Hadházy Ákos egy olyan elképesztő közpénz-felhasználásra akadt, amely annyira abszurd, hogy Szily Laci kollégánk neve is eszébe jutott róla.
Elgondolkodtató, hogy egy parlamenti képviselő mennyire kerülhet sokkos állapotba a közpénzek elköltése láttán, hogy végül azt mondja: "én nem is vagyok egy Szily László". Hadházy Ákos láthatóan ennyire megdöbbent a helyzeten. A csisztapusztai Berek Látogatóközpontot látogatta meg, amely a Fonyód és Balatonfenyves közötti apró településen található, és meglepően hasonlít egy fedett fürdőre. Talán éppen ezért, mert Móring József Attila, a helyi fideszes képviselő már 2017-ben jelezte, hogy a fedett fürdő bővítése lenne a cél, de sajnos arra nem volt lehetőség pályázni. Az ilyen helyzetek csak tovább növelik a közpénzkezelés körüli feszültséget és a politikai diskurzus élénkítését.
"Azt állítják, hogy okos megoldás született" - fogalmaz Hadházy, aki szerint a következő néhány évben valószínűleg úgy fogják tálalni a helyzetet, "mintha az egész csak egy kiállítás lett volna, amíg le nem jár a kötelező fenntartási időszak, és végre meg nem lehet tölteni vízzel a 'konferenciatermet' (valójában medencét)". A látogatóközpont másfél éve nyitotta meg kapuit, majd rövid időn belül be is zárt, de mostanra újra elérhetővé vált, hogy a 2000 forintos belépődíj ellenében "ürességtől zengő termek" és "silány 'interaktív' élmények" várják a látogatókat. Végül is "muszáj volt valamit kiállítani, hiszen a mocskos EU pénzét erre kapták".
Hadházy különféle, színes fotókkal illusztrálva mutatja be a látogatóközpont eklektikus gyűjteményének néhány figyelemre méltó darabját. Ez a gyűjtemény az élővilág csodáitól kezdve a fafaragásokon át egészen az "interaktív rádiókiállításig" terjed, amelynek definíciója kissé szokatlanul hangzik: „az interaktivitás csupán annyit jelent, hogyha valaki a kiállítás egyik eleme elé áll, egy hangszóró megeleveníti a Kossuth régi szignálját, és közben híreket közöl a megnyíló tárlatról.” Ezen a különös utazáson a hagyományos fogalmak új értelmet nyernek, hiszen a szimulátorok is meglehetősen sajátos módon értelmezik az interaktivitást. Olvasva a fenti listát, Örkény világát idézi fel bennem a Hubauer Sándor Emlékkiállítás, noha a vízi élőlények bemutatóján található tételek talán még őt is meglepték volna.
Képzelj el egy különös világot, ahol egy élénk műanyag béka trónol a falon, mellette pedig két aszott halfej-preparátum, mintha egy titkos laboratórium tárgyai lennének. A helyiségben egy nádasszimulátor is található, amely izgalmas kihívást jelent: a lógó, színes kreppapírok között kell ügyesen navigálni, mintha egy színes dzsungelben lennénk. Emellett ott van a mocsárszimulátor is, amelyet egy padlószőnyeg alá rejtett szivacsból alakítottak ki, lehetővé téve, hogy a látogatók tapasztalják meg a mocsár mélyén való közlekedés érzését. Ez a hely tele van furcsa és izgalmas élményekkel, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódnak.
illetve egy gólyaszimulátor, amit Hadházy ki is próbált; sajnos videó nincs arról, ahogy kezét csapkodva egyre magasabbra emeli a gólyáját.
A benyomásait végül így foglalta össze: "Bár kissé szomorú, a helyiek azt mondják, hogy néha érkezik látogató. Azonban legfőképpen arra várnak, hogy mikor nyitja meg kapuit a kiállítás helyén lévő fürdő."
