Ez nem csupán klímahiszti, hanem a klímakatasztrófa miatti gyász – így formálódik a közösségi tudatosság és az összefogás. Az emberek egyre inkább felismerik, hogy nem csupán a jövőnkről van szó, hanem a mostani generációk életéről is. A környezeti válság
A világvége, polikrízis és a nagy felbomlás fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni, de a mélyalkalmazkodás mozgalom nézőpontjából mindezek egy közös célt szolgálnak: az emberiség elkerülhetetlen sorsát. E mozgalom alapja, hogy a globális kihívásokra – mint a klímaváltozás, gazdasági instabilitás és társadalmi feszültségek – a társadalomnak mélyreható alkalmazkodással kell reagálnia. De ki is áll a mozgalom mögött, és milyen módon dolgozzák fel az ezzel járó szorongást? A mélyalkalmazkodás mozgalom tagjai gyakran olyan emberek, akik tudatában vannak a környezeti és társadalmi válságok súlyosságának, és akik aktívan keresik a megoldásokat. A közösség tagjai között találhatók aktivisták, tudósok, művészek és egyszerű állampolgárok, akik mind különböző módokon próbálnak hozzájárulni a változásokhoz. A mentális terheket sokszor közösségi beszélgetések, művészeti kifejezések vagy önsegítő csoportok révén dolgozzák fel, amelyek lehetőséget adnak a tapasztalatok megosztására és a félelmek kifejezésére. A politikai színtér viszonya ehhez a mozgalomhoz vegyes. Míg egyes politikai irányzatok támogatják a mélyalkalmazkodás eszméjét, mások elutasítják vagy figyelmen kívül hagyják. A helyi és nemzeti politikai diskurzusban a téma gyakran polarizált, ami tovább növeli a mozgalom iránti érdeklődést. A mozgalom nemzetközi jellege ellenére a legnagyobb népszerűségnek éppen hazánkban örvend. Ennek oka több tényezőre vezethető vissza: a helyi közösségek erős szolidaritása, a történelmi tapasztalatok és a kulturális háttér, amely elősegíti a közös cselekvést. Az emberek itt érzik, hogy a globális problémákra helyi válaszokat kereshetnek, és ezzel egyfajta identitást is formálnak a válság közepette. A mélyalkalmazkodás mozgalom tehát nem csupán egy válasz a világ kihívásaira, hanem egy újfajta közösségi élmény és identitás is, amely a jövő felé vezető utat keresi.
Amikor először szembesültem azzal a gondolattal, hogy a civilizációnk talán a végéhez közeledik, eluralkodott rajtam a szorongás, és sokáig álmatlan éjszakákat töltöttem el. De ahogy telt az idő, túljutottam ezen a mélyponton – végül is az ember képes alkalmazkodni a legnehezebb helyzetekhez. Egy idő után már nem is bántott annyira ez a gondolat. Különben is, úgy tűnik, minden a megszokott kerékvágásban halad: folyik a víz a csapból, a telefonon bárkit elérhetek, és a boltban mindig ott vár a banán. Ma is úgy indulok vásárolni, hogy most minden lehetőségem megvan, de mélyen legbelül tudom, hogy ez bármikor megváltozhat. Ezzel a tudattal élem a mindennapjaimat, figyelve a pillanatokra és a kis örömökre, amik még elérhetők.
Horváth-Szováti György, aki eredetileg mérnökként dolgozott, megosztja tapasztalatait: 2020-ban felfedezte a Deep Adaptation Hungary - Készülj & Alkalmazkodj elnevezésű Facebook-csoportot. Az érzelmi mélypontot, amelyet hosszú idővel korábban élt át, 2006-2007 környékén tapasztalta, amikor először hallott arról, hogy ha a dolgok így folytatódnak, az emberiség súlyos válságokkal nézhet szembe.
Amikor először találkoztam a mélyalkalmazkodás csoporttal, szinte megkönnyebbültem, hogy nem valamilyen patológiás állapotba kerültem. Rájöttem, hogy ez a téma másokat is ugyanúgy foglalkoztat, mint engem. A mélyalkalmazkodás lényege a külső és belső utak felfedezése. A külső megközelítés magában foglalja például a vidéki életformát, a tartalékok felhalmozását vagy a prepper életstílust. Ezzel szemben a belső megközelítés egyfajta szellemi és lelki fejlődést jelent. A kettő nem zárja ki egymást, hanem inkább kiegészítik egymást. Fontos, hogy olyan emberekkel működjünk együtt, akik segíthetnek enyhíteni a külső környezet kihívásainak káros hatásait – fogalmazott Horváth-Szováti György, aki létrehozta a soproni mélyalkalmazkodó csoportot, amely körülbelül harminc tagot számlál. Az utóbbi időszakban magánéleti okok miatt egy lépést hátrébb lépett, de bizakodva tekint a jövőre, mivel szeretné, ha a közösség újra aktív lenne. Úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy a tagok időről időre megoszthassák egymással gondolataikat és akár vetőmagokat is cserélhessenek.
De mi is az a mélyalkalmazkodás, mik a főbb állításai, és hogyan honosodott meg Magyarországon is?
A mozgalom kezdete 2018-ra nyúlik vissza, amikor Jem Bendell, a Cumbria Egyetem fenntartható vezetés professzora, egy figyelemre méltó tanulmányt publikált. Ebben az írásban Bendell radikálisan eltért a fenntarthatósággal foglalkozó kutatók és zöld aktivisták hagyományos nézőpontjától, amely azt hangsúlyozta, hogy az emberiség előtt álló ökológiai válság – különösen az éghajlatváltozás – sürgős beavatkozással még megoldható.
A professzor véleménye szerint az emberi cselekedetek következtében felmerülő számtalan kedvezőtlen környezeti változás megállíthatatlanul halad előre, és végső soron egy civilizációs válsághoz fog vezetni. Ráadásul, ami még aggasztóbb, hogy ez a fokozatos összeomlás már megkezdődött, és a globális ipari társadalom napjai meg vannak számolva.
A tanulmány elsődlegesen a Sustainability, Accounting, Management and Policy Journal című tudományos folyóiratban lett volna publikálva, azonban végül nem kapta meg a szükséges elfogadást. Ennek következtében Bendell úgy döntött, hogy az írást az egyetem hivatalos weboldalán tette közzé.
Bár a tudományos közösség egyes tagjai éles kritikáikat fogalmazták meg a dolgozattal kapcsolatban, a professzor munkássága mégis sok hívet vonzott. Noha az összeomlás elkerülhetetlensége számukra nyilvánvaló, mégsem ülnek tétlenül a világvégét várva. Az általuk preferált cselekvési irányvonal négy alapvető fogalomra épül:
De vajon hogyan mutatkozna meg egy ilyen összeomlás a valóságban?
