Mesés reggelre ébredtek a magyar nyugdíjasok.

Február 12-e örömteli eseménnyel köszönti a nyugdíjasokat: ezen a napon kezdődik meg a 13. havi nyugdíjjal kiegészített juttatások kifizetése az Államkincstár által. Az átlagnyugdíjjal rendelkezők a megszokott nyugdíjuk mellett közel félmillió forintot vehetnek át. E jeles alkalom kapcsán érdemes alaposan megvizsgálni, milyen összegeket fordított a költségvetés 2021 óta ennek a támogatásnak a biztosítására, hogyan javítja ez a juttatás az idősek anyagi helyzetét, és miként áll a 13. havi nyugdíj jövője, amelyet sokan már átalakításra várnak.

A nyugdíjtörvény alapján a 13. havi nyugdíjra azok a személyek jogosultak, akik a tárgyévet megelőző évben (jelen esetben 2024) legalább egy napig, valamint a tárgyév februárjában (2025) nyugellátásban vagy egyéb nyugdíjszerű juttatásban részesülnek.

A kedvezményezettek száma közel 2,5 millióra tehető, és a 13. havi juttatás mértéke minden jogosult számára a saját aktuális juttatásának összegével azonos. Ez azt jelenti, hogy ha valakinek a nyugdíja 200 ezer forint, akkor pluszban ugyanekkora, 200 ezer forintos 13. havi juttatásban részesül. Hasonlóképpen, aki 500 ezer forintot kap havonta nyugdíjként, annak 500 ezer forintnyi extra juttatás is jár.

A kormány bejelentése szerint idén 536 milliárd forintba kerül a 13. havi juttatás, ebből a költségvetési törvény 487,08 milliárd forintot rendel a 13. havi nyugdíjra, a fennmaradó összeg a nyugdíjszerű ellátásokban részesülők 13. havi juttatására megy el. A Nyugdíjbiztosítási Alap tervezett idei kiadása 6554,69 milliárd forint, ennek kb. 7,4%-át teszi ki a 13. havi nyugdíj. Ha a nyugdíjakon túl figyelembe veszünk minden további nyugdíjszerű ellátást is, akkor Magyarország idén 7200 milliárd forintot költ az ellátásokra.

A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése óta - az idei összeget is beleszámítva - már több mint 1800 milliárd forintot költött a kormány erre a juttatásra.

Ez a juttatás évente körülbelül 900 ezer forintnyi extra bevételt jelent egy nyugdíjas számára, amennyiben az illető részesült a támogatásban mind az 5 alkalommal. Ha figyelembe vesszük a további nyugdíjszerű ellátásokat is, akkor az elmúlt öt évben erre a célra összesen körülbelül 2000 milliárd forintot költöttek.

Bár a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) még nem hozta nyilvánosságra a 2025. januári átlagnyugdíjat, a legutóbbi kormányinfón elhangzott, hogy az idei év elején az átlagos öregségi nyugdíj 242 300 forint volt. Ez a szám körülbelül 3,4%-kal magasabb a decemberi átlagnyugdíjnál, amit elsősorban a januári 3,2%-os nyugdíjemelés indokol. Ennek alapján becsléseink szerint a nyugdíjasok februárban átlagosan 485 ezer forintos támogatást várhatnak az Államkincstártól. Ezt az összeget Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is megerősítette a hétfői Facebook-videójában.

A Portfolio legfrissebb becslése alapján a mediánnyugdíj jelenlegi összege 214 ezer forint körüli. Ennek megfelelően a mediánnyugdíjasok átlagosan ennek a dupláját, körülbelül 428 ezer forintot vehetnek fel havonta.

A tizenharmadik havi juttatás nem csupán egy egyszerű bérkiegészítés, hanem egy igazi kalandregény, amelynek lapjait az elmúlt évtizedek eseményei írták tele. Fiatalabb olvasóink számára izgalmas lehet visszatekinteni erre a történetre, hiszen sok változás és fordulat övezte ezt a különleges juttatást.

Megjegyzendő, hogy a fájdalmas 2009-es döntés ellensúlyozására létrejött a nyugdíjprémium intézménye, amely egy egyszeri juttatást tesz lehetővé a nyugdíjasok számára, feltéve, hogy az adott évi gazdasági növekedés meghaladja a 3,5%-os küszöbértéket. Érdekesség, hogy a 13. havi nyugdíj azóta visszatért, a kormány viszont a nyugdíjprémiumot is megtartotta, így jelenleg mindkét juttatásban részesülhetnek a nyugdíjasok.

A 13. havi nyugdíj visszaépítése kétségtelenül jelentős jövedelemnövekményt hozott a nyugdíjasok számára. Az inflációkövető nyugdíjemelés pedig garantálja a 13. havi juttatás értékállóságát is, kivéve az olyan balszerencsés éveket, amikor a kormány még év vége felé is alulbecsüli az inflációt, így a nyugdíjkorrekciókkal együtt számított nyugdíjemelések sem fedezik az áremelkedést. Például 2022-ben több részletben összesen 14% nyugdíjemelés érkezett, de az éves átlagos nyugdíjas infláció 15,2% volt.

