Üldözési mánia a NER rendszerében: titkosszolgálati megfontolásokkal formálják az új ellenségképeket.
A NER nem csupán a hatalom megőrzésére törekszik, hanem egyre inkább vágyik arra is, hogy hitelesen képviselje saját narratíváját. Amennyiben nem tudja magát megerősíteni az általa hirdetett elvekben, úgy identitása is komoly válságba kerülhet. Ha a rendszer vezetői fenyegetésként tekintenek az ellenzékre, a kormánykritikus médiára, az Európai Unióra vagy a civil társadalomra, akkor bármilyen eszközt jogosnak tarthatnak a velük való szembenállásban, még a jogállamiság keretein túllépve is.
"A barátaimnak mindent, az ellenségeimnek törvényt" - így hangzik a cinikus aforizma, amely Hugo Chávez venezuelai diktátor nevéhez fűződik. Ez a tömör, mégis kifejező mondat tökéletesen tükrözi az autoriter vezetők politikai stratégiáit: a joguralom álcája alatt rejtőző hatalomgyakorlást, ahol az igazságszolgáltatás gyakran a politikai leszámolások szerszámává válik. Az ilyen rendszerekben a törvényeket nem egyformán, hanem szelektíven alkalmazzák, hogy jutalmazzák a lojalitást, vagy éppen hogy letartóztassák az ellenállást.
A jog mint bunkósbot használata nem újkeletű, ám a posztmodern autoriter rendszerek sokkal rafináltabb módon alkalmazzák ezt a taktikát, mint a régi totalitárius rezsimek. Míg a hagyományos diktatúrákra jellemző volt a folyamatos információs hadviselés és a nyílt elnyomás, a mai autokráciák inkább ügyes jogi manőverekkel próbálják irányítani a társadalmat és a politikai folyamatokat. Ez a megközelítés lehetővé teszi számukra, hogy megőrizzék a demokratikus látszatot, ami kulcsfontosságú eleme ezeknek a rendszereknek.
Ez a típusú hatalomgyakorlás nem pusztán a demokratikus látszat fenntartására irányul, hanem jelentős mértékben hozzájárul a hatalom által kialakított narratívák megerősítéséhez és a politikai napirend dominálásához is. A posztmodern autokráciák olyan kommunikációs zajt generálnak, amely alternatív "valóságokat" teremt, ezzel relativizálva az igazságot és aláásva az objektív valóságot. Ily módon a közvélemény bizonytalanná válik, könnyen manipulálhatóvá, ami megkönnyíti a hatalom számára a társadalom irányítását.
