Életünk a NER korszakában: 13+1 vizuális ábrázolás az elmúlt másfél évtized történéseiről.
Magyarország népessége utoljára 2010-ben, amikor a Fidesz kétharmados többséget szerzett, lépte át a tízmilliós határt. Azóta a 9,5 milliós szint belátható közelségbe került, és a jelenlegi tendenciák alapján valószínű, hogy 2030-ra inkább a kilencmillió felé közelítünk, mintsem a tízmilliós lélekszámot elérjük. Különösen a NER első szakaszában tapasztalhattuk a népesség drámai csökkenését; volt olyan év, amikor a lakosság számának csökkenése meghaladta az ötvenezret, ami olyan, mintha egy Veszprém vagy Békéscsaba méretű város népessége tűnt volna el egy év leforgása alatt. Összességében az ország közel 430 ezer fős népességcsökkenést élt meg, melyből 2017-ig körülbelül 275 ezer főt tett ki a visszaesés.
Ha a népességváltozást területi bontásban nézzük az elmúlt két népszámlálás (2011, 2022) eredményei alapján, jól látható, hogy a dél-alföldi és észak-magyarországi régiókban a legaggasztóbbak a demográfiai folyamatok, de a főváros környéki agglomerációs gyűrűt és egyes észak-dunántúli járásokat leszámítva mindenhol jelentősen csökkent a népesség a vizsgált időszakban.
Orbán Viktor egy december eleji beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy "a világ legtöbb helyén a fejlődés azt is jelenti, hogy a vidéki emberek elhagyják szülőhelyüket, és városokba költöznek". Hozzátette, hogy ez a jelenség Magyarországon is megfigyelhető, hiszen "számos vidéki térség egyre inkább elnéptelenedett", és az ország területén egyre több belső zárvány alakult ki. A beszédében kifejtette, hogy a Fidesz célja ennek a folyamatnak a megállítása. Azonban a térkép adatai alapján úgy tűnik, hogy ez a célkitűzés nem teljesült maradéktalanul.
A népességfogyás annak ellenére tartós és trendszerű, hogy a Fidesz fontos célja a születésszámok növelése, ezzel összefüggésben a házasságkötések számának emelése, akár úgy is, hogy a különböző hitelekhez követelik meg azt. 2021-ig láthatóan sikeres volt ez a szándék, azóta nagyon nem. A lenti adat a 2023-as teljes évet mutatja. 2024-ről egyelőre annyit tudni, hogy az első 11 hónapban 6,2 százalékkal kevesebb pár kötött házasságot, mint 2023 hasonló időszakában.
De mostantól minden jó lesz, sőt mivel a kormánymédiát olvasgatva és hallgatva már minden jó, ne féljünk kimondani, hogy még sokkal jobb.
A bérek szinte az űrbe szöknek, mint ahogy a második magyar űrhajós a SpaceX fedélzetén. A helyzet világos: ha elég hosszú karunk van, könnyen elérhetjük az egymillió forintos átlagbért. Az örömbe azonban némi üröm is vegyül, hiszen a jelenlegi 1 000 000 forint reálértéke körülbelül annyit ér, mint amennyit 2010-ben 529 600 forint képviselt. És hol is vagyunk még az egymilliótól? A legfrissebb adatok szerint a bruttó átlagbér 637 200 forint, ami 2010-ben mindössze 337 497 forintnak felelt meg. Ez azt jelenti, hogy reálértéken az átlagkeresetek másfélszer többet érnek, mint a NER első évében, amikor a bruttó átlagbér csupán 202 600 forint volt.
Ha a jelenlegi tendencia folytatódik, az egymillió forintos átlagbér sem biztosít majd nekünk biztonságot: a forint folyamatos gyengülése miatt, hiába emelkedett a minimálbér 3,6-szorosára és az átlagbér több mint háromszorosára, euróban számolva ez csupán 2,5-szörös, illetve 2,2-szeres növekedést jelent. Más szavakkal, a magyar bérek nemzetközi összehasonlításban egyre versenyképtelenebbek: a román minimálbér már nyáron megelőzte a magyart, és ha ez a trend folytatódik, jövőre még nagyobb lemaradást szenvedünk el a nemzetközi piacon. Az átlagbérünk csak azért nem süllyed még mélyebbre, mert szinte már nincs hová: az Eurostat adatai alapján 2023-ban csupán a bolgár átlagbér maradt mögöttünk, és mivel az euróban történő számítás a legelfogadottabb az EU-ban, a forint gyengülése miatt 2024 sem tűnik kedvezőnek.
