Gőgösség, nagyzolás és az adóterhek manipulálása terén Nagy Márton bátran megméretteti magát egykori tanítómestere, Matolcsy mellett.
Jövőre Nagy Márton egyedülálló gazdasági központot irányít, aki eddig főként Matolcsy György elképzelései alapján alakította politikai "menüjét", ami Orbán Viktor preferenciáival is maximálisan összhangban van.
A mai világot a világnézetek, üzleti érdekek és alternatív elképzelések harca határozza meg. Akinek célja a győzelem, annak elengedhetetlen, hogy saját "üzenetgyárát" kiépítse, versenyképesebb üzeneteket fogalmazzon meg, és olyan médiát találjon, amely képes közvetíteni ezeket. Erős és vonzó üzenetek nélkül a jövő elképzelése szinte lehetetlen! Ezt a gondolatot fogalmazta meg 2002 decemberében a Heti Válaszban Matolcsy György, aki Orbán Viktor választási veresége után elveszítette miniszteri pozícióját. A következő nyolc évben, amelyet az ellenzék dominált, Matolcsy az üzenetgyártásra összpontosított, miközben a Fidesz apparátusa ezt a folyamatot a lehető legmagasabb szintre emelte. 2010-ben, amikor az összevont pénzügyi és gazdasági tárca vezetését átvette, azonnal kísérleti tereppé formálta a magyar gazdaságot.
A napokban Nagy Márton érdemelte ki azt a megtiszteltetést, hogy ezentúl a gazdaságpolitika egyedüli irányítójaként diktálhasson. Erős üzenetekre ő is hajlamos, ám eddig többé-kevésbé Matolcsy receptkönyvéből főzött. Lehet, hogy Orbán Viktor környezetében nem is lehet mást tenni, hiszen az alapgondolatot ő adta meg: "Pénzt csak onnan lehet elvenni, ahol van" - nyilatkozta 2010 októberében a Magyar Nemzetnek. A miniszterelnök akkor még csak arra utalt, hogy nem lesznek megszorítások, és ha a költségvetés helyzete megkívánja, a hazai és külföldi tulajdonú vállalkozások kénytelenek lesznek több adót fizetni. Tizennégy évvel később már úgy is értelmezhető az akkori nyilatkozat, hogy pénzt bárhonnan el lehet venni, ahol van.
Orbán Viktor pénzelvételi elveinek első, általa "tiszta megnyilvánulási formának" nevezett megjelenése a bankadó bevezetése volt. E lépéssel a kormány 2010-ben 182 milliárd forintot vont el a pénzügyi szektortól. Az adót a 2009-es pénzügyi év mérlegére alapozva kellett megfizetni, így az abban az évben elért, adózás előtti nyereség felét "vették el" az államkasszába. A sarcot három évre hirdették meg, azzal az ígérettel, hogy azt követően a díjat megfelezik. 2012-ben, Bécsben, Orbán a Raiffeisen Bank munkatársának elismerte, hogy az adó "brutális" mértékű, és váratlanul bejelentette, hogy a következő évben teljesen megszüntetik, helyette a tranzakciós illeték lép életbe. Azonban ez nem valósult meg. 2012 októberében Matolcsy Bécsben már arról nyilatkozott, hogy 2014-re megfelezik a bankadót, de ezt a ígéretet sem tartották be. Csak 2016-tól kezdődött el a bankadó csökkentése, és azóta is az adórendszer állandó elemévé vált, annak ellenére, hogy a tranzakciós illeték 2013-ban valóban bevezetésre került. Matolcsy ezt azzal indokolta, hogy "a pénzügyi rendszerben nincs forgalmi adó". Miniszteri időszaka alatt kezdődött az a gyakorlat is, amely szerint az adó mértéke alkukérdésévé vált.
A bankadó 2022-től kezdve ismét jelentős mértékben megnövekedett. A kormány, miután a tavaszi időszakban 1600 milliárd forintot költött a kieső bevételek és a váratlan kiadások kompenzálására, és ezzel megbillentette a költségvetést, Nagy Márton lépéseket tett a pénzügyi szektor megerősítése érdekében. Az extraprofitra hivatkozva körülbelül 250 milliárd forintot vont el a bankoktól – a bankadón kívül. Ezen túlmenően elkezdett alkudozni is. 2023-ban, amikor a költségvetési hiány biztonságos finanszírozása érdekében a bankok állampapír-vásárlásának növelése vált szükségessé, Nagy ösztönözte őket azzal, hogy a kötvényállomány növelése esetén csökkenthetik az adójukat. Ezen kívül a tranzakciós illetéket is kiterjesztette a valutaváltásokra. A bankadó szabályai folyamatosan változtak, és a jövő évre a költségvetés ugyanúgy 253 milliárd forint bevételre számít, mint az idei évben. A miniszter, országgyűlési bizottsági meghallgatásán, megjegyezte, hogy "több nyomást is lehetne gyakorolni" a bankokra, de hangsúlyozta, hogy a végletekig nem lehet elmenni, mivel a bankok hitelezik a gazdaságot. Az idei ősz folyamán sikerült rábírnia a bankokat, hogy "önként" csökkentsék a lakáshitel kamatát 5 százalékra, de ez az alacsony kamat csak korlátozott körben érhető el. Valószínű, hogy a jövőben is hosszan tartó diskurzusok várnak a csúcsminiszterre és a bankvezérekre, ahol az adóztatás lesz a fő téma.
Újdonsült miniszterként Matolcsy 2010 nyarán összekülönbözött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), holott a Gyurcsány-Bajnai-kormány által kötött 20 milliárd eurós IMF-EU-hitelmegállapodásból 5 milliárd eurót még lehívhatott volna. "Kipateroltuk az IMF-et" - büszkélkedett Orbán Viktor. A miniszterelnök 2010 őszén összeakaszkodott az Európai Bizottsággal is, amely ellenezte Matolcsy unortodox megoldásait. A stratégiai súlypontváltást Orbán már 2011-ben, az uniós elnökség kifutása után tartott értékelésében megfogalmazta: az ázsiai, a posztszovjet és "a széles értelemben vett közel-keleti" térség metszéspontjában elhelyezkedő Közép-Ázsia Magyarország számára energetikai, gazdasági, biztonságpolitikai és kulturális szempontból egyaránt növekvő fontosságú terület.
Az új stratégia megalapozásához hozzájárult Matolcsy Cséfalvay Zoltánnal közösen szerkesztett, Jövőkép című programja, mely szerint a XXI. század első felében Kína és India felemelkedése lesz a globális gazdaság növekedésének motorja, az EU fokozatosan veszít a súlyából. "Teljes keleti nyitást hajtunk végre" - fogalmazott 2012 júniusában Matolcsy, aki szerint a legfontosabb, hogy "kiaknázzuk a gazdaságpolitika szabad alakításának a lehetőségét". Ma pedig Nagy Márton olyan buzgón ismételgeti, hogy a gazdasági semlegesség teremti meg a gyorsabb növekedés feltételeit, mintha ő maga találta volna ki.
