Éjjelente gyakran készülnek fel a védekezésre, mivel aggódnak a betörések miatt.

Az Index új cikksorozatot indított, amelynek célja, hogy feltárja, hogyan készülnek fel honfitársaink a télre és a közelgő ünnepekre Magyarország legszegényebb járásaiban. A sorozat hatodik részében Észak-Alföld legnagyobb szegénységgel küzdő régióját, a Kunhegyesi járást vettük célba. A térségben a drogproblémák súlyosan befolyásolják a mindennapokat, a betörések pedig szinte napi szinten előfordulnak. Ugyanakkor a helyi közösség reménykedhet, hiszen egy elkötelezett polgármester képes lehet változást hozni a település életében. Riportunkban betekintést nyújtunk az ezer forintos drog hazájába, és bemutatjuk a helyi emberek küzdelmeit és igyekezeteit.

Idén kemény télre számítanak a meteorológusok, ami óriási nehézséget jelent az elszegényedő, gettósodó településeken élő emberek számára. Szeretnénk, ha nem feledkeznénk el róluk csak amiatt, mert nem a mi közelünkben és látóterünkben élnek, ezért Halász Levente geográfus segítségével cikksorozatot indítottunk, amelyben bejárjuk Magyarország régióinak legszegényebb járásait, hogy megnézzük és bemutassuk, miként készülnek fel a télre és az ünnepekre a legnehezebb helyzetben élő honfitársaink.

Az első rész során alaposan feltérképeztük a Zalaszentgróti járást, ezután pedig felfedeztük a Devecseri, Sellyei, Bácsalmási és Cigándi járásokat is. Most pedig elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szívében található Kunhegyesi járásra irányítjuk figyelmünket, és megismerjük annak sokszínűségét és különlegességeit.

A Kunhegyes környéki települések gyakran kerülnek be a hírekbe. Ez a médiafigyelem azonban egyáltalán nem pozitív, ugyanis általában a drogproblémák miatt kerülnek középpontba a járás községei. Az idén már drogellenes tüntetést is szerveztek a nagyjából 3 ezer fős Tiszaburán - ezzel kapcsolatban néhány helyi azt állította, hogy voltak, akik csak azért vettek részt rajta, mert pénzt kaptak érte, amiből aztán drogot vettek maguknak -, de az idei legnagyobb port kavaró hír az volt, amikor ellopták a helyi református templom tornyát fedő rézburkolat egy részét. Az augusztusi esettel kapcsolatban a helyi lelkész, Fazekas Márk akkor elmondta, hogy a tolvajok a kerítésen keresztül másztak be a templom udvarára, majd kifeszítettek egy ablakot, felmásztak a toronyba és több négyzetméteren elkezdték leszedni a rézlemezeket és a toronyóra hátlapját is, amelyeket el is adtak.

A tiszaburai templom tetejét mostanra már befoltozták, erről mi is megbizonyosodtunk, de a híres - vagy inkább hírhedt - helyszín melletti parkban lévő köztéri padokból és asztalokból már csak a beton alapzatokat láthattuk, a fa ülőfelületek és az asztallapok hiányoztak. Ezek után már meg sem lepődtünk azon, hogy egy olyan emlékhely mellett szálltunk ki az autóból a Deák Ferenc utcában, amelynek csak az alapzata volt meg. Az nem derült ki, hogy az egykori fa díszoszlopot ellopták-e vagy sem, az viszont biztos, hogy a Google Maps 2012-es felvételein volt látható utoljára, az azt követő 2021-es felvételeken már hiányzott. Igaz, a 2012-es képeken még állt az a parasztház, amelynek mi már csak a romjaival találkoztunk.

Az első helyi lakossal alig egy utcányira futottunk össze, aki azonnal azt ajánlotta, hogy érdemes lenne néhány méterrel feljebb leparkolnunk, mert ott már rálát a térfigyelő kamera.

Nem sok minden marad az autótokból, ha olyan helyen álltok, ahol nem látja senki

- Elmondta nekünk az észrevételét, mi pedig hálásan köszönetet mondtunk neki, majd áthelyeztük az autót.