Persze a forint gyengülésére gyakori, visszatérő érv az, hogy a nemzetközi folyamatok miatt a térségi devizákkal együtt zuhanunk, amikor zuhanunk (bezzeg amikor erősödünk, az csak a Kárpát-medencei rigó önerős szárnyalásának köszönhető). Kár, hogy a 2010-ig visszatekintő adatok nem ezt mutatják: bár valóban sokkal nagyobbat nőtt a dollár és az euró ára, mint a koronáé, a złotyé vagy a lejé, a hosszú távú adatsorból jól látszik, hogy a forint minden devizával szemben tartósan és trendszerűen gyengül.
Ha az idei árfolyam-ingadozásokat vizsgáljuk, a helyzet nem éppen biztató, és nehéz elképzelni, hogy jövőre valóban megvalósulhat a költségvetési tervben megjelölt 397,5 forintos átlagos euróárfolyam. A dollár helyzete pedig még szomorúbb - igazán bátor ötlet volt, aki az ősz elején minden megtakarítását ebbe fektette.
És akkor tényleg semmi jót nem tudunk elmondani erről a tizenöt évről? Dehogy nem. A hungarikumok száma dinamikusan nőtt, és korántsem csak azért, mert 2010-ben nulla volt. Azért is, mert látszik, hogy ha a kormánynak valami igazán nagyon fontos - ráadásul pénzbe se kerül -, akkor arra végtelen energiát képes mozgósítani.
Ma már közel száz hungarikum képviseli gazdag örökségünket, és bár az akadálymentesített futballöltöző vagy a fa nélküli lombkoronasétány még nem került be a kiváltságos listára, a fejlődés kétségtelenül figyelemre méltó. Különösen szembetűnő ez, ha összehasonlítjuk azzal, hogy mekkora kormányzati figyelem és forrás jut (GDP-arányosan) olyan területekre, mint az oktatás, kultúra vagy szociális ellátás, amelyek nem éppen Orbán Viktor legfőbb prioritásai közé tartoznak.
Az úgynevezett szociális védelemre jutó állami költéseket külön is érdemes kiemelni, és nemcsak önmagukban, tíz-tizenöt évre visszamenőleg, hanem nemzetközi - régiós vagy közép-európai - kitekintésben is. Napnál is világosabban árulja el ugyanis, hogy a kormánypolitikát úgy eladni, mint "nagy segítség ez a magyar embereknek", színtiszta hazugság.
A szociális védelem keretében nyújtott társadalmi juttatások statisztikai elemzése azt mutatja, hogy a kormány évről évre csökkenti a GDP-arányos kiadásokat. 2009-ben, amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, a GDP 22,2%-át fordították ilyen célokra, amivel a közép-európai országok közül a negyedik helyet foglaltuk el a németek, osztrákok és szlovénok mögött. Ezzel szemben 2022-re ez az arány már csak 16,4%-ra csökkent, így csupán a románok 16,1%-os arányát tudjuk megelőzni. A juttatások között olyan fontos területek szerepelnek, mint a betegség- és egészséggondozás, rokkantság és fogyatékosság, öregség, hátrahagyottak támogatása, családok és gyermekek segítése, munkanélküliség kezelése, valamint a lakhatás biztosítása. Az így kialakuló szociális kirekesztettség pedig komoly aggodalomra ad okot a társadalom számára.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett, szociális kiadásokra vonatkozó adatok alapján érdekes trendek figyelhetők meg. 2009-ben a bruttó hazai termék (GDP) 2,9%-át fordították családok és gyermekek támogatására, míg a lakhatási támogatások aránya 0,7% volt. Az utolsó lezárt évben, 2022-ben viszont ezek az arányok 1,7%-ra és 0,4%-ra csökkentek. Érdemes megjegyezni, hogy a családi adókedvezmények valószínűleg nem kerültek be a hivatalos statisztikákba, így a családok és gyermekek támogatása a GDP-hez viszonyítva magasabb lehet, mint amit a számadatok sugallnak. Ugyanakkor a személyi jövedelemadó-kedvezmények struktúrája miatt nem garantált, hogy ezek a támogatások a legnagyobb szükségben lévő családokhoz jutnak el.
