Kádár János és felesége találkozásának története egy különleges fejezet a magyar történelemben. A fiatal Kádár, akit a politikai pályája mellett a szerelem is foglalkoztatott, sok érdekes élményen ment keresztül, amíg rátalált élete párjára. A két fiatal

Tamáska Mária okos, vonzó és önérzetes nő volt, Róna Ottó felesége, akihez Kádár János gyakran keresett menedéket az illegalitás nehéz időszakaiban. Egy nap, amikor a bőröndből előkerült egy apró gyűrű és egy elegáns női óra, felmerült a kérdés: vajon milyen hatással volt mindez Mária és Ottó kapcsolatára, és Kádárnak milyen szerepe lehetett a házasságuk megromlásában? A pletykák ellenére Kádár nem hagyta el édesanyját, még a legnagyobb szerelem árnyékában sem.

Kádár János fiatal évei tele voltak dinamizmussal és vonzerővel; sportos alkatú, jóképű és magas szőke fiúként nemcsak a figyelem középpontjába került, hanem tartós hatást gyakorolt a kommunista ifjúsági mozgalom elvtársnőire is. Nem véletlen, hogy megjelenése sokakban vágyakat és álmokat ébresztett, hiszen öltözködése a kispolgári piperkőc stílusát idézte, amely nemcsak a kor szellemiségét tükrözte, hanem a fiatalok körében is nagy népszerűségnek örvendett. A piros nadrág és a festett bajusz pedig egyértelműen a mozgalom szabados légkörét hirdette, amelyben Kádár egyedülálló módon érvényesítette személyiségét és ambícióit.

Mégsem hódításairól vált híressé, sőt gyakorlatilag nem is tudunk ilyesmiről. Talán a kisajátító anyai szeretet, talán az introvertált jellem az oka, esetleg szerelmi történetei eltűntek a történelem süllyesztőjében, névtelen munkásnők emlékeiben, de tény, hogy Kádár házassága előtti éveiből egyetlen egy kapcsolatát ismerjük, a Steiner Piroskával folytatott viszonyt. Sokat voltak együtt, azonban nem akart a nőhöz költözni, amikor az elhagyta a férjét - állítólag nem Kádár miatt tette, a viszonyuk már előbb megromlott. Korábban azért viccesen megkérdezte tőle: "nem fog a férjed elverni az ágydeszkával, ha hajnalban mész haza?"

Erről szólt az előző rész sorozatunkból, amelyben történészekkel készült beszélgetések alapján mutatjuk be Kádár János életét, a tudományos tények és értékelések mellett helyet kapnak a visszaemlékezések, és meg-megállunk háttérinformációk, pletykák felgöngyölítésére is. Továbbra is Dr. Majtényi Györggyel, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem történészprofesszorával, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosával beszélgetve a folytatásban maradunk a magánéleténél. Megismerjük Kádár életének (az édesanyja mellett) legfontosabb asszonyát: a feleségét, Tamáska Máriát.

Mély szerelem volt az övék sírig tartó hűséggel, szó szerint jóban, rosszban kitartva egymás mellett.

Tamáska Mária 1912-ben látta meg a napvilágot, ugyanabban az évben, mint Kádár János, és érdekes egybeesés, hogy Steiner Piroskával is osztozott a sorsukban abban, hogy férjnél volt, amikor az életük útjai keresztezték egymást. Családja, mely valószínűleg szlovák gyökerekkel bír, a Felvidékről költözött a fővárosba. Tragikus módon, Mária mindössze 12 éves volt, amikor édesanyja elhunyt, ami után hadirokkant édesapja csekély nyugdíjából kellett megélniük. Mária, öccse és bátyja már gyermekkorukban munkába álltak, hogy segítsenek a családnak. Az intelligens és kíváncsi lány, sajnos, anyagi körülményeik miatt nem tudta befejezni a négy osztályt sem, ami nagyban korlátozta lehetőségeit az életben.