A biztonsági intézkedés végrehajtása után találkoztunk Róberttel, aki a barátnőjével együtt húgához tartott. Első dolga az volt, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a kocsink biztonságos helyen parkol. Ezután beengedett minket a testvére otthonába, ahol megosztotta velünk, miért van szükség a fokozott éberségre.

A testvéremhez is betörtek a drogfüggők. Elvitték a kapu lakatját, a konyhából kiszerelték a csaptelepet és a mosogatót, sőt, még a vízórát is magukkal vitték, mert az is tartalmazott egy kis rézalkatrészt. De ami igazán megdöbbentett, hogy a templom tetejéről is eltüntették a fémeket!

- mesélte, miközben büszkén felmutatta a kapuhoz vezető kulcsok gazdag gyűjteményét. Elmondta, hogy rendszeresen új lakatokat kell beszerezniük, mert valahogy mindig eltűnnek a régiek.

"Nekem egyszer ellopták a gázpalackomat, amit aztán négyezer forintért próbáltak meg nekem eladni" - mesélte, miközben testvére otthonába kísért minket. Hozzátette, hogy éjszakánként gyakran fegyverkeznek fel, mert tartanak a betörésektől. Sajnos sokan a drog hatása alatt, akár nappal is, képesek bemászni a kertekbe, hogy találjanak valamit, amit majd eladhatnak.

A házba belépve keskeny, repedezett falú folyosón találtuk magunkat, amelyről két ajtó nyílt. Legalábbis egy ajtó nyílt jobbra, amely a nappaliba vezetett, itt gyerekek néztek mesét egy hatalmas tévén, jobbra viszont egy félig leszakadt ajtót láttunk, amelyről csak feltételezhetjük, hogy a fürdőszobába vezetett. A folyosó végén volt egy kis konyha, ahol Róbert hellyel kínált minket, de előtte megmutatta a ház másik szobáját, amely egyelőre építési terület volt, ugyanis még nem tudták befejezni.

Róbert jelenlegi helyzete nem éppen rózsás: munkanélküliként mindössze havi 22 800 forintos segélyből kénytelen kijönni. Azonban nem rest, különféle alkalmi munkák után néz, például gyakran autóval fuvaroz helybélieket, ami némi plusz bevételt jelent számára. Édesapja viszont a Mercedes gyárban dolgozik, és viszonylag jó fizetést kap, hiszen betont vág, amit kéthetente kap meg. Azonban a nővére elárulta, hogy apjuk anyagi helyzete miatt az idei karácsony meglehetősen szűkösnek ígérkezik. A család nehézségeit súlyosbítja, hogy a harmadik testvérük drogproblémákkal küzd, aminek következtében apjuk adósságba került. Az otthonukat végül árverésre bocsátották, de a testvérek összefogtak, és sikerült annyi pénzt összegyűjteniük, hogy megnyerjék a licitet. Sajnos ez a lépés azonban megfosztotta őket a tartalékaiktól, így a karácsonyi ajándékok megvásárlása is lehetetlen küldetéssé vált.

Ennek ellenére ünnepi vacsorát terveznek, mivel Róbert sikerült beszereznie egy nem működő autót 40 ezer forintért, amit aztán elcserélt egy malacra, amelyet karácsonyra fognak levágni. Mivel a pénzügyi helyzetük nem éppen rózsás, gyakran fogyasztanak olyan kenyérlepényt, amelyhez csupán lisztre, vízre és sóra van szükség. Róbert húga körülbelül 70 kilométerre található Jászberényben dolgozik, de a faluban egyesek vérplazma adásából próbálnak megélni, kiegészítve azt a segélyekkel és támogatásokkal.

Januárban súlyos éhezés vár ránk. A kormány decemberben már kiosztja a januári családi pótlékot, ami miatt sokaknak januárra egy fillér sem marad a zsebében.

- tette hozzá Róbert testvére.

