A nemzeti konzultáció talán kifulladt, mivel a kormányzat nem oszt meg semmiféle részvételi vagy költséginformációt.
A tavalyi évben lebonyolított nemzeti konzultáció, amely során 1,5 millióan adták le válaszaikat, a szuverenitás védelmét állította középpontba, míg az idei akció a kormány ígérete szerint a gazdasági fellendülést célozza meg. Az előző konzultáció első bő hónapjában közel 400 ezer válasz érkezett, azonban az idei kampány során nem áll rendelkezésre hasonló részletes adat. Elképzelhető, hogy jelentősen kevesebb válasz érkezett, és eltérve a korábbi gyakorlatoktól, ezért a kormány és a fideszes politikai szereplők, akik rendszerint aktívan kommunikálnak ebben a témában, nem osztották meg a köztes részvételi adatokat a HVG kérésére sem.
Az ezúttal nem ismert, de talán a vártnál, vagy a politikailag jól kommunikálhatónál alacsonyabb kezdeti részvételi adatok oka lehet, hogy bár formájában, eszközeiben és céljában is több "ráncfelvarráson" átesett, mégis érdektelenné vált, kifulladóban van a már csaknem 20 éve alkalmazott, manapság már csak főleg a 60 év feletti, amúgy is fideszes korosztály körében népszerű kampányelem. Ráadásul ezúttal elviheti a fókuszt a kormányzati levelezésről az, hogy Magyar Péter ráindította saját hasonló akcióját.
A kormány gazdasági konzultációjának kérdőívei október 28-án indultak el a postázás során. Ekkor a Fidesz már érte el a közvélemény-kutatásokban a Tisza Párt eredményeit, amely azóta nemcsak beérte, hanem meg is előzte azt. A Tisza Párt "társadalmi párbeszéde" – amely valójában egy politikai kívánságműsor a 2026-os választásokra és a kormányváltásra készülve – három héttel később, november 19-én indult el Magyarok Hangja néven. Érdekessége, hogy ez a konzultáció kizárólag online érhető el, papíralapú kitöltésre nincs lehetőség.
A Magyarok Hangjáról további részleteket és érdekességeket itt találhatsz:
Most először adódik lehetőség arra, hogy összehasonlítsuk a nemzeti konzultációt egy ellenzéki kezdeményezés keretében zajló hasonló akcióval, mint amilyen a Tiszáé. Míg az előbbi egyértelműen politikai keretek között zajlik, addig az utóbbi részben politikai szándékokat tükröz. Mindkét kezdeményezés mögött ott áll a politikai felhatalmazás és a hivatkozási alap, ahogyan azt az alkotóik is hangsúlyozzák. Továbbá, mindkét akció önkéntes hozzájárulások révén alkalmas lehet adatbázis-építésre, és várhatóan a résztvevők többsége is inkább az adott párt szimpatizánsai közül kerül majd ki.
A hasonlóságok mellett sokkal jelentősebbek a két dolog közötti eltérések:
Mindkét párt aktív jelenléttel támogatja a maga akcióját: nemcsak a kormánypártok politikusai járják az országot, hanem Magyar Péter is. Ám míg a fideszesek kifejezetten a konzultációt népszerűsítve road-show-znak, Magyar országjárása gyermekvédelmi intézmények látogatására épül. Kis ország vagyunk, így előfordul, hogy térben és időben ezek össze is érnek: november 20-án Szerencsen szinte egyszerre, egymástól pár lépésre fórumozott Magyar Péter és Nagy Márton miniszter. Riportunk és videónk itt:
Mivel a kormányzat nem osztotta meg az információkat, sajnos nem tudjuk, hányan küldték vissza a nemzeti konzultációs ívet, és azt sem, hogy hányan válaszoltak online a kérdésekre – ez a lehetőség csupán nemrég, november 30-án vált elérhetővé a kormány hivatalos weboldalán. (A Tisza Pártot is megkerestük az eddigi adatokkal kapcsolatban, de választ tőlük egyelőre nem kaptunk.) Az online kitöltőfelület aktiválása általában jelentős és gyors növekedést hoz a válaszok számában, azonban a korábbi tapasztalatok alapján a minimális védelmi intézkedésekkel ellátott felületeken lehetőség nyílik csalásra is, és a tömeges kitöltés sem lehetetlen.
Az biztos, hogy a tavalyi szuverenitásos konzultáció első hónapjában összegyűlt 400 ezer válasz nem volt kiemelkedő, csupán alig haladta meg a 2022-es "brüsszeli szankciók" elleni kérdőív első havi 340 ezres eredményét. Az alábbi grafikánkon jól látható, hogy a korábbi jelentős konzultációk első havi teljesítménye gyakran 400 ezer alatt maradt, míg a rekordot a 2018-as "családvédelmi" konzultáció állította fel, amely 773 ezer választ generált. Fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok csupán az első hónapra vonatkoznak, a végső számok pedig számos tényezőtől függenek. Érdekes például, hogy...
A 268 ezres válaszadói számával a 2017-es "Stop Soros" konzultáció kezdetben csupán a sereghajtók közé tartozott, ám a kezdeti lanyha érdeklődés ellenére végül minden eddiginél sikeresebb konzultációvá nőtte ki magát, összesen 2,356 millió válasz érkezett rá.
A mostani, gazdasági konzultáció elvileg karácsony előtt véget ér, mert hivatalosan 7 hétig, december 20-ig tart. De ez nincs kőbe vésve, mert az előzőt, a szuverenitásról szólót is 7 hetesre tervezték, ám az addig beérkezett 1,22 millió választ a kormányzat kevesellhette, ezért egy héttel meghosszabbították. Ennek meg is lett az eredménye, 1,5 millió válasszal zártak végül. Nem sokkal kevesebb, 1,4 millió válasz érkezett az azt megelőző, a "brüsszeli szankciókról" szóló konzultáción.
Azt is hiába kérdezte a HVG a kormányzattól, mennyibe kerül a most futó konzultáció, nem közölték. A legutóbbi ára átlépte a 10 milliárd forintot. Ám a költség és a mozgósító erő nem jár mindig együtt. Hiába volt az egyik legdrágább a 2022-es szankciós konzultáció, az 1,4 millió válasz és a 8 millió választópolgárra vetített 17,5 százalékos válaszadási aránya így is elmarad a mintegy 4 milliárddal olcsóbb (!), mégis nagyobb, 17,8 százalékos válaszadási arányt felmutató 2020-as járványos konzultációtól. Sőt,
A legmagasabb pozíciót az örökranglistán a 2017-ben zajló konzultáció birtokolja, amely a "Soros-tervről" szólt, és lenyűgöző 29,4 százalékos válaszadási arányt ért el. Érdekesség, hogy erre a felmérésre csupán 9,5 milliárd forintot fordítottak.
A kormány gyakran hirdeti nemzeti konzultációit a figyelemfelkeltő szlogenjével: "Minden vélemény számít!". Ugyanakkor a 2010 óta birtokolt kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött lépései inkább ennek az állításnak az ellenkezőjét támasztják alá. A jelenlegi, immár 14. ilyen politikai akció komolyságát jól tükrözi, hogy a korábbi konzultációkra jellemző elemek mind megjelennek benne. Mégis, a kormány igyekszik ezt a folyamatot komolyan venni, holott a múlt tapasztalatai alapján sok kérdés merül fel a tényleges vélemények figyelembevételének valóságosságával kapcsolatban.
