Fekete szépség: egy különleges halat fogtak a Dunában | Soksz

Különös halat fogtak a Dunából Bősnél - írta a Pecaverzum.

Úgy érzem, november 19-én, kedden egy igazán különleges tokfélét sikerült fognom a Duna szlovákiai szakaszán, a bősi vízerőmű alvízén, amit mi csak Új Dunának szoktunk nevezni.

- írta Alex, aki nem kívánta felfedni a teljes nevét a portál számára.

A horgász már hosszú ideje ült a parton, de a horgára csupán két leánykoncért sikerült akasztania. Mivel a halak nem mutattak érdeklődést, úgy döntött, hogy új taktikát alkalmaz.

A horgászat végéhez közeledve felcsatolt egy kétszáz grammos ólmot, majd lendületes mozdulattal, amennyire csak tudta, bedobta a szerelékét, körülbelül hatvan-hetven méterre a vízbe. Pár percnyi türelmes várakozás után megmozdította a botot, és érezte, hogy valami nehezedik a horgára.

A hal fokozatosan, de határozottan megindult a folyás ellen, erőteljesen küzdve a víz ellen, de nem ugrott ki a mélységből. Ezen a szakaszon a Duna meglehetősen mély, hiszen akár két-három másodperc is eltelhet, mire az ólom elér a fenékhez – nem tudom, mennyire mély lehet, de biztosan jelentős. Amikor észrevettem a fekete testet, elámultam, hogy vajon milyen fajta hal lehet az. A fárasztás nem tarthatott tovább öt percnél, de az izgalom miatt nem is néztem az órát.

- mondta a horgász, miközben tanácstalanul nézett a vízre, és segítséget kért a halfaj azonosításában.

A hetven centiméter hosszú tokhalat Sallai Zoltán, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja rendkívül pontosan azonosította, ám megjegyezte, hogy ez nem egy "tipikus példány".

A szakértő véleménye szerint a külső jellegzetességek alapján nagy valószínűséggel lénai tokot sikerült kifognia a horgásznak. E halra jellemző, hogy a csontvértek árnyalata harmonikusan egyesül a test színével. Sallai Zoltán már találkozott sötétebb és világosabb példányokkal is a lénai tokok között.

A lénai tok, amely a Duna vízrendszerében található, nem őshonos halfaj, ezért gyakran nevezik idegenhonos szibériai tokfélének is. A Bősnél horogra akadt egyed valószínűleg egy mesterséges tenyészetből szabadult el. Az aberrált mellúszók megjelenése pedig valószínűleg a fiatal halak kádakban való tartásának következményei lehetnek.

A lénai tok nagyon változatos tud lenni, az egészen hosszú orrútól a rövid orrúig, a sötétebb egyedektől a világosig változhat a színe is. Az orra lehet olyan, mint egy rövidebb orrú kecsegének, vagy tompább, mint a vágótoknak. Ennek megfelelően a bajuszszálai ritkább esetben elérhetik a felső ajkat, de nem feltétlenül minden esetben, a hosszabb orrúakra ez kevésbé jellemző. Azt azonban biztosan elmondhatjuk, hogy a bajuszszálainak a tövei általában az orrcsúcshoz vannak közelebb, nem a felső ajkához

- magyarázta Sallai.

A halak bőrében különleges pigmentsejtek rejtőznek, amelyek négy alapvető színanyagot állítanak elő: a gyönyörű gyöngyházfényű guanint, a mély barnásfekete melanint, a vibráló piros eritrofillt és a napfényes sárga xantofillt. Ezek a színanyagok nemcsak a halak megjelenését határozzák meg, hanem szerepet játszanak a környezethez való alkalmazkodásukban is. Azonban, ha genetikai rendellenességek lépnek fel – amelyek valamilyen mutáció következményeként alakulnak ki – előfordulhat, hogy egyes színanyagok termelése túlságosan csökken vagy éppen ellenkezőleg, túlzottan megugrik.

A bősi tok esetében a barnásfekete melanin pigmentanyag túltermelődése tapasztalható.