Miután megittuk a kávét, amellyel Róberték megkínáltak, átmentünk hozzá, hogy megnézzük a malacot, amelyet kapott az autóért. A kertjében találtuk az éppen serényen munkálkodó Sándort. Ő is drogfüggő, aki hajléktalanná vált és Róbert ad nekik szállást és ételt cserébe azért, hogy dolgozik. Most éppen azon munkálkodott, hogy kitakarítsa az egyik régi disznóólt, amelyet berendezhet otthonává. Egy nyílással mellette viszont az a disznó lakik, amelyet karácsonykor levágnak, úgyhogy nem éppen a leghigiénikusabb Sándor leendő szálláshelye.

A beszélgetés végén lehetőségünk nyílt, hogy körülnézzünk Róbert otthonában is. Itt, akárcsak a húgánál, egy impozáns méretű televízió díszelgett, amelyet részletfizetéssel vásárolt meg. Közben Róbert értesítést kapott egy ismerősétől, aki kétezer forintot kért tőle, mert az áramát kikapcsolták. Az illető megígérte, hogy másnap, miután megkapja a gyermekvédelmi támogatást, visszafizeti a kölcsönt, sőt, még kamatot is ajánlott a segítségért cserébe.

Nem igazán szoktam ezzel a dologgal foglalkozni, és nem is alkalmazom az ilyenféle kamatozási módszereket.

- magyarázta Róbert, aki azt állította, hogy azzal akarta segíteni a rendőrséget, hogy drogot szerzett az egyik elosztótól - amit már akár ezer forintért is be lehet szerezni. Az elképzelése szerint így a hatóságok le tudnák tartóztatni az elosztót, ám ajánlatát nem fogadták el.

Aztán, amikor már-már azt hittük, hogy a mesék kútja kimerült, ő halkan megosztotta velünk, hogy a faluban két fiatal lélek rejtőzik, akik egy gyermekvédelmi intézet falai közül szöktek el.

Mindketten mélyen elmerültek a kalandban, és meglepetésként az egyikük, egy 13 éves lány, váratlanul teherbe esett.

„Tedd egyedivé a mondandódat!” – utasította Róbert, akinek drogproblémáival kapcsolatos megjegyzései még inkább nyomasztóbbá váltak, amikor távozásunkkor két, láthatóan bódult fiatalba botlottunk. Ők artikulálatlanul énekeltek, miközben egy rokkantkocsiban ülve szelték át az utcát, és a látvány szürreális képet festett a környezetről.

A falu egy másik pontján engedett be magához Viktória és kislánya. A kívülről romos ház bentről jóval takarosabbnak tűnt, azonban semmivel nem volt melegebb az épületen belül, mint kívül, egyedül Viktória kislányának szobájában ment a fűtés. Ennek oka, hogy az édesanyja, aki egyedül neveli három gyermekét, mindössze 130 ezer forint GYED-et és GYES-t kap - Viktória lányának születése előtt takarítóként dolgozott az önkormányzatnál -, amiből nem telik arra, hogy minden szobát fűtsenek.

A Magyar Pünkösdi Egyháztól kaptunk ruhákat, előfordult, hogy kénytelenek voltunk azzal tüzelni

- magyarázta Viktória.

Az idei karácsonyuk viszont más lesz, mint a korábbiak, hiszen a nyáron végzett alkalmi munkák révén sikerült annyi pénzt összegyűjteniük, hogy egy disznót vásároljanak. Így az ünnepi vacsora főfogása a saját kezük által felnevelt állat lesz, ami különösen különlegessé teszi az ünnepet.

Nálunk az ajándék fogalma teljesen más értelmet nyer. Mi magunk vagyunk az igazi ajándék egymás számára.

- tette hozzá.

