A csecsemőt egy padra helyezték, mellette pedig egy rövid, szívhez szóló levelet hagytak.

Minden egyes dal egy igazi sláger, a története pedig annyira szívhez szóló, hogy a nézők, fiatalok és idősek egyaránt, teljesen elragadtatva ülnek a helyükön. A (Pesti) Magyar Színházban olyan fergeteges előadás született, hogy a premier során a közönség egyszerűen nem akarta elengedni a szereplőket a színpadról. Nagy Tibor Magnus, Pozsgai Zsolt és Bradányi Iván A kölyök című musicalje világszínvonalú, Nagy Viktor rendezése pedig lenyűgöző. A színészek, táncosok és énekesek teljesítménye egyenesen elbűvölő.

Charlie Chaplin ünnepelt filmes, egy filmstúdió sikeres tulajdonosa számos alkalmazottal, amikor a sok-sok munka és feladat közepette gyereke születik. Nem megy be megnézni a kórházba, mert nem ér rá, a kisfiú pedig néhány nap múlva meghal. Az anya mondja ezt el neki, akihez nem ment be, és aki ezek után el is hagyja őt.

Egy útonálló bolyong a nyüzsgő város utcáin, amikor a park padján egy rongyokba burkolt kisbabára bukkan. Meglepetten felkapja a kis jövevényt, és ekkor tűnik csak fel neki, hogy egy sárguló levél is lapul a csecsemő mellett. A levél sarkai enyhén elszakadtak, és a tinta már megfakult, de a szavak még mindig kivehetők. Ahogy a csavargó a levelet olvasni kezdi, a szíve egy pillanatra megáll, és a világ körülötte eltűnik...

Szeresse ezt az árvát, nevelje fel tisztességgel, szeresse ezt a gyereket

- Betűzi ki az üzenetet, majd hazaviszi szerény otthonába. Tíz éves koráig, számos nehézség árnyékában, gondosan nevelgeti, ügyelve arra, hogy senki ne kérdezze, honnan származik ez a fiú, és senki ne kívánja elvenni tőle.

Charlie Chaplin élete igazi titkokkal teli kaland. A születési időpontja és helyszíne is ködbe burkolózik, hiszen a pontos részletek máig ismeretlenek. Apja hamar elhagyta a családot, miután Charlie világra jött, és ez az esemény súlyosan megviselte az édesanyját, aki testileg és lelkileg is megtört. Gyermekként árvaházi környezetben nőtt fel, ahol a nyomor és a nélkülözés fájdalmát tapasztalta meg. Amikor Amerikába érkezett, kemény munkával és kitartással olyan magasságokba jutott a filmiparban, amit kevesen mondhatnak el magukról. Charlie Chaplin története a tehetség, a szenvedés és a győzelem inspiráló példája.

A gyermeke tragikus elvesztése után, 1921-ben készítette el első egész estés fekete-fehér filmjét, amelynek címe A kölyök lett, és ez a mű az egyik legnagyobb sikerét hozta el számára. A rendező számára nem volt ismeretlen a szegénység és a testi-lelki kiszolgáltatottság ábrázolása; ezek a témák mélyen gyökereztek az ő tapasztalataiban. A kölyök című filmben sikerült beleszőnie azokat a fájdalmas apai érzéseket is, amelyeket a gyermeke elvesztése okozott neki, valamint azokat a vágyakat és álmokat, amelyek akkor merültek fel benne, amikor elképzelte, hogyan nevelhetné fel a fiát.

Ezeket a történetszálakat mesterien fűzte egybe Nagy Tibor Magnus, Pozsgai Zsolt és Bradányi Iván egy lenyűgöző musicalben, amely méltán állja meg a helyét Chaplin és Hollywood klasszikusai mellett. A zenés produkció debütálása 1992-re datálódik, és most a Magyar Színház újragondolta, hogy a világ bármely színpadán megállja a helyét. Az előadás sodró lendülete, érzelmi mélysége és grandiózussága azonnal magával ragadja a nézőt. Minden egyes szereplő kiváló teljesítményt nyújt, a dalok életre kelnek, míg a táncosok lenyűgöző eleganciával és precizitással adják elő a koreográfiát, amely tökéletesen illeszkedik a szituációkhoz.

