Gyükeri Mercédesz: Orbán ősbűne A politikai tájképen Orbán Viktor szerepe sokak számára megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a mögötte húzódó okok és motivációk mélyebb elemzést igényelnek. Az ősbűn fogalma itt nem csupán egy politikai döntés vagy hiba, han
Demján Sándor az "ősbűn" kifejezéssel illette Medgyessy Péter által bevezetett, "jóléti rendszerváltásként" ismert intézkedéscsomagot. Ennek a csomagnak a részeként valósult meg a közszolgáltatások területén dolgozók bérének 50%-os emelése, a minimálbér adómentessé tétele, valamint a 13. havi nyugdíj fokozatos bevezetése. Ezen intézkedések politikai szempontból döntő jelentőséggel bírtak, hiszen az MSZP-nek 2002-ben választási győzelmet hoztak.
Az üzletember számára nem az volt a fő problémája, hogy a tanárok és a mozdonyvezetők több pénzt vihetnek haza, hanem az, hogy a párt ellenzéki szerepében fedezet nélkül ígérte meg ezeket a juttatásokat. Az akkori becslések szerint a plusz kiadások, amelyek elérték a 150 milliárd forintot, jelentősen megemelték a Fidesztől örökölt költségvetési hiányt, amely a 3 százalékról 9 százalék fölé ugrott. Ennek a hiánynak a csökkentése pedig több mint egy évtizedig tartott.
Ebben a tíz évben aztán volt egy "hazudtunk, nem kicsit, nagyon" (utalva arra, hogy 2006-ban úgy ígérgetett jólétet színlelve az akkor már Gyurcsány Ferenc vezette kormány, hogy már akkor is takarékoskodásra ítélte az EU), pofán csapta Magyarországot egy pénzügyi válság (egy olyan árfolyameséssel, amely a ma méltán orosz rulettnek tartott devizahitelezés miatt tette taccsra magyarok százezreit), és mindezek következményeként a Fidesznek az ölébe hullott egy kétharmados választási győzelem 2010-ben. Amely után nem sok demjáni intelmet tartott meg a párt élén Orbán Viktor, de azt igen, hogy a semmire ne ígérgessen.
Sőt, a Covidig egészen úgy tűnt, a magyar kormány mindent megtesz azért, hogy egyensúlyba kerüljenek a pénzügyek. Jó, ennek része volt az is, hogy a szociális szférára, az egészségügyre vagy az oktatásra tényleg csak annyit költöttek, hogy épp ne omoljon senki fejére a plafon, és semmi más se történjen, ami kizökkentené isteni nyugalmából a csak a kormányzati propagandából tájékozódó Fidesz-híveket. De az is része volt, hogy a választási kampány nem feltétlenül egy vég nélküli osztogatást jelentett: rávertek egy hatósági energiaárat az energiaszolgáltatókra, kétharmad kipipálva; riogattak migránsokkal, brüsszelitákkal, Sorossal, kétharmad kipipálva. Közben viszont a gazdaságpolitika döntéshozói a nemzeti szuverenitás legszilárdabb alapját építették fel a József Nádor téren és két sarokkal arrébb, a Szabadság téren: egy hitelképes államot, amely lassan, de azért láthatóan építi le hiteleit, ahol van növekedés, még sincs infláció, ahol elutasítják az euró bevezetését, de stabilizálják a nemzeti fizetőeszköz árfolyamát.