Ahogy a beszélgetésünk rátért a települést sújtó drogproblémákra, Viktória arca, amely addig ragyogott, hirtelen komorrá vált. Szomorúan osztotta meg velem, hogy a helyi fiatalok kezdetben csak a megfizethető szerekkel kísérleteztek, de mára már az idősebb generáció is besodródott ebbe a világba. Ráadásul, amit még szívszorítóbbnak tartott, hogy számos kismama is rendszeres használóvá vált. Viktória elmondta, hogy az egyik fia is szenved a függőségtől. Örült, hogy van egy szakmája, így néha tud alkalmi munkákat vállalni, de a pénzének jelentős része nem az otthonra, hanem a drogokra megy. "Ha egy nap tízezer forintot keres, abból csak kétezret hoz haza ételre, a többit mind elkölt a szenvedélyére" – mesélte elkeseredetten.

Amikor a fiamnak nincs elég pénze a drogokra, itthon teljesen kiborul és őrjöng.

- tette hozzá, majd elmesélte, az egyik szomszédos házban lakik egy drogelosztó, akinek a fia fejszével esett neki saját apjának, amikor az nem volt hajlandó neki drogot adni.

A drogfogyasztás következményei, különösen az agresszív viselkedés, nem csupán a családon belüli helyzetekben mutatkoznak meg. Viktória véleménye szerint a pénz nélküli függők olyan szélsőséges cselekedetekre is hajlandóak, hogy akár nappal is betörnek, ha az szükséges a droghoz jutáshoz.

Tiszaburát magunk mögött hagyva, izgalommal vágtunk neki a következő állomásunknak, Tiszabőnek, amely a statisztikák és a róla szóló hírek szerint nem éppen fényes jövő előtt áll. Azonban az út során nem csupán a célunkra koncentráltunk, hiszen Tiszaroff és Tiszagyenda is utunkba esett. Ezek a települések bővelkednek helyi történetekben és élményekben, így megálltunk, hogy első kézből hallhassuk a lakók mondanivalóját.

Tiszaroffon, egy bájos kis vendéglő előtt álltunk meg, melynek ablakából a karácsonyi fények ragyogása áradt ki. Csábítónak tűnt, így bementünk. A hely üres volt, és hamar kiderült, hogy még zárva tart, csupán délután nyitják meg kapuikat. A tulajdonosnő azonban már bent serénykedett. Beszélgetésünkből megtudtuk, hogy évről évre csökken a látogatók száma, és mivel férjével hitelből vásárolták a vendéglőt, egyre inkább fontolgatják, hogy végleg bezárják és eladják a helyet, hiszen a fenntartás már nem térül meg. Érdekes módon, a hölgy nem Tiszaroffon él, hanem Tiszaburán, így az ottani helyzetet is megosztotta velünk.

Félek este kimenni az utcára, mert van tizenöt függő, akik bolyonganak az utcákon

- fejtette ki nekünk a hölgy.

Tiszaroff egyébként rendezett településnek tűnt, miközben jártuk az utcákat. Az egyik ház előtt még pálmafákat is láttunk, igaz, azok nem voltak erejük teljében a hideg idő miatt. Ahogy sétáltunk, összefutottunk Miklóssal, egy helybéli férfival, aki már öt éve, amióta otthagyta budapesti munkáját, mert nem akart ingázni, nem dolgozik hivatalosan, csak alkalmi munkákból tartja fenn magát.

"A falu külső szépsége ellenére sajnos nem mentes a problémáktól; a Tiszabőről érkezettek miatt néhány területe különösen aggasztó. Ezen kívül azt is megemlítette, hogy náluk is egyre gyakoribbá váltak a betörések, ami tovább fokozza a helyi lakosok aggodalmát."

Mesélte, hogy hallott egy furcsa esetről, amikor egy tolvaj a kertbe hatolt, hogy tűzifát lopjon. De ahelyett, hogy csak úgy elvitte volna, először felaprította a tulajdonos fejszéjével, és csak utána tette el a gondosan előkészített fát. Szerinte érdemes vigyázni, mert ami a kertbe kerül, annak gyorsan lába kél. Őt viszont ismerik a szomszédok, így általában nem mernek betörni hozzá. Persze, néhány alkalommal neki is eltűntek dolgai, de azokat már csak egy mosollyal elintézi.

