-ukrán háború ügyében, határozottan támogatta Ukrajnát, és sürgette a felek közötti konfliktus megszüntetését.

Törekvése, hogy eredményre jusson, sajnos nem hozott gyümölcsöt, annak ellenére, hogy a Vatikán képviselői Moszkvába is ellátogattak az ügy támogatására. A konfliktus kezdete óta újra és újra felmerült a pletyka, miszerint a Szentszék vezetője esetleg ellátogatna a kelet-európai országba, de ez végül nem valósult meg. A háború kapcsán többször is hangot adott a fegyveripar ellen érzett ellenérzésének, a szektort pedig a "világ legnagyobb csapásaként" jellemezte.

A katolikus egyház vezetőjeként is kerülte a fényűzést, gyakran járt tömegközlekedéssel, valamint repülőútjai során is a turistaosztályon foglalt helyet. Nem használja a fényűző pápai lakosztályt, helyette inkább a jóval szerényebb Szent Márta-vendégházban élt. 2015-ban a Castel Gandolfó-i nyári rezidenciáját megnyitotta a nagyközönség előtt, amely azóta is múzeumként szolgál, bár egyes szárnyai továbbra is a Vatikán első emberének van fenntartva. Gyakorta nehezítette meg az őt védő testőrség munkáját, mivel szeretett személyesen találkozni a hívekkel.

Ferenc egyedülálló helyzetben volt, hiszen hivatali idejének jelentős részét úgy töltötte, hogy közben a világ legnagyobb egyházának előző vezetője, Joseph Aloisius Ratzinger, még mindig életben volt. Az 1927-ben született Ratzinger 2013-ban, nyolc évnyi pápai szolgálat után, rendkívüli döntést hozott, amikor lemondott a trónjáról, és emeritus pápaként folytatta életét haláláig. Kettejük sorsa szoros kapcsolatban állt egymással, hiszen a német származású elődét a 21. század egyik legmeghatározóbb teológusaként tisztelték, és gondolatai mély hatást gyakoroltak Ferenc pápai vezetésére is.

A "két pápa" időszaka végül 2022 decemberében ért véget, amikor is elhunyt XVI. Benedek, aki hosszú ideje már visszavonultan élte mindennapjait.

A katolikus egyház Ferenc pápa irányítása alatt is számos botrányt élt meg, különösen a kiskorúakkal szembeni szexuális visszaélések kapcsán, amelyek a katolikus vezetők körében visszatérő vádaknak számítanak. Ezek a vádak azonban alig érintették a pápa tekintélyét. Ferenc pápa rendkívüli tiszteletnek örvendett, köszönhetően intellektusának és közvetlen stílusának, amely a nehéz ügyek ellenére is megmaradt. Ő maga többször hangsúlyozta, hogy az ilyen problémákat nem szabad eltussolni, és sürgette a nyílt párbeszédet más vallásokkal, különösen az iszlámmal. Számos alkalommal tett gesztusokat az iszlám hívei felé, például a Koránt a béke könyvének nevezte, arab országokba látogatott, és fontos vallási vezetőkkel is találkozott, ezzel is erősítve a vallások közötti kapcsolatokat.

2025 februárjában a 88 esztendős egyházfőt kétoldali tüdőgyulladással diagnosztizálták. Bár a Vatikán hivatalosan még nem erősítette meg a hírt, valószínű, hogy Ferenc pápa halála ennek a betegségnek a szövődményei következtében következett be.

Az argentin clérikus különösen kritikus helyzetbe került, miután fiatal korában életmentő műtét révén eltávolították a jobb tüdőlebenyének egy részét. Az egészségi állapotáról terjedő pletykák egybeestek azokkal a gondolatokkal, amelyek arról szóltak, hogy Ferenc esetleg már nem fog felépülni. Ez a helyzet alapvető változásokat hozhat a katolikus közösség és a világ számára, hiszen egy új pápa megválasztásának folyamata is megkezdődhet. Halála esetén a katolikus egyház egyik legrégebbi és legprecízebb mechanizmusa lép életbe, amely szigorú rendet követ a következő vezető kiválasztásában.