Az ünnepelt énekesnőt, Maryt, aki a legnagyobb és talán legnehezebb slágereket énekli, Jenes Kitti kelti életre gyönyörű hangon, melegséget és elesettséget sugárzó, érzékeny előadásban, miközben a prózai részeknél tud kemény is lenni. Madame Foyer, a házmesternő Lőrincz Nikol alakításában egyszerre vad és kiszolgáltatott, és minden színre lépésével megmozgatja a közönséget. Charlie és Jackie, a kölyök kettőse pedig mindent visz: Szemenyei János és Gyetvai Martin (a másik szereposztásban Kocsis Gergő Levente játssza a kisfiút) egymásra mindvégig figyelve a csillagokat is leénekelték az égről.

a városi élet sokszínűsége és ellentmondásai feszülnek egymás mellett. A rendőrök, koldusok, utcalányok, pincérek és titkárok egyaránt hozzájárulnak a városi szimfónia gazdagságához, ahol a hétköznapi élet és a fényűzés határvonalán egyensúlyoznak. Gyenes Ildikó koreográfiája mesterien ötvözi a különböző karakterek mozgását, mindegyikük saját történetével és sorsával táncol a színpadon. Rózsa István díszletei a város szürke, rideg arcát idézik meg, miközben Horváth Kata elegáns estélyijei a csillogást és a vágyakat képviselik. A színpadon a szürke ruhák kontrasztot alkotnak a pompázatos nagyestélyikkel, hangsúlyozva a társadalmi rétegek közötti távolságot. Mindez folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy a városi élet nem csupán a csillogásról szól, hanem a valóságról, a küzdelemről és a mindennapi emberek történeteiről is. A színpad minden egyes pillanata azt üzeni, hogy a valóság és a vágyak határvonalán élünk, ahol a szürkeség és a fényesség egyaránt jelen van.

egy pillanatra sem ül le az előadás, és miközben a játékban gyönyörködtünk, csak lassan vesszük észre, hogy közben elfacsarodik a szívünk, és talán még a könnyeinkkel is meg kell küzdenünk.

Miért van szükség arra, hogy egy apától elvegyék a gyerekét? Igaz, hogy a gyerek nem az övé, hogy nem értesítette a hatóságokat, nem adta árvaházba, nem biztosítja a tanulmányait, sőt, még a bűnözésre is tanítja. Néha még az is megesik, hogy éheznek, és a gyógyszerekre sincs pénzük. De mindezek mellett a köztük lévő szeretet annyira erős, hogy szinte azt kívánjuk, bárcsak kiszabadíthatnánk Charlie-t a rácsok mögül, és visszaadhatnánk neki Jackie-t, akit egy fényűző autóba ültettek, majd elhurcoltak.

most hirtelen megváltozik a helyzet: a filmvászon varázsa mögött Charlie Chaplin, a legendás komikus, visszatér a valóságba. A stúdió zaja, a berendezések zümmögése és a munkatársak sürgése-forgása mind azt jelzi, hogy a varázslat véget ért. Chaplin, akinek minden mozdulata a humor és a tragédia határvonalán egyensúlyozott, most dühösen keresgél, mintha a világ legnagyobb kincse lenne a fia, akit az imént a színpadon láttunk. A nagy maci, amit ajándékba adott, most már nem csupán egy plüssállat, hanem a szeretet és a családi kötelék szimbóluma. A stúdió falai között a szavak élesebbek, mint a legszigorúbb kritikák, és Chaplin hangja egyre hangosabbá válik, ahogy a munkatársak próbálják megnyugtatni őt. Az érzelmek vihara, ami a csavargó történetéből fakadt, most egy új dimenziót nyer: a karrier és a család, a siker és a felelősség összecsapása. Miközben a fények kialszanak, a nézők már nemcsak a film hőseinek sorsát követik, hanem bepillantást nyernek a zsenialitás mögötti emberi drámába is – abba a harcba, ami a művész és a családapa között zajlik. És amikor Chaplin végre megtalálja a fiát, a világ újra megdöbbentő módon képes felragyogni, hiszen a szeretet mindig is a legnagyobb vígjáték volt.

A premier során, miközben a közönség tagadhatatlan lelkesedéssel tapsolt a művészeknek és az alkotóknak egy igazán szórakoztató előadás után, valami különös dolog történt a szívünk mélyén, amit csak katarzisnak nevezhetünk. Ekkor egy kislány fordult az édesanyjához, és csillogó szemekkel kérdezte: „Ugye megnézzük még egyszer?”