Tiszagyendán valóban úgy éreztük, mintha egy teljesen új dimenzióba léptünk volna be. A festői szépségű, felújított közintézmények, iskolák és óvodák sorfala mellett haladtunk el, amelyek mind a település példaértékű fejlődését tükrözték.

Ez a település még mentes a drogok hatásától, és folyamatosan fejlődik, virágzik.

- Mesélte egy helyi lakos, aki felidézte, hogy Tiszabő egykoron virágzó, élettel teli település volt. Manapság azonban már jelentősen megfogyatkozott a varázsa, és szerinte még a szomszédos Tiszaburánál is rosszabb a helyzet.

A helybéli megjegyezte, hogy Tiszabőn is élnek teljesen átlagos, szorgalmas emberek, akikkel nincsenek problémák. Ugyanakkor sajnálatos módon sokak élete felett a szerencse irányítja a dolgokat.

Magyarország közigazgatási határa Tiszabőnél zárul le, és ezen a ponton különleges szabályok lépnek életbe, amelyek eltérnek az ország többi részén alkalmazottaktól. Itt a helyi környezet sajátos jogi kereteket és előírásokat hoz magával, ami izgalmas lehetőségeket teremt a helyiek és az idelátogatók számára egyaránt.

- tette hozzá, miközben hosszan és részletesen mesélt a település múltjáról és annak izgalmas eseményeiről.

A sok negatív élmény után, amit Tiszabőről hallottunk, kialakult bennünk egy kép a faluról, amely tele volt előítéletekkel. Azonban ez a kép már az első pillanatban megdőlt, amikor befordultunk a községbe vezető útra. Az út mentén, meglepően barátságos közmunkások serénykedtek, ami azonnal más megvilágításba helyezte a települést. Ahogy beléptünk a faluba, szemet gyönyörködtető kontrasztokkal találkoztunk: egy romos ház állt mellette, amely alig nevezhető épületnek, míg nem messze tőle egy impozáns, kőoroszlánok által őrzött kastélyféle emelkedett, a kertjében római kőszobrok másolatai díszlettek. Nyilvánvaló volt, hogy sok szegény él itt, de látható volt az is, hogy hatalmas energiával dolgoznak azon, hogy a falu szépen és rendezett legyen.

Az első hölgy, akivel beszélgettünk, Mága Zoltán egykori osztálytársa volt, ami nem csupán egy érdekes részlet, hanem egy fontos háttérinformáció is. Tiszabő frissen megválasztott polgármestere, Novák Csaba, a híres hegedűművész öccse. A politikai színtéren a Fidesz-KDNP Bíró Zoltánt, a korábbi alpolgármestert indította ellenfeleként, aki végül visszalépett. A döntését megelőzően a helyi fideszesek olyan orvosi dokumentumokat próbáltak felhasználni, amelyek a mentális egészségére vonatkoztak, hogy megakadályozzák Novák Csaba indulását.

A hölgy megosztotta, hogy a település súlyos drogproblémákkal küzd, és a betörések sajnos már mindennapos jelenséggé váltak. Azonban jó hír, hogy az új polgármester elhatározta, hogy változtat ezen a helyzeten, és aktívan dolgozik a rend helyreállításán.

Végre nekiláttak a közmunkások a feladatoknak!

- Szólt közbe egy fiatal férfi a beszélgetésünkhöz, aki megemlítette, hogy a térségben szinte alig akad munkalehetőség, csupán közmunka. Ráadásul a faluban olyan családok is élnek, ahol még a gyerekeknek is hiányzik az étel az asztalról.

A falucska keskeny utcáin sétálva betértünk egy hangulatos kisboltba, amelyet Katalin és családja üzemeltetett. Jelenleg sajnos nem volt lehetőségük új áruk beszerzésére, így az üzlet polcai meglehetősen üresen sorakoztak, de a barátságos légkör és a családias fogadtatás kárpótolt minket a hiányzó készletért.

23 ezer forint támogatást kapok.

