Liblingek, kápórendszer és otthonról dolgozó munkatársak - Juhász Péter Pál különleges módszerekkel irányította a Szőlő utcai javítóintézetet.

Egyik alkalmazottja révén készíttette el saját beadandó feladatát, és még a családi házába is a javítóintézet dolgozói közül szeretett volna házi kertészt alkalmazni. Háttérinformációk szerint a Szőlő utcai javítóintézet egykori munkatársai számos, a mindennapi életet átszőtt visszaélést osztottak meg a HVG-vel. Az aláírt titoktartási kötelezettség ellenére felfedték, hogyan irányította Juhász Péter Pál a zárt falak mögött az intézményt, és miért vált úgy érezte, hogy korlátok nélkül cselekedhet. Részletesen beszámoltak arról is, milyen körülmények között éltek a javítóintézetbe került fiatalok.

Már akkor, amikor a Szőlő utcában tevékenykedtem, nem volt véletlen, hogy viccelődtem Péterrel a híres jelmondattal: "Isten, Haza, Család". Hiszen "Isten" akaratából lett ő az igazgató, amit a haza érdekében tett, az mind az ő érdeme volt, a családját pedig ügyesen integrálta a csapatba, így mindannyian együtt dolgozhattunk.

A családon Aisah-t értjük, akinek az élettársa lett a rendészeti helyettes.

Igen, de kezdetben erről nem volt tudomásunk. Csak annyit tudtunk, hogy ő részt vehet a sporttevékenységekben.

A kormányzati képviselők véleménye alapján a Szőlő utca olyan zárt intézmény, amely kizárólag fiúknak van fenntartva, és ahová nem lehet csupán úgy, kedvünkre be- és kilépni.

Aisah beléphetett, majd később csatlakozott hozzá a másik lány, N.

- De mégis hogyan? Milyen formában?

- Mint Juhász Péter Pál, mondjuk úgy, liblingje.

Ezt a párbeszédet az egyik olyan háttérbeszélgetésből idézzük, amit a Szőlő utcai javítóintézet egyik korábbi munkatársával folytattunk. Vele együtt hét volt dolgozó mesélt a javítóintézet életéről, viszont az országos botrányt kiváltó ügy végletes átpolitizáltsága miatt valamennyien névtelenséget kértek. Még egyszer ennyi korábbi kollégát kutattunk fel és kerestünk meg, de ők még anonim módon sem vállalták, hogy válaszolnak kérdéseinkre. Ahogy egyikük, egy korábban középvezetőként dolgozó munkatárs fogalmazott, "még csak visszaemlékezni sem szeretne" az intézetben történtekre.

A Szőlő utca 60. szám alatt található, hivatalos nevén Budapesti Javítóintézet, nemrégiben került a figyelem középpontjába, miután májusban letartóztatták az intézmény igazgatóját, Juhász Péter Pált, valamint élettársát, Aisah-t. A Központi Nyomozó Főügyészség által irányított nyomozás oka az a gyanú, hogy a pár több nagykorú nőt prostitúcióra kényszerített. A vádak között szerepel továbbá az emberkereskedelem, a kényszermunka, valamint a közfeladati helyzettel való visszaélés is. A rendőrségi nyomozás során olyan esetek is napvilágra kerültek, amelyek szerint a pár olyan nőket is pártfogásba vett, akik még gyermekotthonban éltek, mielőtt nagykorúvá váltak volna, és őket is prostitúcióra kényszerítették.

Az egyre dagadó botrányt tovább táplálta, hogy egymás után kerültek elő Juhász olyan ügyei, amelyek gyermekvédelemben töltött pályafutásának korábbi időszakában történtek, és 18 év alattiakat is érinthettek. Közben a hivatalos szervek és politikusok elletmondásokba keveredtek a furcsán régóta tartó büntetőeljárással kapcsolatban, ráadásul megpróbálták elvenni az élét a még le sem csengett kegyelmi ügyre rátorlódó, újabb kínos esetnek. Annyira, hogy maga Orbán Viktor miniszterelnök is megszólalt az általa is álhírbotránynak titulált ügyről: még pár hete is azt fejtegette, hogy a Szőlő utca "egy börtön, egy javítóintézet, amelynek a vezetője "nőket futtatott", de ennek semmi köze az intézményben őrzött és ott fogva tartott fiú gyerekekhez."

A Szőlő utcában hosszú évek óta tevékenykedő forrásaink úgy vélik, hogy rendkívül nehéz lenne szétválasztani Juhász később napvilágra került ügyeit attól, ahogyan a javítóintézet vezetőjeként rájött, hogy szinte bármire képes.

Ez egy teljesen elzárt univerzum, ahol az ajtók nyitódnak és záródnak, és az információk nem hagyják el a teret. Ha mégis kiszivárognának, akkor úgy vélem, hogy az ellenőrzésekről már előre értesültek. Mindenesetre...

látszott, milyen jóban van az illetékes főosztály embereivel is. Ha jöttek ellenőrizni, akkor ott etette őket az ebédlőben.

"Gondolom, közben valamilyen látszatintézkedést hajtottak végre, például bekértek néhány rendészeti naplót, és ezután minden folytatódott a megszokott kerékvágásban" - idézte fel a Szőlő utca egykori gyermeknevelője, aki a főigazgatóság megbízásából többször is megnevezett egy illetékest. Mivel az illető azóta elhunyt, sajnos már nem tudjuk megkérdezni tőle a részleteket, így a nevét nem hozzuk nyilvánosságra.

A szakember közel egy évtizeden keresztül dolgozott együtt Juhásszal, akivel először 2010-ben találkozott egy javítóintézet falai között. Mint mesélte, abban az évben, amikor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium – amely később Emberi Erőforrások Minisztériumaként folytatta működését – összevonással alakult, Juhászt, másokkal együtt, azzal a feladattal bízták meg, hogy kvázi ellenőrző szerepet töltsön be az intézmény működésében.

"Mert már az előző vezetés idején is voltak súlyos problémák, és Juhászékat küldték feltárni a helyzetet. Emlékszem, abban az évben maga Soltész Miklós államtitkár jött el személyesen, hogy elmondja, a korábbi igazgató alatti világnak vége, mostantól minden másként lesz" - mesélte forrásunk. Az egyik ilyen, a korábbi vezetés alatt történt ügy miatt neki is még éveken át kellett járnia tanúskodni a bíróságra.

Juhászt végül 2011-ben nevezték ki a javítóintézet igazgatójának, és ettől a pillanattól kezdve, egészen 2025-ös letartóztatásáig, egy rendkívül központosított belső struktúrát alakított ki a falak mögött. Ebben a rendszerben minden szál az ő kezében futott össze.