Kiállt a jogaiért a bankkal szemben, és a harcának egy olyan fordulata lett, hogy még a lakása is veszélybe került.
Mi történik, ha a bankunk egy videofelvétel alapján terheli meg a számlánkat? Hogy az igazságot kideríthessük, talán érdemes lenne alaposan megvizsgálni a felvételt. Ezt gondolhatnánk. Azonban Magyarországon, még uniós tagság és a GDPR szabályai mellett is, a helyzet nem ilyen egyszerű. Egy különös jogi eset bontakozik ki, amelyben az ügyfél úgy érezhette, hogy egy Rideg Sándor regényének lapjain kalandozik.
A konkrét ügyben érintett emberünk pár éve egy szeptemberi napon egyenlegértesítő SMS-ből tudta meg, hogy bankszámlája megterhelésre került, egyenlege pedig emiatt negatív lett. Mivel nem bonyolított olyan tranzakciót, ami erre alapot adott volna, érdeklődött a bankjánál. A bank azt a tájékoztatást adta, hogy a terhelés egy fiókbeli ügyintézés eredménye, amely bár ellentmond a fiókban aláírt iratoknak, a fiókban lévő kamerák felvételei alapján követhető nyomon. Az ügyfél az esettől számított 30 napon belül ajánlott levélben vitatta az iratoknak ellentmondó terhelést és kérte, hogy betekinthessen a videofelvételbe.
A banktól érkezett levél azonban nem a felvétel másolatát, vagy a betekintési lehetőség részleteit tartalmazta, hanem egy sürgető felszólítást az állítólagos tartozás rendezésére. Az ügyfél rendszeresen kapott telefonhívásokat a banktól, amelyek szintén csak a vitatott tartozás megfizetésére emlékeztették. Minden egyes telefonbeszélgetés során az ügyfél ismételten kérte a felvétel bemutatását, és emlékeztette a behajtási munkatársat arra, hogy ezt a kérését már korábban írásban is megküldte.
Az ügyfél személyesen jelezte panaszát egy bankfiókban, mivel nem kapott betekintést a felvételbe. A bank januárban válaszolt az ügyfélnek, közölve, hogy a felvételt törölték. A törlés okát azzal indokolták, hogy "az ügyfél késlekedett a felvétel megtekintésének kérésével", holott az ügyfél úgy érezte, hogy jogosan várhatott a rendelkezésre állásra.
A folyamatosan érkező felszólító levelekre válaszul az ügyfél néhány hónap elteltével ismételten kérte, hogy betekinthessen a felvételbe. Körülbelül 10 hónappal az ügyfél fiókjában végzett ügyintézés után a bank arról tájékoztatta az ügyfelet, hogy a videofelvételt, amelyet eddigi információik szerint tároltak, majd töröltek, archiválták, azonban a betekintést nem tudják biztosítani. A bank akkor nem a felvétel törlésére hivatkozott, hanem a személy- és vagyonvédelmi törvény egy konkrét rendelkezésére, annak ellenére, hogy az EU adatvédelmi irányelvei, az EU adatvédelmi rendelete (GDPR) és az Infotörvény világosan előírják, hogy az adatkezelő (a bank) köteles tájékoztatni az érintettet (az ügyfelet) a róla kezelt személyes adatokról, beleértve a videofelvételt is. A tájékoztatásnak nem csupán annyinak kell lennie, hogy a bank közli az ügyféllel, miszerint van egy 20 oldalas dossziéja róla, hanem ténylegesen az iratok másolatát kellene átadnia. Ez különösen érvényes hang- vagy videofelvételek esetén, hiszen ilyen esetekben a másolatok átadása lenne a megfelelő eljárás.
Mivel az ügyfél nem volt hajlandó visszatéríteni a pénzeszközöket a számláján, ami a pozitív egyenleg eléréséhez szükséges lett volna, a bank a hónapok óta fennálló negatív egyenleg következtében megszüntette a számlaszerződést. A bank állítása szerint, az ügyféllel kapcsolatos időrendben rögzített, majd törölt, később pedig újra előkerült és archivált videofelvételeken alapuló követelését a saját faktorcégének "értékesítette".
A bank faktorcége megkezdte a "tartozás" jogi úton történő érvényesítését, és fizetési meghagyásos eljárást indított. Ennek az eljárásnak a lényege, hogy az eljáró közjegyző írásban, postai úton értesíti a kérelmezettet, aki a feltételezett adós szerepét tölti be. Amennyiben a kérelmezett ellentmondással él, és vitatja a kérelemben megjelölt "tartozást", az eljárás bírósági perré alakul át. Ekkor a kérelmezőnek kell bizonyítania a követelés létezését és annak pontos összegét.
Ha nem érkezik ellentmondás a közjegyzőhöz, a "követelés" jogerőre emelkedik, így lehetőség nyílik a végrehajtási eljárás megindítására.