Persze minek a szociális támogatásokra akkora hangsúlyt fektetni, ha dübörög a gazdaság, mondhatnánk. Valóban, a 2010-es évek végéig, jórészt az uniós támogatásoknak, valamint az alacsony kamatoknak köszönhető ingyenpénz időszakában dübörgött is. Bár 2012-ben még recesszióban volt az ország, 2014-től 2019-ig egyetlen olyan év volt, amikor a GDP bővülése nem érte el a 3 százalékot, 2017-2019 között évi 4,1-5,6 százalékos növekedések követték egymást.
Ennek a korszaknak mostanra vége lett. A 2020-as covidjárvány által okozott sokk után 2021-ben tapasztalhattunk egy fellendülést, amely 2022-re is kihatott, hiszen a gazdaság 7,1, majd 4,3 százalékos növekedést mutatott. Azonban az elmúlt két év során a magyar gazdaság stagnálásra kényszerült: előbb visszaesett, idén pedig várhatóan alig mutat növekedést. Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk az Orbán-adminisztráció kedvelt ipari termelését, különösen az autó- és akkumulátorgyártás két fő pillérét, akkor sajnos nem sok okunk van a büszkeségre az utolsó két év tapasztalatai alapján.
Az egészségügy az Orbán-kormányban nem ér külön minisztériumot, hasonlóan az oktatáshoz és a kultúrához. Nem lehet azt állítani, hogy a szakmai szervezetek viszonya békés lett volna az elmúlt években Pintér Sándor belügyminisztériumával. Számos szakorvos és szakápoló hiánya nehezíti az ellátást. Ami mindenkit érintő adat: a háziorvosok és házi gyermekorvosok száma 2010 óta 13 százalékkal csökkent (6451-ről tavaly év végére 5604-re). Emiatt a háziorvosok, házi gyerekorvosok praxisában lévők száma emelkedett, 10 százalékkal nagyobb kört látnak el.
2010-hez képest 2013-ban 12,4 százalékkal több új bejelentett rosszindulatú daganatos megbetegedést regisztráltak százezer főre vetítve. A magyarországi halálesetek 24 százalékát okozzák rosszindulatú daganatok.
Bár akadnak kihívások, fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül: létezik egy családi program, amelynek költsége immár egy évtizede változatlan maradt.
Az élet természetesen nem képzelhető el politika nélkül. Az év elején még egy női elnök állt az ország élén, és a kormányban is voltak női tagok, ám a mozgás évében mindketten elhagyták pozícióikat. Ugyanakkor a 2022-es választáson a parlamenti képviselőnők aránya 14 százalékra emelkedett, ami azt jelenti, hogy körülbelül minden hetedik képviselőnk nő. Ez az arány még mindig elmarad az ideális értékektől, de kétszerese az 1990-es rendszerváltó országgyűlés női képviseletének, és az utóbbi évtizedben is folyamatos növekedést tapasztalhatunk ezen a téren.
A választások világában mindig izgalmas események zajlanak, de 2024-ben egy különösen figyelemre méltó országos választásra került sor, hiszen 2022 óta először adták le a szavazatokat. A júniusi önkormányzati és európai parlamenti választások során olyan politikai tájátalakítások tanúi lehettünk, amelyekre még fél évvel a választások előtt sem számított senki. Az ellenzéki fronton Magyar Péter pártja nemcsak dominálta a színteret, hanem egyes területeken még a Fideszt is sikeresen megveri, ha az EP-listákra leadott szavazatok számát vesszük alapul. Bár 2026-ra vonatkozóan még semmiféle végső következtetést nem lehet levonni, egy dolog biztos: a következő parlamenti választások eredményei éles ellentétben állnak majd a 2010 óta tapasztaltakkal.