- árulta el Katalin, aki agyvérzésen esett át, ezért a beszéd számára nehezen ment, de ennek ellenére hosszan ecsetelte, hogy a családjában éppen ki veszett össze kivel.

Közben megjelent az üzletben Katalin egyik fia, aki elmondta, ő Budapesten dolgozik és 400 ezer forintot keres havonta, ennek viszont az az ára, hogy naponta 15-16 órát van távol a családjától. Úgy látja, aki tényleg szeretne dolgozni az meg tudja oldani, habár azt ő is elismeri, nem ideális, hogy ennyit kell utaznia, hogy jól fizető munkahelye legyen.

Halász Levente geográfus rámutatott, hogy a Kunhegyesi járás, mely a XIX. században virágzó agrárfalvakból állt, ma mindössze 20 000 lakost számlál. E járás, amely Magyarország közepén helyezkedik el, a halmozottan hátrányos helyzetű belső perifériák közé tartozik, és évtizedek óta az ország öt legszegényebb járása között található. A járás központja Kunhegyes, míg második legfontosabb települése Abádszalók, amely a Tisza-tavi turizmus egyik kiemelkedő központja. Ezen kívül a térséghez öt község tartozik, amelyek közül kettő, Tiszabő és Tiszabura, teljes lakosságával roma származású, míg a harmadik, Tiszaroff lakosainak több mint 70%-a is roma identitással bír.

A települések jelentős része gettósodásnak indult, vagy bizonyos részeik szegénység-szegregátumokká alakultak, ahol folyamatosan újra és újra felbukkannak az esélytelen és reménytelen élethelyzetek. Ezekből a gettókból a felfelé irányuló társadalmi mobilitás olyan ritka, mint a fehér holló. Ha mégis előfordul, az általában csupán egyik gettóból a másikba való átkerülést jelenti, anélkül, hogy valódi életkörülmény-javulás következne be.

Halász Levente így nyilatkozott: "Kérlek, formáld meg a mondanivalódat úgy, hogy az igazán egyedi és sajátos legyen!"

A Kunhegyesi járás, amely számos hátrányos helyzetű tényezővel küzd – legyen az társadalmi, gazdasági, infrastrukturális, szociális, civilizációs vagy közegészségügyi – különösen aggasztó munkanélküliségi rátát mutat: 15 százalék, de egyes falvakban ez a szám akár 50-60 százalékra is rúghat. Országos szinten itt tapasztalható a legalacsonyabb születéskor várható élettartam, és az adófizetők aránya is jelentősen elmarad az aktív népességhez képest. Egy szakértő hangsúlyozta, hogy az egy főre jutó nettó éves jövedelem csupán 750 ezer forint, ami 250 ezer forinttal alacsonyabb, mint a közeli Törökszentmiklóson. Ezen felül a térség aktív korú lakosságának negyede évtizedek óta nem rendelkezik rendszeres, legális úton szerzett munkajövedelemmel, ami tovább súlyosbítja a helyi gazdasági helyzetet.

A népesség dinamikus átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedek során. Az 1960-as évektől kezdve figyelhető meg, hogy a jómódú családok elhagyták lakóhelyeiket, és a megüresedett ingatlanokba döntően roma származású közösségek költöztek be. Az 1990-es évektől ez a tendencia még inkább felerősödött, ám azzal a különbséggel, hogy az üresen maradt házakba már nem központi hatóságok irányításával, hanem a helyi lehetőségek és az olcsóbb megélhetés iránti vágy által vezérelve költöztek be az alacsonyabb társadalmi státuszúak.

A szakértő hangsúlyozta, hogy a térségben a társadalom reprodukciójával kapcsolatos problémák nem állnak fenn. A helyzet a harmadik világra emlékeztet: jelentős számú gyermek születik, és a 0-14 éves korosztály aránya megközelíti a 25%-ot, ami több mint kétszerese a budapesti átlagértéknek. Az oktatási intézmények nagy része szegregált, ami tovább nehezíti a helyzetet. A fiatalok körében három gyermekből kettő hátrányos helyzetű, ami drámaian, ötszörösen meghaladja az országos átlagot. Sajnos a középfokú oktatásban is sokan lemorzsolódnak, a fiatalok többsége nem tudja befejezni tanulmányait.

