Életfogytig tartó börtönbüntetést szabtak ki egy kutyára: mi is volt a vád ellene?

Száz évvel ezelőtt egy különös eset borzolta a kedélyeket: egy kutyát az Egyesült Államok Pennsylvaniájában életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Ám ez az elítélt eb nem csupán a börtön falai között élt; tetteivel gyökeresen megváltoztatta az amerikai joggyakorlatot, és újraértelmezte azt, amit az igazságszolgáltatásról addig gondoltak.

Pep 1924. augusztus 12-én a különc elítéltek sorába lépett az amerikai Keleti Állami Börtön falai között. E börtön hírességeknek is otthont adott, köztük a hírhedt Al Capone-nak is. De Pep nem egy ember volt, hanem egy labrador retriever, akit a furcsa sorsfordulatok eredményeként börtönbüntetésre ítéltek. A kutya története szokatlan, de egyúttal lenyűgöző példája annak, hogy a jogi rendszer néha a legváratlanabb helyzetekkel is szembesül.

Egy évvel később az amerikai sajtó egy fotóriporter által készített, figyelemfelkeltő kép nyomán zúgott a hírektől: Pepet macskagyilkosság vádjával zárták rács mögé. Ráadásul nem akármilyen cicát ölt meg, hanem a kormányzó macskáját, amiért súlyos büntetést kapott. Az eseményekről szóló szenzációhajhász riport bejárta az egész kontinenst, de valójában nem a valóságra épült. Pep valóban kapcsolatban állt a kormányzó feleségével és annak macskájával, de a történet sokkal bonyolultabb volt ennél. Pennsylvania akkori kormányzója, Gifford Pinchot nemcsak a cicus gazdája volt, hanem tenyésztője is – így a dolog sokkal inkább a titkos kapcsolatok és félreértések hálójába szőtte magát, mintsem egy egyszerű gyilkossági ügy lett volna.

A börtöntöltelék, macskagyilkos kutya sztoriját a The Boston Daily Globe riportere találta ki, aki ottjártakor egy tökéletes illusztrációt kapott lencsevégre a történet alátámasztására: Pep, amint éppen közrefogja két smasszer.

Pinchot nemcsak a politikai világban tevékenykedett, hanem szenvedélyesen foglalkozott kutyatenyésztéssel is. Pep, a különleges kutya, nem bűncselekmény következtében került a börtön falai közé, hanem egy innovatív ötlet révén. A kormányzó, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a pszichológiai kutatásokat és új megoldásokat, felfedezte, hogy bizonyos börtönökben állatokkal dolgoznak a fogvatartottak lelkiállapotának javítása érdekében. Ezen inspiráció hatására született meg az elgondolás, hogy Pepet ajándékként a fegyintézetnek adja, bízva abban, hogy segíteni fog a rehabilitációs folyamatban.

Bár a kutya valójában nem elítéltként került a rácsok mögé, a The Daily Mail értesülései szerint a macskák ellen elkövetett vélt bűncselekménye miatt kialakult helyzete több médiát is lázba hozott. A kormányzó fia később elmondta, hogy apja több ezer levelet kapott, amelyekben a kutya szabadon engedését követelték a támogatóktól. A börtön vezetése pedig nemcsak hogy nem cáfolta a történetet, hanem egyre inkább felerősítette a figyelmet a kutya sorsára, ami fokozta az érdeklődést az ügy iránt.

Pepről még egy rabosítási fotót is készítettek, amelyen már a saját azonosító számát viseli. Így vált Pep a C2559-es rab, akit az elítéltek csak Pep, a Fekete néven emlegettek.

A történet pikantériája, hogy a kormányzónak, aki Theodor Roosewelt barátja volt, komoly konfliktusai voltak a mindennapok során politikai ellenfeleivel. Úgy vélték, hogy sokszor lépi át hatáskörét, nem törődve a környezetével. Pep börtönbe kerülésének történetét is ennek alátámasztására igyekeztek felhasználni. Ami azonban bizonyos, hogy a fekete labrador és gazdájának ötlete is sokat tett az amerikai börtönök légkörének enyhüléséért. Az állatasszisztált terápia és a kutyák biztosította kellemesebb légkör is neki köszönhetően kezdett elterjedni az Amerikai Egyesült Államokban.