Ma van itt az ideje, hogy eltüntessük a karácsonyfát! Az ünnepek után a fa nem csupán a díszítettsége miatt vonzza a figyelmet, hanem a mögötte álló emlékek és hagyományok miatt is. Azonban elérkezett az idő, hogy búcsút mondjunk ennek a szép időszaknak,

A régi időkben, január hatodikához számos különleges néphagyomány fűződött, melyek a tél varázslatos világát idézték meg.

A nyugati kereszténységben január 6. vízkereszt, avagy a háromkirályok, másképpen a napkeleti bölcsek ünnepe, a katolikus egyház egyik legfontosabb eseménye. Mivel a negyedik századtól Jézus születésének ünnepe, a karácsony keleten és nyugaton is elkülönült az epifániától (az újra eljöveteltől). A vízkereszt azóta több jelentést hordoz: a napkeleti bölcsek eljövetelét, valamint Jézus megkereszteltetését.

Vízkereszt: A karácsony ünnepi időszakának záróakkordja. Ekkor a fények és díszek még mindig csillognak, de már a következő év reményei és ígéretei lebegnek a levegőben. Ez a nap nem csupán a karácsony búcsúztatása, hanem a három királyok érkezésének ünneplése is, amikor a nap fénye és a szeretet összefonódik, hogy új kezdeteket hozzon. A hagyományok szerint ilyenkor az emberek együtt ünnepelnek, megosztva az élményeket és a jókívánságokat, összekapcsolva a múltat és a jövőt.

A vízkereszt vagy más néven epifánia a különböző vallásokban a karácsonyi ünnepkör végét jelenti. Van, ahol ez a nap a háromkirályok, avagy a napkeleti bölcsek érkezésének ünnepe. A hagyomány szerint Caspar, Melchior, Balthasar - azaz Gáspár, Menyhért, Boldizsár - ezen a napon lelt rá a kisdedre Betlehemben. A vízkereszt második evangéliumi értelmezése szerint ekkor keresztelte meg Keresztelő Szent János a 30 éves Jézust a Jordán folyóban. Végül pedig a Biblia szerint ezen a napon volt a kánai menyegző, amikor Jézus először tett csodát: borrá változtatta a vizet.

Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt ünnepe vált a szentelések különleges napjává. Ezen a napon a katolikus egyház a víz és a tömjén szentelésével tisztelgett, ami az elnevezés alapjául szolgált. A vízkereszt idején elterjedt gyakorlat volt, hogy a hívek hazavitték a szenteltvizet, amelyet gyógyító erővel ruháztak fel. A szentelt víz nemcsak a betegségek ellen szolgált, hanem hintették azt a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, sőt, a halottak koporsójára is, hogy védelmet és áldást nyújtson. A megmaradt szenteltvizet üvegben vagy nagy korsóban tárolták, egészen a következő vízkeresztig, amikor is azt a kútba öntötték, hogy a forrás vize megőrizze tisztaságát és frissességét.

A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a C M B betűket, amely az alábbi latin mondat rövidítése: Christus mansionem benedicat, azaz Krisztus áldja meg e hajlékot. Ebből a rövidítésből származik a néphagyományban a háromkirályok neve is.

A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

És hogy miért pont ekkor?

A hagyomány szerint azért, hogy a meghitt és szeretetteljes ünnepi időszakot felváltsa a mulatság, azaz a farsang, ami nem csak az újévet ünnepli, de el is köszön az óévtől. Így, ha a fa lebontását később kezdjük meg, akkor balszerencsével teli év elé nézünk.

Egyes helyeken a karácsonyfa egészen február 2-ig, Gyertyaszentelő ünnepéig díszeleg. Vízkereszt tehát nem csupán az ünnepi időszak végét jelzi, hanem egyúttal a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdetét is. Ennek a szakasznak a hossza változhat, mivel a nagyböjt kezdetét meghatározó hamvazószerda időpontjától függ.

A Fortepan karácsonyi időutazásán láttunk egy 1906-ban állított műfenyőt és többek között azt is megnézhetjük, hogy mi került az ünnepi asztalra 1977-ben.