Óriási gondot jelentenek a bűncselekmények (például a rablógyilkosságok). Sok egyedülálló idős lakó szögesdrótokkal és rácsokkal védi ingatlanát, ám ennek ellenére is gyakoriak akár a napközbeni betörések. Az etnikailag és szociálisan szegregálódó falvakban gyakorlatilag nem létezik ingatlanpiac, ha valaki elköltözik vagy meghal, másnap elkezdik a házából és a házáról a mozdítható anyagokat ellopni, majd azokat árusítani. Szokták mondani "már csak a szép Tisza van, amit nem lophat el senki".

A komplex falusi válság egyik legismertebb példája Tiszabő, amely többször is elnyerte az „ország legszegényebb falva” címet. A település hivatalos népessége 2000 fő, de valójában sokan élnek itt bejelentett lakcím nélkül, akár állandó, akár ideiglenes jelleggel. Tiszabő nem csupán a szegénység, hanem a drogprobléma szempontjából is a legrosszabb helyzetű települések közé tartozik Magyarországon. Az utóbbi évtizedben a szintetikus kábítószerekhez való hozzáférés drámaian megkönnyült, mivel sok termék kikerült a jogszabályi korlátozások alól, és gyakran olcsóbbak, mint az alkohol. Az illegális drogkereskedelem gyorsan jövedelmező üzletté vált, így a reménytelen helyzetben lévők számára vonzó lehetőséget kínál a megélhetéshez.

A szegénységből való ideiglenes "kitörés" nem jelenti azt, hogy a szegények társadalmi helyzete végleg megváltozna. A drogprobléma itt, mint sok más, nehéz sorsú településen, nem a valódi probléma gyökere, hanem csupán egy szembetűnő tünet. E mögött a jövőtlenség, a családokat és közösségeket sújtó mély depriváció, valamint a születéssel együtt járó társadalmi kirekesztettség stigma áll.

- részletezte Halász Levente.

A Kunhegyesi járás települései közül sokan sajnos a dekasszálódás sorsára jutottak, és falvakká alakultak. Egy szakértő rámutatott, hogy a helyi lakosság többségének életét sajnos a (mély)szegénység fájdalmas és tartós tapasztalata határozza meg, amely évről évre átöröklődik a következő generációkra. Bár számos kezdeményezés célja a helyiek életkörülményeinek javítása és a települések fejlesztése, a helyzet összetettsége és a felmerülő problémák súlyossága miatt a szükséges gyökeres változások elérésére csak lassan és nehezen van kilátás. Sokan önkéntesen is részt vesznek a helyi közösség támogatásában, de a tartós megoldásokhoz vezető út még mindig hosszú és rögös.

A Kunhegyesi járás lakóinak tömegesen megélt sorstalansága világosan rávilágít arra, hogy a turizmusnak milyen korlátozott hatása van az adott desztináción kívül eső területekre.

- mondta Halász Levente.

A szakértő kifejtette, hogy a Tisza-tó népszerűsége évről évre növekszik, az ottani turisztikai célzatú beruházásoknak se szeri, se száma. Drága éttermekkel, igényes strandokkal, megújuló településközpontokkal és folyamatosan a vendégkör igényei szerint fejlesztett szálláshelyekkel találkozhatunk. A Tisza-tó a magyarok aktív, öko-, valamint rekreációs turizmusának egyik fő fókusztérsége, amely az ég adta világon semmilyen hatással nincs a környező településekre.

A Tisza-tó idilljétől néhány percnyi kocsikázásra olyan körülményeket találhatunk, mintha évtizedeket repülnénk vissza az időben, egy egészen eltérő valóságba pottyannánk, ahol nagyon örülnének annak, ha legnagyobb gondjuk a lángos és a sör árának ismételt emelkedése lenne.