Erzsébet ma felfedi előttünk, milyen csodákkal teli tél vár ránk | Sokszínű vidék
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepét 1670-ben vették föl a római naptárba temetésének napjára, november 19-ére.
Árpád-házi Szent Erzsébet, a katolikus egyház egyik legkiemelkedőbb női alakja, a szegények elkötelezett támogatójaként vált ismertté. Folyamatosan harcolt a rászorulókért, és bár anyósa többször is számon kérte rajta, hogy miért osztogatja a hercegség vagyonát, Erzsébet szívében a szegények iránti szeretet volt a legfontosabb. Bizonyosan szívesen tette volna ezt még többször is, ha csak lehetősége adódott volna rá.
Első gyermekének érkezése után létrehozott egy menedékhelyet, amely az árva gyerekek számára nyújtott otthont és támogatást. Második gyermeke születését követően pedig hálából megnyitott egy 28 ágyas kórházat, ahol aktívan részt vett a betegápolásban, ezzel is kifejezve elkötelezettségét és szeretetét a rászorulók iránt.
Árpád-házi Szent Erzsébetet gyakran megjelenítik egy korsóval a kezében, ami szimbolizálja az ő nagylelkűségét, hiszen ezzel a szegényeknek nyújtott ivóvizet. Ezen kívül gyakran találkozhatunk pálmaággal is a képein, amely a halál felett aratott győzelem szimbóluma.
A népi hagyományok szerint, ha "Erzsébet meglengeti a pendelyét, karácsonykor havazásra számíthatunk", hiszen "Szent Erzsébet napja a tél hatalmát formálja".
A gazdák hite szerint, ha ezen a napon esőcseppek hullanak az égből, akkor nyugodtan hátradőlhetnek a téli hónapokkal kapcsolatban. Azt tartották, hogy ilyenkor a tél enyhe és fagymentes lesz, így nem kell tartaniuk a zord hidegtől és a zúzmarától.
A földművesek életében a nap kulcsszerepet játszott: ez volt az a határidő, ameddig el kellett végezniük az őszi búza vetését, és el kellett terelniük az állatokat a legelőkről. Az időjárás és a napszakok figyelemmel kísérése elengedhetetlen volt a sikeres munkához és a termés biztosításához.
Erzsébet és Katalin, a tél hírnökei, mindig hópihéket hoznak magukkal, míg a szófogadatlan barmokat a jászolhoz láncolják.
Ezzel a kifejezéssel buzdították egymást a parasztemberek november 19-én, hogy összefogjanak és kitartsanak.
Régi időkben a fiatalok is nagyon várták az Erzsébet napot, mivel több helyen ekkor zajlottak a várkörjáró játékok, amelyek alkalmával a fiúk-lányok kérdő-felelgetős dalszövegek éneklésével múlatták az időt.
