Íme egy egyedi változat: "Az elmúlt évtized során a nyugdíjak drámai módon csökkentek, és ennek számos oka van, amelyek a gazdasági helyzettől kezdve a politikai döntésekig terjednek."


Egyre többen tapasztalják a nyugdíjasok közül, hogy évről évre csökken a nyugdíjuk valós értéke, noha az állam rendszeresen emeli az összeget, hogy megőrizze annak vásárlóerejét. Ha a hivatalos adatok szerint ez így van, akkor miért érzik mégis sokan, hogy pénzügyi helyzetük romlik? Melyek azok a tényezők, amelyek hozzájárulnak ehhez az ellentmondásos érzéshez?

Az elmúlt másfél évtizedben jelentősen romlott az átlagnyugdíj és az átlagbérek aránya, amelynek következtében tovább nyílt az úgynevezett nyugdíjolló. Míg korábban a nyugdíjasok átlagosan a nettó átlagbér 75%-át kapták, mára ez az arány mindössze 50%-ra csökkent. A jelenlegi strukturális trendek alapján sajnos arra lehet számítani, hogy ez a helyzet a jövőben is tovább romlik.

Ennek hatására az átlagos nyugdíjas helyzete egyre kedvezőtlenebbé válik a keresőképes aktív lakossághoz képest. Bár a nyugdíjak vásárlóértéke technikailag nem csökken, mivel az infláció mértékével növekednek, az egyéni vásárlási szokások sokszor eltérhetnek az infláció számításához használt átlagos fogyasztói kosártól, így a valós pénzügyi helyzetük sokkal nehezebb lehet.

Az elmúlt években jelentősen gyorsabban növekedtek a bérek mint a nyugdíjak. Ennek elődleges oka a magyar nyugdíjrendszer működése. Azonban nem elég csak az átlagnyugdíjat nézni, mivel abban jelentősen benne van a cserélődési hatás is. Éppen emiatt hoztunk most a szemléltetés kedvért egy példát, amely rávilágít, hogy mégis milyen pénzügyi helyzetet él meg egy nyugdíjas a nyugdíjas évei alatt.

A számításaink középpontjában az a megközelítés állt, amely szerint 3%-os inflációval és ehhez hasonló mértékű nyugdíjemelésekkel, továbbá 6%-os éves bérnövekedéssel számoltunk, ami a reálbérek 3%-os emelkedését jelenti. Ez a forgatókönyv Magyarországon a következő 10-20 évben is valószínűleg érvényes lesz, és a múltban is találkozhattunk hasonló gazdasági környezettel. Az elemzéseink eredményei alapján elképzelhető, hogy valaki 65 éves korában még az átlagbér 80%-át kapja nyugdíjként, azonban 20 év múlva, 85 évesen, már az átlagbér felét sem fogja elérni. Ennek magyarázata, hogy a nyugdíjak csak az infláció mértékéhez igazodnak, miközben a bérek ennél gyorsabban emelkedhetnek.

A jelenlegi nyugdíjrendszer fő célja, hogy a nyugdíjak értékét megőrizze az inflációval szemben, ezért az emeléseket a következő év várható inflációjához igazítják. Ez azonban azt eredményezi, hogy amikor a bérek az inflációt meghaladó ütemben nőnek, a nyugdíjak lemaradnak, és egyre nagyobb lesz a különbség az átlagkeresetek és az átlagnyugdíjak között.

Korábban, amikor a kettős indexálás, más néven svájci indexálás módszerét használták, a nyugdíjak emelkedése nemcsak az infláció mértékétől, hanem a nettó bérek növekedésétől is függött. Ez a megközelítés bár nem tudta teljesen megakadályozni a különbségek kialakulását, mégis jelentősen csökkentette a nyugdíjak és a bérek közötti szakadék szélesedését.

Az állami nyugdíjrendszerben a közeljövőben valószínűleg nem várható jelentős változás, még annak ellenére sem, hogy a kormány korábban vállalta az Európai Bizottság felé, hogy 2025-re reformokat vezet be. Ezek a reformok azonban inkább a rendszer fenntarthatóságát célozzák, mintsem a nyugdíjasok anyagi helyzetének érdemi javítását.

Ha a nyugdíjrendszerünk jelenlegi struktúrája nem változik, a tudatos tervezés válik az egyetlen valódi megoldássá. Természetesen a helyzet javulhat, ha magasabb jövedelmet tudunk elérni, de sokan már most is keresik ezeket a lehetőségeket. Ezért az igazi kulcs a megtakarításokban rejlik. Ne feledjük, hogy nem támaszkodhatunk arra, hogy a nyugdíjunk minden szükségletünket fedezi majd, így minél előbb kezdünk el félretenni, annál nagyobb hasznot húzhatunk a kamatos kamat varázsából. Ez azt jelenti, hogy kisebb ráfordítással érhetjük el ugyanazt az anyagi célt, ha időben nekikezdünk a takarékoskodásnak.

Egy korábbi írásunkban alaposan kifejtettük, miért fontos, hogy minél előbb belefogjunk a megtakarításba. A korai kezdet ugyanis drámai mértékben elősegíti a vagyon felhalmozását, így érdemes időben lépni.

A nyugdíjmegtakarítások terén érdemes minél előbb belefogni, hiszen ahogy a nyelvtanulás vagy bármilyen más készség fejlesztése során is tapasztalhatjuk, az idő itt is kulcsszerepet játszik. A korai kezdés lehetővé teszi, hogy a kamatos kamat előnyeit kihasználva jelentős összegeket gyűjtsünk össze a jövőnkre. Továbbá, az állam évente akár 280 ezer forintnyi adóvisszatérítéssel is támogatja a takarékoskodást, ami extra ösztönzést nyújt a jövőbeli pénzügyi biztonságunk érdekében.

Related posts