2023-ban a nyugdíjak terén figyelemre méltó változás történt, hiszen a nyugdíjemelés mértéke (18,6%) meghaladta az inflációt, amely 18,3%-ra rúgott. Ez a lépés már önmagában is pozitív jelzés volt a nyugdíjasok számára. 2024-re pedig még kedvezőbb helyzet alakult ki, hiszen a nyugdíjak reálértéke 6%-os emelkedést mutatott, miközben a nyugdíjas infláció csupán 3,7%-ra tehető. Ez egyértelmű jele annak, hogy a nyugdíjasok anyagi helyzete tovább javult.

Mindezek ellenére 2012 óta a nyugdíjkiadások GDP-arányos értéke erős csökkenést produkált.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a 2012-es csúcsponton a kormány a GDP 11,6%-át fordította nyugdíjakra és hasonló ellátásokra. Ezzel szemben 2022-re a nyugdíjakra szánt arány drasztikusan csökkent, mindössze 8,0%-ra esett vissza. 2023-ban azonban már látható egy kis növekedés, hiszen az ellátottak a GDP 8,4%-ának megfelelő támogatásban részesültek.

A fentiek fényében a 13. havi nyugdíj jövője betonbiztosnak tűnik. Egyrészt a szokásos közgazdaságtani jelenségnek megfelelően egy ilyen juttatás nagyon erősen beépül az érintettek várakozásaiba, már csak ezért is veszélyes lenne az átalakítása, pláne a 2009-es döntéshez hasonló újbóli felfüggesztése. Másrészt az országban megtermelt jövedelemnek még ezzel együtt is relatíve kis hányada áramlik a nyugdíjasokhoz, tehát ebből a szempontból sem indokolt a nyugdíjkiadások megnyirbálása.

A kormány határozottan elkötelezte magát a 13. havi nyugdíj megőrzése mellett. Annak ellenére, hogy ennek a juttatásnak nincs saját járulékfedezete, a szükséges összeget minden évben pótolják a költségvetés egyéb bevételeiből.

Márpedig mindaddig, amíg fennáll a kormányzati akarat és képesség ennek az összegnek a nem nyugdíjcélú bevételekből történő finanszírozására, addig a 13. havi nyugdíj intézményét semmi nem fenyegeti.

Mivel a 13. havi nyugdíj a tartalmát tekintve nem nyugellátás, hanem nyugdíjtól független juttatás, így elméletileg az is lehetséges lenne, hogy az egyénileg járó összegeket ne az egyéni nyugdíjösszegtől függően, hanem teljesen más elven, akár egységesen határozzák meg. Rendszeresen felmerül például az a javaslat, hogy a 13. havi juttatást minden jogosult egyenlő összegben (az átlagnyugdíjjal azonos összegben) kapja, ami kétségtelenül enyhítené a nyugdíjasok között meglévő jövedelmi egyenlőtlenségeket. Egy másik gyakori felvetés szerint a 13. havi juttatás összegét alsó és felső korlátok közé kellene szorítani.

Az utóbbi években a nyugdíjak kérdése jelentős figyelmet kapott, különösen a 2022-ben bemutatott magyar helyreállítási és ellenállóképességi terv keretében. Ebben a dokumentumban a kormány kötelezettséget vállalt a hazai nyugdíjrendszer átalakítására. A közzétett ütemterv alapján...

A mérföldkő teljesülésének lehetősége egyelőre nem tűnik reálisnak. Bár a szakértői jelentés már jelentős késéssel megérkezett, a kormányzati szakpolitikai javaslatcsomag valószínűleg még nem készült el. A nyilvános társadalmi konzultáció, amely elengedhetetlen lenne a folyamat előmozdításához, eddig még nem indult el, és a vállalt határidők sürgető közeledése ellenére nem látszik semmi arra utaló jel, hogy a nyugdíjreform előkészítése egyáltalán folyamatban lenne Magyarországon.

Sőt, a nyugdíjreform kérdésében a kormány már több alkalommal is azt kommunikálta, hogy az valójában nem indokolt, ezért nincs is napirenden.

Az OECD ebből az alkalomból készített jelentése mindenesetre a 13. havi nyugdíjról is értekezik. A dokumentum felvetése szerint segíthetne kordában tartani a nyugdíjkiadásokat, ha a 13. havi juttatásnak lenne egy maximuma, például a mindenkori átlagnyugdíj szintjénél meghúzva. A javaslat szerint ez praktikusan azzal járna, hogy ha valaki az átlagnyugdíj kétszeresét kapja nyugdíjként, akkor a saját juttatásának csak a felét kaphatná kézhez 13. havi nyugdíj gyanánt. (Becslésünk szerint az OECD javaslatának költségcsökkentő hatása feltehetően nem haladná meg az évi 100 milliárd forintot, azaz nagyságrendileg 1% körüli kiadáscsökkenést eredményezhetne a 7200 milliárd forintos kasszában.)

A szövevényes ügy legfrissebb fejleményeként Magyarország 2024 októberi középtávú költségvetési-strukturális terve a legutóbbi OECD nyugdíjjelentésre is reflektál. A dokumentum megállapítja, hogy:

az Európai Bizottság nyomására felkért szakértő javaslataival, a szigorításokkal a Kormány nem ért egyet, azokat nem támogatja.