"Ha a magyar szülők tisztában lennének azzal, milyen nehézségekkel küzd a gyermekük az iskolai környezetben..."

Nem törekszik döntéshozói pozícióra, hiszen a saját generációja már annyi hibát elkövetett, hogy inkább a megoldások keresésére összpontosít.

Őszintén mondom, hogy ez a kérdés letaglózó.

Miért?

Mert nem jut eszembe semmi, és ez engem is meglep, noha élethivatásszerűen foglalkozom az oktatáspolitikával. Ennek így nagyon rossz üzenete van.

Nem kapkodunk, bőven van időnk.

Csak olyan dolgot tudok mondani, ami egyben súlyos betegségtünet is. Vannak például Magyarországon jó iskolák, jellemzően magániskolák, amelyekben korszerű pedagógia alapján jól oktatják a gyerekeket. Ez jó tehát. Ugyanakkor ezek szigetek, a magyar közoktatás pedig mindig híres volt arról, hogy vannak benne egymástól független, kis innovációs szigetek, amelyek semmilyen hatást nem gyakoroltak arra, hogy működik a fősodor.

De vajon miért számítanak ezek betegségek jeleinek?

Azért, mert ezek a szigetek a hagyományos közoktatási rendszeren kívül működnek. Olyan intézményekről van szó, ahol az elit és az értelmiségi középosztály szülői kimenekítették gyermekeiket, egy olyan mértékben, ami Európában példa nélküli; hasonló jelenséget csupán Latin-Amerikában tapasztalhatunk. Ez a tendencia tovább mélyíti a magyar oktatási kasztrendszert, hiszen ezek a kiváló iskolák lehetőséget biztosítanak arra, hogy elhagyják a leépülő állami intézményeket. Továbbá aggasztó, hogy immár 15 éve nem folytathatók kutatások a magyar közoktatás területén; az iskolákba való belépés és az empirikus vizsgálatok lehetősége gyakorlatilag megszűnt. Például 2010 előtt még szabadon interjúzhattam az iskolákban, nem kellett engedélyt kérnem állami hatóságoktól, de most már ez lehetetlen, mivel feketelistára kerültem. Ennek következtében sajnos most már azt sem tudjuk biztosan, hogy amit kívülről jónak tartunk az iskolák esetében, valóban megfelel-e ennek a kritériumnak, vagy csupán a PR-juk erős. Nincs értékelés, kutatás vagy tudományos alapú visszajelzés az egyes intézmények teljesítményéről.

Persze, ott vannak a sajtóban megjelent éves ranglisták, de vajon mennyire tükrözik ezek az intézmények valódi értékét? Azok, akik az élen végeznek, valóban kiemelkedő iskolák, vagy csupán a statisztikai mutatók kedveznek nekik?

Azok a ranglisták nem mutatnak az égvilágon semmit, ráadásul önmagában is problematikusak.

Ha azt szeretném megítélni, hogy egy általános iskola valóban jó-e, nem csupán a rangsorok által megadott néhány mérőszámra támaszkodnék. Számomra sokkal fontosabb a hozzáadott érték, amit az iskola nyújt az oktatás során. Képesek-e csökkenteni a jelentős teljesítménybeli különbségeket a különböző társadalmi háttérrel rendelkező gyermekek között? Sajnos, erről nincsenek konkrét adataink, csupán anekdotikus tapasztalataink a jó iskolákról. Viszont most már tudok válaszolni az első kérdésére: igen, Magyarországon még mindig léteznek jó iskolák. Ez egy biztató jel, hiszen azt mutatja, hogy a pedagógusokban még mindig megvan az a tudás és elhivatottság, ami a minőségi oktatást biztosítja. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ez a véleményem nem tudományos kutatáson alapul, hanem inkább feltételezéseken és részleges információkon.