Az ügyfél döbbenten olvasta a földhivatal értesítését, amely arról tájékoztatta, hogy a tulajdonában lévő ingatlanra végrehajtási jogot jegyeztek be, ezzel a végrehajtó gyakorlatilag lefoglalta azt. Meglepődése nem volt véletlen, hiszen azt hitte, hogy a végrehajtó eljárásának előfeltétele egy bírósági per vagy közjegyzői eljárás, ám ő erről egyáltalán nem értesült. A földhivatali tájékoztatóból kiderült a végrehajtó neve, és az általa kezelt iratok alapján világossá vált, hogy a bank faktorcége által megadott hibás lakcím miatt a közjegyzői fizetési meghagyásos eljárás a tudta nélkül zajlott le. Ennek következtében a "követelés" jogerőre emelkedett, és a bank faktorcége nemcsak az ügyfél ingatlanát zárolta, hanem más ingóságait is érintette a végrehajtás.
A követelés jogerőre emelése annak ellenére történt, hogy a bank faktorcége tudatában kellett volna lennie annak, hogy hibás címet adott meg. A Közjegyzői Kamara ugyanis rögzíti az ügyfélnek küldött felhívás tértivevényének másolatát a rendszerében, amelyhez a bank faktorcége hozzáférhetett volna. A konkrét esetünkben a közjegyzői felhívás a posta által "címzett ismeretlen" megjegyzéssel került vissza. A vonatkozó joggyakorlat alapján ilyen helyzetben a kérelmező felelőssége lenne, hogy felkeresse a Lakcímnyilvántartót, és beszerezze a helyes címadatokat. Esetünkben azonban a bank faktorcége ezt a lépést elmulasztotta.
A bank faktorcége, miután észlelte a hibásan megadott lakcímet, jogerőre emelkedett közjegyzői felhívást vett alapul, és ennek révén végrehajtási eljárást indított. A végrehajtó ennek következtében lefoglalta az ügyfél vagyonát.
Az ügyfél sikeresen megtámadta az addigi eljárást, így a bank - vagyis immár a bank faktorcégének követelése független bíróság elé kerül, amelynek részrehajlástól mentes eljárásában kell bebizonyítania követelését.
A bank faktorcége az általános szerződési feltételei alapján évi 30 százalékos kamatot számított fel az állítólagos tartozásra, mivel azt hitelkártya-tartozásként tartotta nyilván, annak ellenére, hogy az ügyfél hitelt sosem vett fel a banktól, hitelkártyája sosem volt a banknál, illetve számlájához, betéti kártyájához - kifejezett kérése alapján - sosem tartozott hitelkeret. Mire az első bírósági tárgyalásra sor került, a visszautasított hozzáférés-kérések és a rossz lakcím használata miatt már majdnem két és fél év eltelt, így a kamatok miatt a bank már az eredeti összeg majdnem kétszeresét követelte az ügyfélen.
A banki faktorcég állítólagos követelését növelte egy nagyjából 300 ezer forintos tétel is, ami egy a bank által indítványozott szakvélemény elkészítésének költsége, amelyben egy szakértő azt bizonygatta, hogy az évi 30 százalékos kamat, amit a bank felszámított nem eltúlzott, annak ellenére, hogy a jegybanki alapkamat az eseménysor kezdetekor és a per megindulásakor is még csak évi 0,9 százalék volt, majd még ezt követően két éven keresztül évi 5 százalék alatt maradt. Talán nem felesleges megjegyezni, hogy a Ptk. szerint a késedelmi kamat a jegybanki alapkamat mértékével egyező, illetve mindeközben a bank látra szóló betéti kamata 0,01 százalék volt, lakáshitelt 6,5 százalékos, személyi kölcsönt is 20 százalék alatti évi kamattal vehetett volna fel az ügyfél a banktól.
A perben a bank faktorcége az első beadványában hivatkozott a fantom-videofelvételre követelése alátámasztásául, majd amikor az ügyfél az ezzel kapcsolatos anomáliákat válasziratában "szóvá tette", akkor a következő beadványukban már azt írták, hogy az törlésre került.
Mire a bíróság véglegesen döntött az ügyben, hat év elteltével már a banki faktorcég követelése az eredeti vitatott összeg háromszorosára nőtt, a perköltségekkel együtt pedig majdnem ötszörösére duzzadt. A bíróság végül elutasította a bank faktorcégének igényét, mivel a bank nem tudott bemutatni semmilyen érdemi bizonyítékot a követelése alátámasztására. Nem csupán a kölcsön felvételére vonatkozó dokumentumot nem terjesztette elő, hanem a vonatkozó szabályzatát és az ügy kapcsán készült jegyzőkönyvet sem csatolta, annak ellenére, hogy a bíróság ezt előzőleg kötelezővé tette számára.
Az eset lényege, hogy a bank, valamint a faktorcég egy állítólagosan létező videófelvételre hivatkozva,
Az ügyfél számláját megterhelve, a bankszámlaszerződést felmondva, valamint egy hamis lakcímet felhasználva végrehajtást indított, amelynek következtében az ügyfél ingatlanát és ingóságait lefoglalták. A bíróság előtt a már "törölni" állított videofelvételre hivatkozva próbálta bizonyítani a követelését, és csak akkor ismerte el a felvétel törlését, amikor kiderült, hogy a bíróság kérheti annak bemutatását. Így a követelését úgy próbálta érvényesíteni, hogy semmilyen kézzelfogható bizonyítékot nem tudott felmutatni a per során. További izgalmas részletek az esetről a frissen indult YouTube-csatorna videóiban érhetők el.