A testvérek a vasas szakszervezet keretein belül találkoztak a szocialista eszmék világával, ahol a lány szüntelenül olvasott, autodidakta módon gazdagította tudását. Már fiatal korában tisztában volt azzal, hogy a háziasszony szerep nem az ő útja; tudta, hogy ennél sokkal többre hivatott. Huszonegy évesen, édesapja halála után feleségül ment a mozgalomban megismert pincérhez, Róna Ottóhoz. Eladóként és pincérként kereste a kenyerét, miközben belépett a szociáldemokrata pártba, ahol kiemelkedően aktívan részt vett a tevékenységekben. 1938-ban például a "vendéglátó-ipari női munkásság" képviseletében tartott figyelemre méltó előadást egy szakszervezeti nagygyűlésen.

Önállóan gondolkodó, véleményt formáló és politizáló nőként ismerhetjük meg, aki önérzetesen még a nevét is Róna Máriaként használta a korban szokásos Róna Ottóné helyett. A férj nevének felvétele kötelező volt

Majtényi György a 24.hu-nak kifejtette, hogy...

Később, amikor visszagondolt azokra az időkre, úgy mesélte, hogy 1933-ban, házasságkötésének évében ismerkedett meg először Kádárral, akit akkor még Csermanek Jánosnak hívtak. Mária a szakszervezeti könyvtárban dolgozott, ahol a férfi, a legendák szerint, Gorkij Az anya című művét kölcsönözte tőle. Abban az időszakban János még mindig édesanyjával élt, rendkívül szűkös körülmények között; öccsével egy ágyban kellett aludnia. Az édesanyjával való kapcsolata rendkívül szoros volt, egyfajta védelmi és ellenállási szövetség alakult ki közöttük, amely a nehéz időkben is összetartotta őket.

A mozgalom különféle fórumain rengeteg alkalom adódott a beszélgetésekre és az ismerkedésre, de a komolyabb kapcsolatok kialakulására évekig nem nyílt lehetőség. Csermanek az édesanyjával élt, míg a '30-as évek végén és a '40-es évek elején Steiner Piroskával volt együtt. Mária pedig természetesen a férjével osztotta meg mindennapjait Bródy Sándor utcai otthonukban.

Ismerkedésünk története messze áll a klasszikus romantikus forgatókönyvektől. Valójában a mozgalom világában találtunk egymásra, ahol a közös célok és értékek hoztak össze minket.

- idézi Tamáska Mária visszaemlékezését Kádárné és Kádár. Házasságban a hatalommal című könyvében a történész.

Nem tudni pontosan, mikor kezdett megváltozni a köztük lévő viszony, és ezt a kérdést a nyilvánosság előtt maguk sem tisztázták. Azonban a történelem szemszögéből nézve egyértelmű mérföldkőnek számít az 1944-es év. Ekkoriban a kommunista mozgalom legnehezebb időszakát élte, amelyet egy 1942-es békepárti demonstrációt követő masszív letartóztatási hullám követett. Ekkor a kommunista párt vezetősége és tagjai szinte teljesen eltűntek a színből.

Csermanek megúszta, de szó szerint izzott lába alatt a talaj, teljes illegalitásban, hamis iratokkal, bujkálva töltötte mindennapjait, miközben egy maroknyi társával próbálta életben tartani a mozgalmat - itt írtunk erről bővebben sorozatunk egy korábbi részében. Rendszeresen váltogatta a lakhelyét, 1944-ben a Róna házaspár lakásában húzta meg magát albérlőként, Majtényi György megjegyzi: talán éppen Ottó javaslatára, akivel jól ismerték egymást a mozgalomból.

Miért is tekinthetjük ezt a pillanatot mérföldkőnek? Az év tavaszán, alig néhány héttel a náci megszállás után, Kádár Jugoszláviába indult, hogy kapcsolatba lépjen Tito partizánjaival, akik révén talán Moszkvához is eljuthatott volna. Az útját Rónáéktól kezdte, és Mária gondosan pakolta össze a bőröndjét. Különös módon a csomagjába "véletlenül" bekerült a karórája és egy kis gyűrűje, amelyeket valószínűleg azért hozott magával, hogy szükség esetén a férfi pénzzé tehessen.

