Rémisztő valóság: a rákos daganat állati formát ölthet!

Elsőre talán túlzásnak tűnik, de egyre több kutató veti fel annak lehetőségét, hogy egyes rákos megbetegedések - különösen a fertőző formák - idővel önálló, többsejtű élőlényekké fejlődhetnek.

A Biology Direct című tudományos folyóiratban közzétett tanulmány egy izgalmas hipotézist mutat be, amely szerint egyes parazita állatok valószínűleg rákos sejtburjánzásokból fejlődtek ki. E folyamat során ezek a sejtek fokozatosan önálló életformákká váltak, és saját fajként kezdtek el viselkedni.

A horrorfilmek világát idéző teória alapját a myxosporeák, ezek a különc tengeri paraziták adják. Ezek az apró lények nem csupán szokatlan életciklusukkal, hanem rendkívül leegyszerűsített genetikai állományukkal is felkeltik a tudományos érdeklődést. Bár kezdetben egysejtű protisztáknak vélték őket, az 1990-es évek genetikai kutatásai felfedték, hogy valójában erősen lecsupaszított csalánozók - távoli rokonai a medúzáknak és koralloknak. A myxosporeák igazi különlegessége azonban a hihetetlenül csökkent genomjukban rejlik. Például a Kudoa iwatai nevű faj genetikai anyaga mindössze 22,5 millió bázispárból áll, ami drasztikusan elmarad bármely más ismert csalánozóétól. Ami még figyelemre méltóbb, hogy hiányoznak belőlük azok a kulcsfontosságú gének, amelyek nélkülözhetetlenek a többsejtű élethez, mint például azok, amelyek az apoptózis, vagyis a sejtek programozott halálának szabályozásáért felelősek. Ez a gének hiánya még a többi parazitához képest is rendkívül szokatlan és izgalmas jelenség.

Alexander Panchin, az Orosz Tudományos Akadémia kiemelkedő kutatója és csapata szerint a myxosporeák eredete talán egy igazi tudományos botrány. Ez a meglepő állítás egy angol rövidítés, a "Scandals" mögött rejlik, amely a "speciated by cancer development animals" kifejezésből származik. Ez utóbbi azt sugallja, hogy e lények rákos sejtekből származnak, melyek végül új állatfajjá fejlődtek. A hipotézis lényege, hogy egy fertőző daganat idővel képes lehet áttörni a fajhatárokat, és fokozatosan egy összetett, többsejtű organizmussá alakulni. Habár ez a feltételezés merésznek tűnik, nem példa nélküli: léteznek olyan fertőző rákos megbetegedések, mint a tasmán ördögöknél előforduló DFTD vagy a kutyák nemi úton terjedő daganata (CTVT), amelyek generációkon át megmaradhatnak.

Valóban, léteznek különös esetek, amikor a rák áttöri a fajok közötti határokat. Például egy HIV-pozitív betegnél felfedeztek galandféregből származó rákos sejteket. Ezek a ritka jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy bár a rák fajok közötti terjedése szokatlan, elméletileg lehetséges. A megfelelő körülmények között ez akár egy új parazita faj megjelenéséhez is vezethet.

A "botrányhipotézis" elfogadottsága azonban erősen vitatott. Kritikusai azt állítják, hogy a rákos sejtek instabil genomja miatt rendkívül valószínűtlen, hogy ilyen bonyolult rendszerré fejlődhessenek, amely képes lenne a többsejtű élet fenntartására. Ezen kívül vannak, akik úgy vélik, hogy az apoptózisért felelős gének hiánya önmagában nem elegendő bizonyíték arra, hogy valóban rákos sejtek képezik az alapját a szóban forgó fajok evolúciós fejlődésének.

Panchin maga is elismeri, hogy az elmélet nem feltétlenül állja meg a helyét a myxosporeák vonatkozásában, de véleménye szerint a lehetőséget mégis érdemes mérlegelni.

"Megpróbáljuk megcáfolni a hipotézist" - mondja -, "de eddig nem sikerült."

Akár bebizonyosodik a myxosporeák rákos eredete, akár nem, az biztos, hogy az evolúció még annál is meglepőbben működik, mint ahogy azt akár a legelvetemültebb rémálmainkban elképzeltük.