Gyertyák, virágok és a soha el nem múló fájdalom: a lakástűzben életét vesztett japán nő tragédiája megrázó figyelmeztetés a rendszer hiányosságaira.

Január 29-én tragikus tűzeset történt az V. kerületben, amely következtében egy japán nő életét vesztette, aki egyedül nevelte két kicsi gyermekét. A rendőrség kezdetben közel egy hétig azt kommunikálta, hogy az elsődleges információk alapján nem merült fel idegenkezűség gyanúja, és nem találtak nyomokat, amelyek bűncselekményre utalnának.
A Patent Egyesület azonban már az első hírek megjelenése után arról írt, hogy az áldozat többször kért segítséget, feljelentést is tett a volt férjével szemben, de a hatóságok nem léptek közbe.
A rendőrség végül február 5-én jelentette be, hogy, "fordulat állt be a nyomozásban", és mégis emberölés miatt nyomoznak.
Kedden este a nő barátai megemlékezést tartottak a ház előtt, ahol életét vesztette.
A megemlékezésen a nő barátai, ismerősei, és Magyarországon élő honfitársai mellett nőjogi szervezetek munkatársai, és egy sor szolidaritását és elkeseredettségét kifejezni vágyó ember is részt vett. Virágokkal, mécsesekkel és a nőről készült fotókkal búcsúztak el az áldozattól, akiről többen is elcsukló hangon mesélték el, milyen ragyogó személyiség volt, és a halála mekkora űrt hagy maga után.
Többen hangsúlyozták, mennyire elhanyagolta az igazságszolgáltatás ezt a nőt, aki évek óta rettegésben élt. Volt férje fenyegetései és bántalmazása folyamatosan árnyékot vetett az életére, megfélemlítve és kiszolgáltatva érezte magát. Tavaly kétszer is rendőrségi feljelentést tett: az egyik alkalommal azért, mert a volt férje ellopta a laptopját, a másik esetben pedig egy olyan levél miatt, amelyben halálosan megfenyegették őt. A rendőrség egyik esetben sem reagált érdemben. A Patent Egyesülethez is fordult segítségért, főként azért, hogy gyermekeivel együtt visszatérhessen Japánba, ahol támogató környezet és munkalehetőség várta volna. Sajnos azonban erre már nem volt lehetősége.
A saját ágyában halálra égett nő esete újabb elrettentő példa arra, hogyan árulja el a rendszer a bántalmazott nőket. Halálát a rendőrség csaknem egy hétig annyival rendezte le a nyilvánosságban, hogy a nő valószínűleg fényes nappal, a saját ágyában, egy cigarettával gyújtotta fel magát. Miközben az áldozat barátai és ismerősei többször is jelezték, hogy számtalan gyanús körülmény van, kezdve azzal a nem elhanyagolható részlettel, miszerint a nő soha életében nem dohányzott. Ezekre a jelzésekre azonban a rendőrség cinikus kommentekben válaszolgatott, amiben még utólag sem találtak kivetnivalót.
Hogy végül egy meglepő fordulattal bejelentsék, hogy mégis emberölés ügyében indult nyomozás, ám ezt a saját érdemüknek tulajdonítva:
Az intuíció, a megszokott gyakorlat és az évek tapasztalata sajnos nem nyújtottak megoldást ennek a meggyilkolt nőnek az ügyében. Amikor segítséget kért, a válasz elutasító volt. És vajon hány hasonló helyzetben lévő nő van még, akik szintén kétségbeesetten fordulnak segítségért, de azt nem kapják meg? A megemlékezés során senki sem említette, hogy a rendőrség intuíciója vagy rutinszerű eljárásai hozták volna meg a várva várt fordulatot a nyomozásban. Sokkal inkább a közvélemény erejét és a Patent Egyesület eltökéltségét emelték ki, mint a tényezőket, amelyek végül elősegítették a fejlődést az ügyben.
A sajtótájékoztatón a nő elhagyásának okairól egy árva szó sem hangzott el, pedig a hatóságok ígérték, hogy kivizsgálják az esetet. Ezzel szemben a férfi karakteréről többször is elmondták, hogy mennyire elkötelezett apaként, mennyi időt szentel a gyerekeinek. Mintha ez valami mentséget adna számára. De valójában nem az.
Valójában ugyanis az anya fizikai bántalmazása és fenyegetése a gyerekek számára is bántalmazó közeget teremt. A férfi ráadásul gazdasági függőségben is tartotta volt feleségét, aki Magyarországon külföldiként csupán alkalmi munkákból tudta fenntartani magát és gyerekeit (az apa gyerektartást nem fizetett), miközben azt sem engedte meg, hogy visszaköltözzön Japánba a gyerekekkel. És ezt a magyar bürokrácia merevsége és a hatóságok inkompetenciája miatt meg is tehette.
Van tehát egy nő, aki mindennapjait egyedülálló anyaként éli. Külföldön él, ahol a környezet idegen számára. Kiszolgáltatott és megfélemlített, olyan helyzetben, ahol a hangját elnyomják. Hiába fordult a rendőrséghez, a segítség, amit keresett, sosem érkezett meg.
Mára azonban már nem él, és ezen a valóságon semmi és senki nem tud már változtatni.
Magyarországon hetente körülbelül egy nő veszti életét a családon belüli erőszak következményeként. A pontos statisztikai adatok azonban hiányoznak, mivel egyetlen hivatalos szerv sem tesz közzé ilyen jellegű információt. Ráadásul sok eset sosem kerül napvilágra, és a meggyilkolt nők többségének nevét a közvélemény soha nem ismeri meg. A rendszerbe ágyazott erőszak rejtett mivoltát tovább fokozza, hogy az áldozatok gyakran nem mernek segítséget kérni a hatóságoktól, félve a megbélyegzéstől, a bántalmazóiktól, és a korábbi negatív tapasztalatok azt sugallják számukra, hogy a segítségkérés csupán a helyzetük súlyosbításához vezetne.
Idén január 10-én Fóton egy tragikus esemény rázta meg a közösséget: egy férfi életet oltott ki, amikor megölte feleségét.
A keddi rendőrségi tájékoztatón számos információ került napvilágra, de egy dolog fájdalmasan hiányzott: sem az áldozat, sem azok részéről, akik a halála óta folyamatosan hangoztatták, hogy valami nem stimmel a történettel, egyetlen bocsánatkérés sem hangzott el.
Nem egy kiemelkedő esemény, és valójában az áldozat, valamint családja és gyermekeik szempontjából talán mellékes is, de a hallgatás mindent elmond: ebben a rendszerben az áldozatoknak és a szószólóiknak nem jut bocsánatkérés. Amikor a rendszer már régen hátat fordított nekik.