E tettet a legendagyártás szándéka nélkül is értékelhetjük úgy, hogy ekkorra már meglehetett a vonzalom.

Kádár útközben rábukkant egy kis ajándékra, és hogy elkerülje a lebukás következményeit – különösen a női óra és gyűrű miatt – átadta őket női útitársának, aki közvetítőként segítette őt. Végül is, jól döntött, mert a lebukás elkerülhetetlennek tűnt, de hihetetlen szerencsével megúszta a kalandot – erről korábban már írtunk. Az ékszerek így Csermanek Jenő és Péter Gábor közreműködésével jutottak vissza Máriához.

A balul elsült kaland után Kádár Lupták János néven börtönbe került, innen Máriának írt levelet, aki Péter Gáborral együtt mindent megtett a kiszabadításáért, egyszer meg is látogatta a börtönben. Fiatal, csinos nő volt és rafinált. Ügyvédre volt szükségük, de nem fordulhattak hozzá azzal, hogy egy kommunista vezetőt kell kihoznia a rácsok mögül, aki a hatóságokat is megtévesztve hamis személyazonossággal ül.

Kicsípte hát magát, kölcsönkért nercbundát húzott, és beadta a prókátornak: gazdag nő, aki gyomorbeteg rokonának akar betegszabadságot kieszközölni. A látogatáson a börtönőrt is levette a lábáról. Az őrmester bizalmát erősítendő önként elkezdte előtte kipakolni a retiküljét, ismét a Kádárné és Kádárból idézzük:

Ahogy az őrmester kinyitotta a száját, elhangzott a mondat: "Nagyon szívesen átvizsgálnám önt, de most erre valóban nincs okunk." Persze, hogy vágyott a motozásra; az izgalom és a titkok felfedezése mindig is vonzotta.

Kádár szabadulását végül nem a pénz és nem ügyvéd hozta el. A nyilas puccs után a Conti utcai börtön lakóit munkaszolgálatra hajtották gyalogmenetben, Nyergesújfalu térségében sikerült megszöknie. Azonnal Budapestnek vette az irányt, a vállára csapott egy deszkát, egyszerű melósnak álcázva magát minden ellenőrzőponton átjutott - erről is itt írtunk korábban.

A háború végéig aztán nem találkoztak, pontosabban a szovjetek érkezéséig Kádár és Péter Gábor még egy éjszakára megszállt Rónáéknál.

Perdöntő bizonyítékunk nincs, de szinte biztosra vehetjük, hogy Kádár János és Tamáska Mária kapcsolata az 1944-es évben mélyült szerelemmé, de legalábbis többé vált egyszerű elvtársi barátságnál. Steiner Piroska, a későbbi első titkár előző - és ismereteink szerint első - barátnője ekkor koncentrációs táborban raboskodott. Szabadulása után, 1945 elején meglátogatta Kádárt: a férfi akkor már Budapest rendőrfőkapitány-helyetteseként hivatali szobájában fogadta, tartózkodóan viselkedett és világossá tette, köztük már nem lehet semmi.

Nem vagyunk biztosak abban, hogy a Mária iránti vonzalom mennyiben járult hozzá az elhidegüléshez, és azt sem tudhatjuk, hogy Kádár megjelenésének milyen hatása volt Tamáska Mária és Róna Ottó házasságának megrendülésére.

- fogalmaz Majtényi György.

A rendelkezésre álló források alapján arra következtethetünk, hogy Mária és férje 1944-1945 telén már külön utakon jártak. Az asszony emlékei szerint 1946-ban történt a hivatalos válásuk. A dokumentumok szerint azonban a válást csak 1948 szeptemberében mondták ki.

