Kis János: Orbán könnyen veszíthet a választások manipulálásával kapcsolatban A választási rendszer torzítása és a demokratikus normák megkérdőjelezése könnyen visszaüthet, és Orbán Viktor számára is komoly következményekkel járhat. Az ilyen lépések nemc

Kis János filozófus, a rendszerváltó ellenzék kiemelkedő személyisége, kifejezte, hogy nem várja el, hogy Magyar Péter a liberális demokrácia újjáépítésének élharcosa legyen. Ugyanakkor nem aggódik amiatt, hogy Orbán Viktor távozása után ismét egy diktatórikus rendszer kerekedne felül az országban. A filozófus véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a legfontosabb kérdés az, hogy vajon a Fidesz vezetője képes-e manipulálni a 2026-os választások kimenetelét.

Magyar Péter véleménye szerint már kevesebb mint 300 nap áll rendelkezésünkre a várva várt kormányváltásig. Felmerül a kérdés: vajon biztosak lehetünk abban, hogy 2026 áprilisában valóban sor kerül a választásokra?

Ezt ma még senki nem tudja, Orbán Viktor sem.

Ez egy rendkívül erőteljes megfogalmazás egy demokratikus társadalomban.

Egy demokrácia ideális világában mindenki szabadon kifejezheti véleményét, és a hatalom a nép akaratából származik. Azonban itt, ahol most vagyunk, nem igazán ezt tapasztalhatjuk. Jelenleg inkább választásos autokráciának nevezhetjük ezt a rendszert. Jelenlegi helyzetünk Orbán Viktor kezében összpontosul, aki nem tűnik úgy, hogy szándékában állna elengedni a hatalmat, bármilyen körülmények között is.

Mekkora esélyt lát erre?

A rezsim súlyos válságban leledzik. Ilyen helyzetben senki sincs a helyzet uralásának birtokában, még az autokrata sem. Ha megpróbálkozik a választási folyamat manipulálásával, könnyen pórul járhat. Lehet, hogy már az is túl nagy feladat lenne számára, hiszen a hatalmi mechanizmusai nem működnek megfelelően.

A választás manipulációja abban rejlik, hogy bár szavazhatunk, a Tisza mégsem kap lehetőséget a rajtvonalhoz való eljutásra.

Igen, ez az egyik alternatíva. Ebben az esetben minden magára valamit is adó pártnak a bojkott mellett kell döntenie. Így csupán a Fidesz és a Mi Hazánk marad a színen, lényegében a Hazafias Népfront. Ezzel a választás látszata is megszűnik. Ugyanakkor létezik más lehetőség is: a kormány hadiállapotot vagy szükségállapotot hirdethet. Ilyen körülmények között a parlament nem oszlatható fel, és választások sem tarthatók. A rendelet harminc napra érvényes, de a képviselők kétharmadának szavazatával ez az időszak újabb harminc nappal meghosszabbítható. Ez így mehet tovább, amíg a Főnök úgy nem dönt, hogy vége.

Biztosan találkozott már azokkal a mémekkel, amelyekben Belgrádban és Pozsonyban tüntetnek, míg a magyarok kényelmesen elhelyezkednek a kanapén. De vajon nem az a helyzet, hogy aki ma képes lenne az embereket az utcára hívni – például Magyar Péter – eddig nem lépett? A jövő azonban tartogathat meglepetéseket...

A választás megpuccsolása drámai esemény. Akkor kerül rá sor, ha Orbán úgy látja, hogy súlyos vereség fenyegeti, amit más módon nem tud elkerülni. Pont akkor tehát, amikor a választók köreiben óriási a várakozás, a remény és a készülődés. És erre jön a megunt, megutált önkényúr, és betiltja a választást. Pattanásig feszült helyzet volna ez, amilyenre 1956 óta nem volt példa Magyarországon. Bekövetkezhet, amit senki se vár: tömegek áraszthatják el az utcát, nem pár órára, hanem napokra, hetekre akár. És akkor az a kérdés, hogy az erőszakszervezetek le tudják-e verni az ellenállást. Pontosabban az erőszakszervezetek morálja a kérdés. A TEK és a Készenléti Rendőrség talán a végsőkig kitart Orbán mellett. De százezer tüntetőt Budapesten és több tízezer tüntetőt a vidéki városokban ők egyedül aligha tudnak tartósan megfékezni. Szükség lesz a közrendőrökre, esetleg a katonákra is. Az ő eltökéltségük jóval kétségesebb. Viselkedésüket döntően befolyásolhatja, hogy mit hallanak a környezetükben, hogy mit támogat az otthon maradó többség: a rendcsinálást vagy az ellenállást. Végső soron a tágabb közvélemény fog dönteni.

Sokan úgy vélik, hogy a diktátorok gyakran a politikai zűrzavart használják fel arra, hogy magukat a nemzet megmentőiként pozicionálják. Vajon a társadalmi felfordulás nem éppen Orbán érdekeit szolgálná?

Ha most szilárdítaná meg frissen szerzett uralmát, működne a "vagy én, vagy a káosz" logikája. De ő már 15 éve uralmon van. Az első tíz évben valóban azt az érzetet tudta kelteni, hogy ő a garanciája a rendnek és az anyagi biztonságnak. Ez az érzet hatodik éve foszladozik. A fanatikus Orbán-hívők még kitartanak, de ők egy kisebbség. A csendes támogatók azonban egyre kevésbé bíznak Orbánban, egyre dühösebbek. Káosz a vasútnál, káosz az egészségügyben, szétzüllött oktatási rendszer, kifosztott, a működőképességükben veszélyeztetett önkormányzatok, törvényesített lopás, a NER újgazdagjainak hivalkodó fényűzése - ez volna az a rend, amit az erőszakszervezetek helyreállítanának. Erősen kétséges, hogy a közvélemény a rendcsinálók oldalára állna - éppen akkor, amikor a kormány ellopta a lehetőséget, hogy választáson leváltsák. Az ellenállás sikeres letörése kevéssé valószínű, kudarca viszont a teljes politikai megsemmisülést jelentené Orbán számára. Menekülhetne Moszkvába Janukovics és Aszad után.