Bergoglio holttestét az Apostoli Palotába szállítják, ahol a camerlengo, azaz a főkamarás bíboros, hivatalosan is megállapítja és bejelenti a pápa halálát, miután háromszor hangosan kimondta nevét. A 20. században már a halott orvosi vizsgálata is kötelezővé vált, aki azonnal közli az eredményeket a jelenlévő egyházi képviselővel. Miután megerősítést nyer a pápa halála, a camerlengo összetöri a pápai halászgyűrűt, majd lepecsételi az egyházfő magánlakosztályát. Ezt követően értesíti a Bíborosi Kollégiumot, majd a médiát is. Az eseményeket követően kezdetét veszi a novendiali, azaz a kilencnapos gyászidőszak, amely lehetőséget biztosít a katolikus bíborosok számára, hogy a világ minden tájáról a Vatikánba érkezzenek, és együtt gyászoljanak a vezetőjükért.

A pápák temetése hagyományosan három egymásba helyezett koporsóban történik, melyek tölgyfából, ciprusból és ólomból készülnek. Ferenc azonban e hagyományt megreformálta, és azt kérte, hogy egy egyszerű, cinkkel bélelt fakoporsóban helyezzék végső nyughelyére. Emellett más szertartási elemeket is megváltoztatott: nem kívánja, hogy a hívek megtekintsék holttestét a katafalkon, de a látogatók számára nyitva áll a lehetőség, hogy láthassák a nyitott koporsót. Bár nem megszokott, hogy egy pápát a Vatikán falain kívül temessenek el, Bergoglio már korábban is kifejezte ezt az óhaját, és rendelkezett arról, hogy a Szent Péter Bazilika helyett a római Szent Mária Bazilikában (Santa Maria Maggiore) találjon végső nyugalomra. Az egyszerűsített szertartás jól illeszkedik a modernizálódó egyházi hagyományokhoz, hiszen a II. vatikáni zsinat (1962-65) óta a pápákat már nem pápai miseruhában temetik el, hanem püspöki miseruhában.

Ferenc pápa elhunytával a Vatikán vezetését ideiglenesen a camerlengo veszi át. Ez az időszak, amelyet sedis vacante, azaz üres Szentszék időszakának nevezünk, különleges kihívások elé állítja az egyházat. A camerlengo feladatai közé tartozik az Apostoli Kamara irányítása, a bíborosi gyűlések időpontjának megszervezése, a pápa temetésének lebonyolítása, valamint az új pápa megválasztásáról döntő konklávé előkészítése és felügyelete. Bár a bíborosok kollégiuma felelős a legfontosabb döntések meghozataláért, az új pápa megválasztásáig nem hozhatnak jelentős döntéseket, így a camerlengo szerepe különösen fontos ebben az átmeneti időszakban. A folyamat során a szentség és a hagyományok tisztelete mellett kell navigálniuk, miközben a katolikus közösség figyelme az új vezető kinevezésére összpontosul.

Ferencet végső nyughelyére kísérik, ezt követően pedig néhány héttel később a Sixtus-kápolna falai között gyűlik össze a Bíborosi Kollégium, hogy megválassza az új pápát.

A 120 tagú testület kétharmados többséggel választja meg az új egyházi vezetőt, és ez a folyamat naponta akár négyszer is megismételhető. Az eredmények titkosak maradnak a külvilág számára, ám a nagyközönség egy kémény révén értesülhet a belső eseményekről: ha fekete füst száll fel, az a szavazás kudarcát jelzi, míg a fehér füst azt mutatja, hogy sikerült megválasztani az új pápát.

Szent Péter, más néven Péter apostol, a keresztény hagyomány szerint az első pápa volt, akit Jézus Krisztus saját akaratából nevezett ki. Azóta minden katolikus vezető őt tekinti példaképének, mivel a hívők őt az Isten fiának földi képviselőjeként tisztelik. Ferenc pápa halála után a 267. pápai választás elé nézünk, és jelenleg két olasz, Angelo Scola és Tarcisio Bertone tűnik a legvalószínűbb jelöltnek a pozíció betöltésére.