A lényeg viszont, hogy a szovjet megszállással immár a kommunistáknak állt a zászló, véget ért a bujkálás, életveszély, Kádár űzött vadból egyik pillanatról a másikra a főváros rendőrfőnökének helyettesévé avanzsált, magas pártfunkciókba emelkedett. 1945-ben járunk, a legtöbb történet innentől házassággal, együttéléssel folytatódik - de nem a mi történetünk.

Többször is hangsúlyoztuk, hogy Kádár szoros kötelékben élt édesanyjával, Csermanek Borbálával, és ez a kapcsolat végig megmaradt. A háború végéig egy sötét, ablaktalan lyukban húzták meg magukat – anya és két fia –, ahol a testvérek (féltestvérek) egy ágyban aludtak. Borbála fáradhatatlanul főzött és mosott, hogy biztosítani tudja a megélhetést, és rengeteget dolgozott azért, hogy eltartsa őket. Kádár még akkor is mellettük maradt, amikor barátnője, Steiner Piroska, saját lakást bérelt, és nyilvánvalóan nem lett volna hajlandó kirakni őt az otthonából.

A világháború utáni időszakban a nélkülözés váratlanul megszűnt, azonban anya és fia közötti kapcsolat nem mutatott változást. Míg az új hatalom képviselői, különösen a Moszkvából hazatérő „öreg kommunisták”, a Herminamezőn, egymás közelében alakították ki otthonaikat, a titokzatos Kádár nem közvetlenül a szomszédságukban, de a közelben, a Hungária körúton találta meg nagypolgári lakását. Édesanyjával együtt költözött ide, és úgy tűnik, Borbála sok szempontból irányította fia életét, így ebben a különös helyzetben Máriával valójában csak egyfajta együttlétet éltek meg.

Az anyjával él, de kíméletesen bánik vele, és nem engedi, hogy élettársa egy fedél alá kerüljön vele; azt sem tűri, hogy a Gerőnék és Vasnék környéke próbálkozzon a házasságkötésük előidézésével. Emlékezett vissza ezekre az időszakokra Aczél György, aki megjegyzi, hogy az említett asszonyok híresek voltak arról, hogy a társaság tagjaiból párokat próbáltak "alkotni". Kádár pedig mindezt elkerülte, óvva magát és Tamáskát is a hasonló helyzetektől.

Borbála 1949. február 2-án távozott az élők sorából, majd júliusban lezajlott Tamáska Mária és Kádár János házasságkötése. Az esemény tanúiként két régi harcostárs, Kovács István, a nagy-budapesti pártbizottság titkára, és Péter Gábor, a félelmetes államvédelmi vezető álltak a pár mellett.

Kádár ekkor már a Magyar Népköztársaság belügyminiszteri székében ült, a friss házasok először a Hungária körúti lakásba költöztek, majd nem sokkal később a párttól kapott villába, a Rózsadombra. Ez volt a később ikonikussá vált Cserje utcai villa, amely akkoriban mindentől távol, gyakorlatilag szomszédok nélkül állt, ezért eshetett rá a választás.

Róna Ottó, a válása évében, újra házasságra lépett, és egészen 1975-ös haláláig szoros kapcsolatot ápolt a Kádár házaspárral. Érdekes módon, a későbbi első titkár, aki akkoriban még rendőrfőkapitány-helyettes volt, valószínűleg segített neki állást találni a belügyminisztériumban. A Kádár-korszak alatt pedig különböző vállalatok és hivatalok vezetését bízták rá, ami jól mutatja, hogy megbecsült szakember volt a politikai életben.

Fedezd fel velünk Kádár és Tamáska közös életének izgalmas történetét! Megtudhatod, milyen volt a kapcsolatuk, mely területeken volt aktív az asszony, és hol engedte, hogy férje irányítson. Fedezd fel, hogyan állt ki Tamáska férje mellett, kitartva mellette a jó és a rossz pillanatokban egyaránt. Tarts velünk a sorozatunk következő részében, ahol részletesen bemutatjuk ezt a különleges köteléket!