Kármán András: A gazdaságpolitika olyan, mint egy orosz rulett, ahol a kockázatokkal játszva a Fidesz megszokott üzletelési módszereit alkalmazza.

444: Játszunk el a gondolattal, hogy április 13-a van, és a Tisza megnyerte a választásokat. Mi lenne a gazdaság terén a három-öt legfontosabb, legsürgetőbb intézkedés?

Kármán András: Az EU-s támogatások aktiválása és az uniós források hazai felhasználása kiemelkedő jelentőséggel bír. Ezek az anyagi eszközök elengedhetetlenek, mivel a magyar gazdaság jelenlegi helyzete egyértelműen stagnál: már három éve nem tapasztalunk növekedést, miközben a beruházások folyamatosan csökkennek.

Kiemelten fontos lesz egy új, reális alapokon nyugvó költségvetés kidolgozása és jóváhagyása. Az a költségvetés, amelyet idén tavasszal 2026-os célzattal fogadtak el, arra a feltételezésre épült, hogy 2025-ben a gazdasági növekedés közel 4 százalékot fog elérni. A mai helyzet azonban már más képet mutat: az NGM is arra figyelmeztet, hogy a növekedés valószínűleg az 1 százalékot sem fogja meghaladni. Ráadásul a következő évre tervezett 3-4 százalékos növekedés sem tűnik reálisnak, hiszen jelenleg egyetlen elemző sem prognosztizál 2,5 százaléknál magasabb értéket.

A harmadik, rendkívül lényeges szempont az, hogy meg kell szüntetnünk azokat a korrupciós csatornákat, amelyeken keresztül a közpénzek jelenleg korlátlanul áramlanak a NER-es vállalatokhoz, valamint a politikai elithez kapcsolódó oligarchákhoz, különféle támogatások vagy túlárazott szerződések formájában. Ezen folyamatokat alaposan felül kell vizsgálni, és minden olyan tételt, amely nem szolgálja az adófizetők érdekeit, vagy el kell törölni, vagy jelentős módosításokat kell végrehajtani rajtuk.

Fontos, hogy sürgősen foglalkozzunk azzal a helyzettel, amely a szupergazdagok vagyonának egyfajta kimenekítését jelenti a vagyonadónk elől. Ezzel a problémával mihamarabb foglalkoznunk kell, hogy megakadályozzuk a pénzek adózási kötelezettség alóli kivonását.

Van-e valamilyen becslésük arról, hogy mekkora pénzösszeg jut a költségvetésből a NER-es és politikai kapcsolatokkal rendelkező szereplőkhöz?

A pénzmozgások sokféle módját ismerjük, legyenek azok közvetlenek vagy közvetettek. Amikor a közpénzek pazarlásáról beszélünk, ide sorolom a propaganda célú költéseket, a közmédia túlzott finanszírozását, és az olyan felesleges, megtévesztő konzultációkat, amelyeket a kormány jelenleg is az adófizetők milliárdjaiból finanszíroz. Ezek önállóan is jelentős összegeket képviselnek, és még nem is érintettük az állami vállalatok hirdetéseit, amelyek gyakran politikai ambíciókat és egyéni érdekeket szolgálnak ki.

Van azonban egy közvetettebb módja a közpénz kiszivattyúzásának: a túlárazott szerződések. Óvatos becslések szerint is 30, de akár 40 százalék is lehet a közbeszerzések esetében a túlárazás mértéke, míg egyes szerződéseknél két-háromszoros túlárazásokról is beszélhetünk.

Ezért ebben a kérdésben nagyon radikális változásra van szükség, de nem elég a zéró tolerancia a korrupcióval szemben. Magának a beszerzési eljárásnak a jellegén kell radikálisan változtatni a verseny megerősítésével.